Blue Lights [L.R.H.]

- Első fejezet -

Beleharaptam az ajkamba, majd újból az arcomat néztem a tükörben. Arcomról eltűnt a szomorúság, a boldogság vette át helyét, így egy fokkal nyugodtabban fésültem ki festett fekete hajam, majd felkötöttem egy lófarokba. Megmostam az arcom, beraktam a kontaktlencséim és visszamentem a szobába, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek futni egyet, mivel rám fér a levegőzés.

Akármennyire próbálom kiverni a fejemből, ahogy az ágyra pillantok, egyből az eszembe jut, hogy ez így nem normális, és nem mehet tovább. Elegem van, hogy még a hétvégéken se kapok a barátomból.

Az előszobában felvettem az edzőcipőm, majd még visszamentem egy kulacs vízért, azonban meglepődve álltam meg a konyhaasztalnál.

„Ma este egy romantikus vacsora? ;) Csak mert elhanyagollak mostanában...

xx"

- És már megint itt tartunk – motyogtam szomorúan magam elé, miközben elvettem a rózsát a cetli alól, és megszagoltam. Általában mindig ez történik. Kora reggel lelép, egy aranyos ajándékot hagy nekem a konyhában, este pedig szexxel akarja elfeledtetni velem a bűneit.

**********

Tíz perccel kilenc előtt értem haza a futásból, majd a bejárat előtt egy kicsit a térdeimre támaszkodva fújtam ki magam. Összességében amúgy utálok futni, de fél éve volt egy csúnya tüdőgyulladásom, úgy az ősz elején, és a tüdőkapacitásom eléggé leromlott, szóval muszáj vagyok valamivel visszajavítani.

Pár perc elteltével kiegyenesedtem, megmasszíroztam az oldalam, hogy enyhítsem a fájdalmam, majd bementem a házba. A konyhából beszélgetés hallatszódott ki, amit kicsit értelmetlenül hallgattam, míg levettem a cipőm.

- Szóval akkor jövőre új lemez? – kérdezte Calum.

- Nagyon úgy néz ki – hallatszódott egy bársonyos hang válasza, ami kíváncsivá tett.

Beljebb mentem, s meg is pillantottam az idegen hang forrását. A konyhapulton ült, a lábait lóbálta, majd felvont szemöldökkel nézett rám, mikor észrevett. Szőke rövid fürtjei kuszán lógtak az arca két oldalán, aranybarna borostája öregített az arcán, de mérget mertem volna venni rá, hogy fiatalabb Calumnál. Egy szürke póló volt rajta, fekete farmerral, és valamiféle bokacsizmát viselt.

- Szia, Kicsim – köszöntött Cal boldogan, mikor megfordult, és megpillantott. Mérgesen a srác irányába pillantott, mire az is megszólalt.

- Cső – morogta kelletlenül, majd felvette a telefonját a pultról, és azt kezdte el nyomkodni.

- Sziasztok – motyogtam.

Közelebb lépdeltem hozzájuk, Calum vállára nyomtam egy puszit, és a mosogatóhoz léptem, ahol elöblítettem a kulacsom.

- Milyen volt a reggeled? – kérdezte barátom, majd óvatosan magához húzott. Nem zavarta őt, hogy izzadságtól nedves a ruhám, a derekamra rakta nagy kezeit, úgy tartott közel magához. Két tenyerem a mellkasára tettem, és felnéztem szemeibe.

- Kellemes volt – mondtam enyhe gúnnyal, majd a szőke srác felé pillantottam. – Nektek? – visszanéztem Calumra, mikor a kék szemű felnézett a telefonjából.

- Cam, kérlek – elhúzódtam barátom szerető öleléséből, és a konyhaasztalnak támaszkodtam. A két férfi között cikázott a tekintetem, miközben egy kiszabadult tincset a fülem mögé tűrtem. Ismerős volt a srác. – Luke, lelépnél?

- Ó, nem kell elmennie – emeltem fel a kezem tiltakozásképp. – Csak szeretném tudni, hogy milyen volt a reggeled – haboztam egy kicsit, majd Luke-ra néztem. – Vagyis, nektek – él volt a hangomban, ami mindkettőjüknek feltűnt.