Mostoha Szenvedély

Part 12

- Hogy ne tehetnéd meg? Csak mond el, mi olyan fontos, hogy meg akadályozzon ebben? – kérdezem, de ő nem válaszol – Tom, így nem tudok mit csinálni. Ha nem mondod el, hogy mi a probléma.

- Csak nem tehetem – szinte suttogja maga elé.

- De miért nem?

- Mert nem, Juliette. Nem akarod meg tudni és én sem akarom, hogy meg tudd – mondja kissé hangosabban. Ismét ideges lett – nem kell meg tudnod mindent.

- De igen... és meg akarom tudni. Azért mert a tegnapi csók nem véletlen volt – mondtam szintén olyan hangon és idegesen, mint ő. A homlokát megint el kezdte ráncolni és gondolkodott, hogy hogyan vághatna vissza, de nem sok minden juthatott eszébe.

- Azt a csókot már rég óta akartam, de vissza tartottam magam, mert tudtam, hogy utálsz és, hogy nem tehetem meg, de nem bírtam tovább... úgyhogy tényleg nem volt véletlen és szerintem a te részedről sem volt véletlen... viszont nem akarom, hogy meg tudd, hogy milyen volt a múltam, mert akkor többet nem akarsz majd belőlem – ismét le fagytam és féltem, hogy mi lehetett olyan komoly dolog az életében, amit nem oszt meg velem.

- Azért akartam azt a csókot, mert most olyan vagy amilyen, de ha ezt tovább akarjuk csinálni, akkor tudnom kell, hogy miről beszélsz.

- El fogsz ítélni és félek, hogy többet nem hogy nem csókolsz meg, de szóba se állsz velem – rá meredtem és próbáltam el képzelni, hogy mi lehet ennyire rossz.

- Itt vagyok és meg hallgatlak – mondtam, majd ő egy nagyot sóhajtott és hátat fordítva a kanapéhoz ment, majd le ült. Lassan mellé sétáltam és le ültem.

- Nem is tudom, hol kezdjem – nevetett fel, mintha már annyira fájna neki, hogy csak nevetni tud rajta – az apám egy erőszakos ember volt. Igazi szar apa és férj volt. Nem sokat járt haza, de akkor mindig idegesen és leg többször részegen – mellé húzódtam és úgy hallgatta, tovább. Innen is látszott, hogy remeg a keze – volt egy pár olyan nap, mikor rajtam vagy esetleg anyán töltötte ki a dühét. Henry akkor még nem született meg. Én 7 éves lehettem, Ethan pedig 2 körül, mikor egyik este haza érve hallottam, hogy anyával veszekszik. Én fönt voltam a szobámban, Ethan pedig mellettem, de ő akkor még aludt az idő nagy részében. Én viszont le mentem, hogy meg nézzem, mi történik. Apa éppen anya felé indult és az öklét a levegőbe emelve készülte meg ütni, de én közbe szóltam. Azt mondtam, hogy 'állj meg'. Apa meg is állt, de dühös lett és nekem támadt, amit anya próbált meg akadályozni, de apa elő vett egy fegyvert és nem lőtte le, de meg ütötte. Annyira, hogy a földön feküdre kerüljön. Elő vette a fegyvert és meg fenyegette, ha nem marad ott, akkor le lövi. Ekkor ki ütöttem a kezéből a fegyvert és el löktem magamtől. A kezembe fogtam és rá céloztam. Ő kérte, hogy ne lőjjem le, és meg is gondoltam magam, de... ahogy próbáltam vissza rakni a fegyvert a földre, meg húztam a ravaszt és le lőttem. Teljesen véletlen volt, azt sem tudtam, hogy hogyan működik, de meg történt. Anya meg lepődött, de rögtön hívta a rendőrséget... Apa az nap este meg halt. És akkor még nem értettem, de most már tudom, hogy az után sokkal jobb volt. Nyugisabb. Majd egy hónappal később ki derült, hogy anya terhes, szóval kevesebb, mint egy év múlva jött Henry.

Le gördül egy könnycsepp a szemem sarkából. Nem tudom, miért. Hisz az apja halála után minden sokkal jobb lett és ezt érdemelte, de Tom nem. Ő nem ilyen gyerekkort érdemelt. Egyik gyerek sem érdemelné meg ezt.

- Sajnálom... hogy ilyet át kellett élned.

- De nem is ez a probléma, hiszen az már régen volt és meg történt, de... azóta meg változtam. Egyre jobban kezdtem nőni és meg érteni, hogy mi történt az nap este. El kezdtem gondolkodni, hogy miért verhetett hetente több este is Hogy miért érdemeltem ezt. Azóta sem tudom, de folyton menekülök a múlt és a kérdések elől. Azóta is az alkoholba és a drogokba menekülök, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy mit tehettem. Hogy miért nem voltam elég jó ahhoz, hogy ezt ne tegye velem. Azóta is próbálok el feledkezni róla és ezekkel el terelni a figyelmem... Karent pedig 4 éve ismertem meg. Akkor még más volt, de mostanra teljesen meg változott. Csakhogy senki sem tud a múltamról, csak ő és... most már te is. Viszont a mostani énje el mondaná mindenkinek, hogy mit tettem és mi történt velem pár éve. Mivel már egyszer meg próbáltam szakítani vele, de ezek miatt nem sikerült.

- Mi történt pár éve? Mi az a másik dolog? – kérdeztem halkan, csak annyira, hogy hallhassa.

- El vesztettem a fejem. Ittam és az nap este egy buliban drogoztam is a barátaimmal. Ő is ott volt és egy idő után mondtam, hogy én le lépek és jött velem. Én vezettem, pedig egyáltalán nem kellett volna és baleset történt. Össze ütköztem egy kocsival. Meg néztem, hogy jól van-e, de... nem igazán mozgott. Be pánikoltam és föl hívtam a rendőröket, majd el mentem. Nem tudtam, mit tegyek, hisz lehet, hogy meg öltem valakit, de lehet, hogy csak el ájult. Nem tudom, de meg ijedtem. Haza mentem és be álltam a garázsba, hogy senki ne vegye észre a kárt. Anyáék nyaralni voltak a fiúkkal, de én nem mentem, mert inkább ebbe a buliba mentem. Karen ott volt látta, hogy mi történt. Én pedig ott a garázsban ki borultam és eszembe jutott, mikor meg öltem apámat és el kezdtem dobálni és össze törni dolgokat a garázsban, mert el uralkodott rajtam a düh... Karen ez után haza ment és többet nem beszéltünk róla, de ha szakítanék vele, akkor biztos, hogy el menne a rendősrégre és nekem végem.

Mindenre számítottam csak erre nem. Gondoltam, hogy tudhat valami titkot, amit nem akar, hogy tudjak vagy valami, de ennyi mindenre nem számítottam. Így most már mindent értek.

- És nem akartam, hogy tudd... elég, ha azt hiszed, hogy egy seggfej vagyok. Nem akartam, hogy tudd, hogy meg öltem valakit, sőt lehet, hogy kétszer és mellé alkohol- és drogfüggő vagyok. Szóval jobb volt az a verzió, hogy utálsz, mint, hogy ezeket meg tudd – mondja le hajtott lejjel. Egész végig nem nézett a szemembe. Nem tudta ezeket a szemembe mondani. Én csak csöndben hallgattam és most sem szólok semmit, csak a kezéért nyúlok és meg fogom. Pár másodperc múlva föl néz. Szörnyen megtörtnek tűnik és idegesnek. Mintha magára lenne olyan dühös.