Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

27. Kanapés Kiengesztelés [18+]

Botladozva indultam ki a nappaliba,ahol Mike éppen a picivel játszott a földön. Amikor meglátott az ajtóban,szó nélkül fordult vissza Hessy felé,aki el kezdett sírni. 

- Mike,én...

- Nem,Jonny. - szakított félbe mérgesen,magához ölelve Hessyt kezdte el ringatni. - Remélem tudod,hogy most nagyon elszúrtad.

- Igen,tudom,és nagyon sajnálom,én csak... - mit mondhatnék neki? Hogy én csak házassági gyűrűt akartam venni,de rá jöttem hogy böszme régen nem kapcsoltam ki úgy igazán,ezért engedtem a csábításnak és elmentem félholtra leinni magamat,teljesen elfeledkezve a kedvesemről? Nem hiszem hogy örülne neki ha ezt mondanám.

- Igen? Te csak? - vonta fel szemöldökét,várva hogy folytassam.

- Hülye voltam. - motyogtam lehajtott fejjel,most az egyszer kizárva a fájdalmat,ami akkor szúrt be,amikor megmozgattam a fejem. 

- Igen,nagyon is hülye voltál. - fel állt,ölében Hessyvel,és át adta nekem a picit. - Etesd meg légyszíves. 

- De azt te szoktad csinálni. Be van osztva...

- Oh,panaszkodni támadt kedve a buli királynak? - fordult felém eszelős tekintettel.

- Dehogy. Szívesen adok neki kaját. - mondtam gyorsan,mielőtt még megint kapok egy pofont az így is sajgó arcomra. Elégedetten bólintott,majd sarkon fordulva bement a szobánkba,ahonnan valószínüleg ki leszek tiltva következő napoban...sebaj. A kanapé is kényelmes. - Gyere kicsim. - dobtam egy picit rajta,és bele raktam az etetőszékbe. - Te még legalább elviselsz. 

A következő napokban végül igazam lett,és  kanapén kellett aludnom. Amíg én büntetésből ki voltam tiltva a szobánkból,Doroti Mike mellett aludt,a földön,amiért nem kicsit voltam féltékeny,de amikor szóvá mertem tenni,kaptam egyet a fejemre,szóval inkább csöndben maradtam. Sóhajtva terítettem le a kanapéra a takarót,és igazgattam meg a párnát. Ki nyílt a szoba ajtaja,Mike nagyot ásítva lépkedett ki a konyhába,és öntött magának egy pohár vizet. 

- Jóéjt. - motyogta halkan,vissza fele menet.

- Jóéjszakát. - vissza fordult,egy pillanatra megállt,majd fejcsóválva lépett be a szobába,ezzel egyidőben pedig Vöröske lépett ki. 

Nem zavartatva magát ült le a kanapéra,és kapcsolta be a Tv-t,lábát felrakva a kis asztalra.

- Aludnék. - böktem ki kis idő után.

- Van egy fiú... - mondta ki,rám se nézve.

- Komoly?

- Az. - bólintott halvány mosollyal az arcán.

- Mióta? 

- Egy ideje már. 

- Miért nem mondtad? - ültem le mellé a kanapéra,mire végre hajlandó volt rám nézni.

- Mert volt elég bajod amúgy is.

- Most is van.

- De tudom,hogy már minden megoldódott. - nagynehezen fel szenvedte magát,és lassan sétálva Mike után indult..

- Tényleg,igazad van,végülis. - sóhajtottam értetlenül,válaszul csak lekapcsolta a lámpát,így már csak a Tv gyér fénye világított meg. Ki kapcsoltam,és el feküdtem a kényelmes kanapén. 

Alig telt el két perc,a pici hangosan felsírt a szomszéd szobában. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és keltem fel a kanapéró. 

- Hagyd csak,megyek. - suttogtam Mike - nak,aki már jött volna ki a szobából. 

