Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - nem teljes (neon nails1)

4. Új élet

– Ez nem is lakás, hanem ház – csodálkoztam el, miután Liam beállt egy garázs elé.

– Ebben a városban majdnem mindenki családi házban lakik. A belváros iszonyat drága.

Kiszálltam, és a fullasztó melegben szemügyre vettem a szürke tetős épületet. Nem volt nagy, de a New York-i lakásomtól mindenképpen nagyobbnak tűnt. A falakat fehér deszkákkal burkolták be, amiről már pergett a festék. Az ablakokról szintén, amiből egészen sok volt, és a lábazaton lévő nyílások alapján egy pincét is sejtettem alatta. A garázson nem volt ajtó, bent egy öreg, fehér furgon állt.

– A tiéd – tájékoztatott Liam.

– Remek – sóhajtottam egy nagyot, és máris hiányzott az otthoni, citromsárga Chevroletem. Igaz, az is ősöreg darab volt már, de imádtam. Ez a furgon viszont ránézésre is a szétesés határán volt. – Most komolyan ezzel kell felszednem a két legmenőbb srácot a városban? – néztem Liamre, mielőtt bementünk volna a házba.

Láttam az arcán, hogy elgondolkozott a dolgon, és kicsit zavarba is jött. Hiba csúszott a gépezetbe. Imádtam, amiért ő sem tökéletes.

– Oké, estére kicseréljük – egyezett bele, és már nyitotta is a középbarna színű ajtót, ami erősen kitűnt a sok fehér szín között.

A ház belülről egészen rendezett, és barátságos volt. A falakat itt is fával burkolták be, de legalább nem mázolták le fehérre, ahogy a padlót sem. Igaz, nyikorgott, mint a fene, de ha majd nagyon idegesít, lekezelem valamivel. Egyből a nappaliba jutottunk be, és az ajtó melletti falat lehetett előszobának nevezni, ugyanis ott volt a fogas, meg egy kisebb szekrény. A nappaliban zöld kockás kanapé, és fotelek, rögtön mellette egy rozoga étkezőasztal, néhány viseltesebb huzatú székkel. A konyha egész pofásnak tűnt, ahogy a serpenyők felakasztva lógtak az elválasztó pult fölött.

– Hogy tetszik? – kérdezte Liam a ház közepén állva.

– Nem rossz. Remélem, a fürdő tiszta – indultam el megkeresni az egyetlen helyiséget, amire nagyon kényes voltam.

Először a hálóba nyitottam be, ami szintén nem okozott csalódást. Nagy franciaágy, virágos ágytakaróval, amit majd kivágok a francba, beépített szekrény a ruháknak, és puha szőnyeg. A következő ajtó rejtette a fürdőt. Megkönnyebbülve eresztettem ki a levegőt. Nem a legtrendibb csempével volt kiburkolva, de ragyogott a tisztaságtól. A csaptelepek újnak tűntek, ahogy a zuhanytálca is. Utána volt még egy ajtó, ami egy kisebb szobát rejtett, de az már kevésbé érdekelt.

– Szerencséd van – mentem vissza Liamhez vigyorogva.

– Rég találkoztunk, de nem felejtek – kacsintott rám, majd kitárta a hűtőt. – Feltöltöttük. Piát viszont nem találsz a házban, mert nem szeretném, ha folytatnád az otthoni szokásod. Sör van, de tömény nincs.

– Mióta érzed úgy, hogy az apámat kell játszanod? – grimaszoltam.

– A barátod vagyok, Louis, és akár tetszik, akár nem, vigyázni akarod rád.

– Azért küldesz a medve barlangjába – nevettem fel, és megöleltem, mert tudtam, hogy tényleg aggódik értem.

– Ezzel is csak segíteni akarok – felelte, miközben viszonozta az ölelésem.

Ezer éve nem voltunk egymáshoz ilyen közel, és ezt ő is átérezhette, mert egy kicsit mindketten elérzékenyültünk. Megköszörültem a torkom, és eleresztettem.

– Oké, akkor mi a menetrend? – tértem vissza a munkához.

– Ma csak rendezkedj be, holnap pedig ismerkedj a környékkel. Este menj el a Wild Leonba, és barátkozz.