A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

18. (A győzelmi bulik)

- Nem hagynám ki - rámosolyogtam. - Meghívtál... én meg rábólintottam.

- Margaret! - A hang irányába fordultam. - Te hogyhogy itt vagy?

- Jöttem gratulálni! - nyújtottam a kezem felé. - Nem ellenségek vagyunk, Potter! - dörrentem rá, mire elnevette magát. Kicsit „mordonosan" hangzott.

- Ellenfelek - biccentett. - Érezd jól magad!

- Ó, úgy lesz - mosolyodtam el. - Egyébként is, ünnepelni szeretek: ha nem engem kell.

- Ezzel én is így vagyok... - sóhajtotta halkan. George közben hozott nekem egy üveg vajsört. Leültem közéjük, és nagyon jól elbeszélgettem mindenkivel. Ott volt Alicia, Angelina, Fred, George, Lee. Egyből faggatni kezdtek, hogy mi volt az a borzos eset, mire vállat vontam.

- Igazából csak feldühítettek... - még egy kortyot lehúztam az italomból. - Kinevettek!

- Mert vicces volt. Én is nevettem.

- Legutóbb összevitatkoztam a végzősökkel - mondtam. - Ilyenkor nem nevetünk a másikon, legalább is, nálunk az a szokás, hogy levegőnek nézzük a másikat... - legyintettem rá. - Végül is, ha nincsenek a borzok tovább kell várnom a sárkányom kábulására.

- Erre igyunk!

- A második helyezettre! Potenciális ellenfél, vigyáznunk kell vele - szűkült össze Fred szeme, mire rácsaptam a vállára.

Az aranytojás éppen akkor ért oda hozzánk, így kézbe vettem. Több szempár is felém fordult, mikor vizsgálni kezdtem. Az enyém is ugyanolyan súlyúnak tűnt, és a pántja is ugyanolyan volt.

- Nahát, az enyém is ugyanilyen - bukott ki belőlem, de a gyorsan a szám elé kaptam a kezem. George magyarázta el helyettem a helyzetet:

- Nem beszélhet semmiről, ami a Tusával kapcsolatos.

- Igen, ez igaz, Madame Maxime megtiltotta - bólintottam. - Így se tudom, ez belefér-e. De nem is érdekel most. Ez a mi esténk! - emeltem a poharam Harryre.

- A mi esténk! - ivott ő is. Lee szeme felcsillant, ahogy szemügyre vette a „nyereményt". Rosszat éreztem...

- Fú, de nehéz! Nyisd ki, Harry! Nézzük meg, mi van benne!

- Egyedül kell megfejtenie a rejtvényt - szólt szigorúan Hermione. - Így írják elő a tusa szabályai... - A lányt végül leszavazták, én pedig tartózkodtam.

- Jó ötlet itt lennem? - néztem kérdőn George-ra. Válaszolni már nem tudott, mert éktelen, migrénes fejfájást okozó visítás hangzott fel. Még sosem hallottam ilyet. Harry alig tudta visszazárni a tojást, és mikor ez megtörtént, pár pillanatig néma csend volt. Mindenki a fiúra meredt, majd rám. Teljesen elvörösödhettem a nem várt figyelemtől. - Mi az? - kérdeztem.

- Hát... te vagy itt az egyetlen francia bajnok. A te tojásodban is ez van? - kérdezte gyorsan Angelina. Én csak vállat vontam.

- Sajnos nem tudom...

- Oké, a szabály, de te magad mondtad, hogy ma nem érdekel...

- Nem azért nem tudom! - ellenkeztem. - Madame Maxime nem engedte meghallgatni még a tojást! - feleltem. - Így fogalmam sincs, mi van az enyémben. Sajnálom, Harry.

- Ez már így is szabályokba ütközik! - Hermione is kifejtette a véleményét. - Nem bántásból, de nem kéne tudnod, mi van a többi aranytojásban.

- Tudom - feleltem neki. Legszívesebben rávágtam volna, hogy szívesen ötletelek Harryvel, de nyilvánosan ezt senki nem hallhatja. Bár biztos az arcomra volt írva, mert Fred és George összevigyorgott a testvérével.