- Biztos? - dörzsölte meg a szemeit álmos hangon,nekem pedig kedvem támadt megölelgetni. Lassan egy hete nem érhettem hozzá,nem ölelhettem meg,nem csókolhattam meg,de még csak meg se simogathattam. 

- Biztos,aludj csak. - mosolyogtam rá,bár a fényviszonyok miatt nem hiszem hogy látta.

Szó nélkül csoszogott vissza a szobába,én pedig tovább mentem Hessyhez. Ki vettem az ágyából,magamhoz ölelve apró testét kezdtem el vele sétálgatni a szobában,körbe körbe,folyamatosan csitítgatva. Szépen lassan abba hagyta a sírást,és el szundított a vállamon,adtam egy puszit a fejére,és óvatosan,nehogy felébredjen,vissza raktam az ágyába,,és betakargattam. Lábujjhegyen osonva mentem ki a szobából,halkan becsukva magam után az ajtót. Fáradtan,lomha mozdulattal túrtam a hajamba,és dőltem vissza a kanapéba. 

Nem tudom mikor aludtam el,vagy hogy hány óra lehet pontosan,de mikor felébredtem,még sötét volt,csupán arra keltem fel,hogy lépteket hallok. Lassan ki nyitottam a szememet,körbe néztem,de még a félhomályban sem láttam senkit. Nyílt a fürdőszoba ajtaja,a nappaliba is elért a fürdőből kiszűrődő fény,oda kaptam a fejem,de csak Mike vonszolta be magát. Utána menjek,hogy megérdezzem,baj van e?

Mondjuk nem akarom hogy megint kiakadjon. Vissza csuktam szemeimet,de megint lépteket hallottam,amik nem hagytak valamiért nyugodni. Majd megéreztem,hogy felemeli a takarót,és be bújik alá. Azonban még nem feküdt rám,kezeivel hasam mellett támaszkodott. Tehát eddig tartott a büntetés? Most már vajon hozzá érhetek? 

Fejét rá tette mellkasomra,és teljesen hozzám simult,de még ez is olyan jól esett,hogy muszáj volt átkarolnom,és szorosan megölelnem. 

- Tehát már nem haragszol? - suttogtam halkan,bele puszilva a hajába. 

- De. Nem is kicsit. - motyogta a mellkasomba furcsa hangon. - Viszont úgy meg kívántalak hogy azt hittem megőrülök.

Meglepődötten simítottam fejére,mert ezt így hirtelen nem tudtam hová tenni. Tény és való,már hetek óta nem szexeltünk,és én is veszettül kívántam már,de mégiscsak itt van Hessy,aki bármikor felsírhat,vagy Vöröske nyithat ránk bármelyik pillanatban. Ráadásul mennyi lehet az idő?

Fel emelte fejét,szinte nekem ugorva esett ajkaimnak. Egy pillanatra hunytam csak le a szemem,egy pillanatig adtam át magam a kellemes érzésnek,amit egy hete nem érezhettem,utána mégis vállaiba markoltam,és el toltam magamtól.

Kínlódva nyögött fel halkan,majd ült fel az ölembe. Addig helyezkedett,amíg ágyékomra nem ült,és el kezdett előre hátra mozogni.

- Mike... - francba,már attól felállt,hogy megcsókolt.

- Had...Légy szíves. - suttogta vágytól fűtött hangon,a nadrágomhoz nyúlva,azonban el kaptam kezét. Még mindig vannak kétségeim,nem tehetek róla.

- Te is tudod hogy nem tudunk halkak lenn... - el haraptam a mondat végét,mivel újra el kezdett mozogni,mégjobban neki nyomva magát tagomnak. O,istenem...

Jólesően sóhajtottam egyet,fel ültem,egyik kezemmel átkarolva derekát,még közelebb húzva magamhoz. Másik kezemet fel emeltem, ujjaimat lassan hajába vezettem,és le húztam magamhoz,hogy újból megcsókolhassam.

Elégedetten sóhajtott bele a számba,ki használva az alkalmat dugtam át nyelvem,fel szusszanva markolt bele pólómba. Istenem,de hiányzott már...