I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~17\2~

-Látod Hyunjin? Nincs semmi bajo--kezdtem bele, mire megszédültem, és hátraborultam.

-JEONGIN!-kiáltotta Hyunjin.

-Jól vagyok Hyunjin...csak kicsit megszédültem..-mondtam, tarkóm vakargatása közben.

-Biztos hogy jól va-...semmi-mondta, majd elsietett a konyhába. Ez meg megint mi volt? Miért viselkedik így? Egyik pillanatban kedves, majd hirtelen ez elillan, és ő már itt sincs...

-Már megint min vesztetek össze?-kérdezte az éppen emeletről jövő Changbin.

-Nem vesztünk össze, csak simán nem értem Hyunjint. Egyik pillanatban még aggódik értem, a másik pillanatban ez már el is illan, úgy ahogy ő is..-mondtam miközben beleültem a fotelba.

-Hhh..tudod Jeongin, ez azért van, mert Hyunjin alapból nem kedvel téged, úgyanúgy ahogy Minho is. A legtöbb embernek semleges viszonya van veled, mint például nekem. Na de Hyunjin eléggé más hozzánk képest, mivel ő a jangmi-d. Amikor kedves veled, valószínűleg a jangmi öztöneire hallgat.-mondta Changbin, miközben Chan jött le a lépcsőről.

-Binnie, mindenki összepakolt?-kérdezte Chan.

-Jisung most pakol, a többiek már kész vannak, kivéve Hyunjin. Róla nem tudok semmit.-mondta Changbin, mire Hyunjin pont kijött a konyhából.

-Ó emlegetett szamár!-mondta Changbin.

-Megyek máris...-mondta Hyunjin majd felbaktattot a lépcsőn.

-Ez is elintézve.-mondta Chan-Jut eszembe...Jeongin, hol van Lövé--kérdezte volna Chan, de Jisung kiabálását hallottuk.

-Asszem megvan...-mondtam, majd mind a hárman elkezdünk szaladni Jisung szobája felé.

-Jisung?-kérdezte Chan, amikor kinyitotta az ajtót.

-Semmi bajom nincs CSAK A ROHADT GALAMBOD A SZÍROHAMOT HOZTA RÁM!-mondta idegesen Jisung, miközben rámnézett.

-Hehehe...bocsi!-mondtam, majd kínosan nevetve bementem galambomért. 

Ez után mégegyeszer bocsánatot kértem Jisungtól, majd Chanékkal kimentünk a nappaliba, ahol már Jisungon kívül mindenki ott volt. A kanapéra, vagy a fotelra már nem is lehetett ülni, ugyanis tele volt táskákkal.

-Jisung?-kérdezte aggódva Minho.

-Nyugi, mindjárt jön, csak majdnem szívrohamot kapott Jeongin galambjától!-mondta röhögve Chan, miközben Changbin is nevetett, Minhotól meg csak egy gyilkos pillantást kaptam.

-Mondtam már, hogy elnézést! A jelenlegi helyzettel, eszembe se jutott megkeresni Lövést...-mondtam mire mindenki elcsendesült. Ó a rohadt életbe..most elrontottam a hangulatot.

-Készen vagyooook!-ugrált be Jisung-Omm helo? Miért mindenki ilyen csendes?-kérdezte, mire realizálta a dolgot.-Most komolyan emiatt szomorkodtok? Ez nem a világ vége...-kicsit habozott-MÉÉÉÉG!-nézett "gonoszan", mire Chan és Hyunjin röhögni kezdtek, a többiek meg csak kuncogtak.

 Amint meghallottam Hyunjin nevetését...istenem...rohadt édes...

-Na de viszont induljunk neki! Hosszú út vár ránk!-mondta Chan, mire mindenki felszedte a cuccát, majd kimentünk az ajtón.

-Szó--

-Chan nem kell a nyálas szöveg!-mondta Minho.

-Akkor hát...IDULÁÁÁS!-mondta Chan, mire rajtam és Chanon kívül mindenki úgy indult meg mint egy őrült. 

-Chan?-kérdeztem, amikor éppen a nagy udvar kapuján mentünk volna ki.

-Hm?

-Csak annyi, hogy elszeretném mondani, hogy köszönöm, hogy ennyire kedvesek, és családiasak vagytok velem. Nagyon nem erre számítottam, amikor legelőször megláttalak titeket. Azt meg főleg nem gondoltam, hogy három nap alatt, már úgy érzem, hogy majdnem "a kis családotok" része vagyok.-mondtam, mire Chan csak ennyit mondott:

-Szóra sem érdemes.-majd kinyitotta a kaput. Majdnem, hogy végig kell mennünk ezen a hatalmas erdőn..de jó.

-Hé figyeljetek!-kiáltotta el magát Chan, mire mindenki idefigyelt-Senki ne haladjon előre! Egy kupacban, és egy tempóban haladunk! Mindenki megértette?

-IGEEEEEEEEEEN!-válaszoltunk mind egyszerre.

-Akkor hát..lets goooo!-mondta Chan, mire megindultunk.

(Hello! A kövi rész eléggé későn fog jönni, ugyanis még egy szó sincs belőle leírva. De azért majd megpróbálom minél hamarabb hozni. Annyeong!<3)