- Na jó, ne bámuljátok már őket! - hessegette el a többieket az utóbbi.

Már mindenki a tojáson gondolkodott, hogy vajon mi lehet ez. Egy fiú, aki talán Harry osztálytársa lehetett, a tojásra meredve szólalt meg.

- A sikítószellemeknek van ilyen hangjuk... Harry, lehet, hogy legközelebb egy kísérteten kell átkaszabolnod magad?

- Ez egy ember hangja volt, akit kínoznak! - hebegte falfehér arccal Neville. - A Cruciatus-átkot kell majd leküzdened!

- Gondolkozz már, miket beszélsz, Neville! - torkolta le George. - A Cruciatus-átok be van tiltva. Nem csinálhatnak illegális dolgokat a bajnokokkal...

- Legalább is nagyon remélem! - vágtam rá. Egy pillanat alatt lesápadtam Neville tippjére. George viszont folytatta.

- Viszont Percy pont így szokott énekelni... Figyelj, Harry, lehet, hogy meg kell támadnod Percyt zuhanyozás közben. - Erre a gondolatra kacagni kezdtem. Elképzeltem, ahogy a fiúk bátyja mit sem tudva zuhanyozik, és a négy bajnok egyszerre ráront. Holott abban sem voltam biztos, hogy nekem ugyanazt rejti -e a tojás.

- Kérsz egy lekváros kosárkát, Hermione? - kérdezte Fred. Hermione gyanakodva nézett az orra alá dugott tálra. Fred elvigyorodott. - Nem kell aggódni - mondta. - Ebben nincs semmi trükk. A kuglóffal viszont jobb, ha vigyázol...

Neville, aki épp akkor harapott bele egy szelet kuglófba, gyorsan kiköhögte a falatot.

- Csak vicceltem, Neville - nevetett Fred, majd az én orrom alá is odadugta a lekváros kosárkát. Elvettünk egyet-egyet a lánnyal, és amíg falatoztam, azon csodálkoztam, hogy a diákok be tudnak jutni a konyhába, és Hermionét le akarják beszélni valami manóforradalomról.

Neville viszont mégis átváltozott kanárivá közel egy percre, ezzel magára vonva a többiek figyelmét.

- Fred! - feddtem meg a fiút. Nem voltam túl hiteles, mert a nevetéstől kicsordult könnyeimet törölgettem. - Hogy tehetted?!

- Jaj, bocsi, Neville! Elfelejtettem, hogy tényleg a kuglófot bűvöltük meg! - kacagott.

- Kanári-kuglóf! - rikkantotta Fred. - A közös találmányunk George-dzsal! Hét sarló darabja - a bolondnak is megéri!

- Kérsz te is egyet, Mags? - nyújtotta felém a tálat az említett. Én viszont ahelyett, hogy eltoltam volna a kezét a tállal együtt, magamhoz húztam.

- Te jó ég! - teljesen elsápadtam. - Jól látom, hogy fél egy van?

- Igen - bólintott Angelina. - Miért olyan baj ez?

Lassan hátradőltem a fotelben, és egy mélyet sóhajtottam.

- Nekem mennem kell - álltam fel búcsúzkodni. - Egyre vissza kell érnem... - magyaráztam.

- Biztosan menned kell? Tök jól szórakoztunk!

- Muszáj.

- Maradj még egy kicsit! Csak tíz percet! Aztán felmegyek a kabátomért, és lekísérlek a legrövidebb úton. - A hatalmas bociszemeinek nem tudtam nemet mondani, de az a tíz perc úgy elrepült, hogy tizenöt lett belőle.

Georgie viszont tartotta magát az ígéretéhez, és lejött velem.

- Remélem visszaérsz rendben - mondtam neki búcsúzóul. - A szívemre venném, ha elkapnának és büntetést kapnál érte.

- Ezért még lehet meg is érné - kacsintott rám. - De ne aggódj. Idefelé sem volt semmi baj. Tudok vigyázni magamra.

- Oké - bólintottam. - Köszönöm még egyszer. Csodás este volt - és mielőtt elgondolkodtam volna, hogy mit csinálok, nyomtam az arcára egy puszit, és beiszkoltam a hintóba.