- Ez egy jó ötlet. Sokan lesznek itt a Hercegségben. - értett vele egyet a fekete hajú barátnőm és ő is jegyzetelni kezdett.
- Gondolkodjanak rajta a hétvégén. Maguk is jönnek a futamra. A gyerekeket mindig elvisszük és elkél a segítség. Bár nem tartozik a szakmájukhoz, inkább vegyük személyes szivességnek.
- Nem probléma. - mondtuk kórusban, de nekem összeszorult tőle a gyomrom.
Nagyot nyeltem és inkább a köröző fiatalokat kezdtem el követni a szememmel. Annyira belemerültem, hogy a telefonom csörgésére is csak hosszú másodpercek elteltével lettem figyelmes. Apa neve jelent meg a kijelzőn. Egy hatalmas sóhajtás után rányomtam a zöld gombra.
- Szia drágám. - szólt bele egyből. Amióta Monacóba költöztem, anyával kommunikáltam, apa csak néha jött bele a videóhívásba. Önszántából, hetek óta most hívott először.
- Szia.
- Sajnálom, hogy ennyire el voltam mostanában havazva. Megígértem, hogy meglátogatlak, de azt sem tudom, hol áll a fejem.
- Nem gond, én jól vagyok. Monte Carlo csodás és jól érzem magam a barátaimmal.
- Örülök, hogy ezt mondod. Az elkövetkezendő időszak húzós lesz, de anyád biztos el tud menni hozzád.
- Szóval te nem. - éreztem némi csalódottságot, de annyira azért nem volt újdonság számomra a helyzet.
- Nem ígérek semmit, kincsem. De majd meglátjuk. Iannal minden oké? - a kérdést hallva megfordult velem a világ. Nem mertem a szüleimnek minden monacói részletet elmesélni. Nem tudtam, hogyan kéne eléjük állnom azzal, hogy szakítottam a fiúval, aki gyűrűt akart húzni az ujjamra.
- Uhum...Ne haragudj apa, mennem kell, mert dolgozok.
- Menj csak, csináld a dolgod! Büszke vagyok rád ám. - mondta.
- Köszönöm. Majd beszélünk.
- Rendben. Szia Sophie.
Kikapcsoltam a telefont és azonnal el is tettem a táskámba. Az apukámmal folytatott beszélgetésektől képes vagyok kifordulni magamból. Sosem tudott olyan kapcsolat kialakulni köztünk, amiről minden gyerek álmodna. Az ő mindene a munka, amit becsületesen végez, de a család sose volt számára annyira fontos.
- Minden oké, napsugár? - karolt át Mac.
- Igen, csak apu hívott.
- Eszébe jutott, hogy van egy lánya?
- Mac! - szóltam rá, de jogosan tette fel ezt a szíven ütős kérdést.
- Bocsi. Csak nem szeretem, ha random megtalál és elrontja a kedved.
- Tudom.
- Mit szólnátok egy csajos vacsihoz? - vetette fel az ötletet Nora. A szülei egy nagyszerű éttermet vezetnek Monte Carlo szívében, ahol az elmúlt időben többször megfordultunk a lányokkal.
- Benne vagyok, éhen halok. - vetettem hátra a fejem, mire elnevették magukat.
Régen éreztem magam ilyen jól. Imádok Mackenzievel együtt élni, illetve gyakorlatilag Noraval is, mivel a belga több időt tölt nálunk, mint a saját lakásába.
***
A szombat úgy elment, mintha nem is lett volna. Nagyrészt tanulással töltöttük és főzéssel. Estefelé viszont már eldöntöttük, hogy nem csinálunk semmit, mert iszonyatosan lefáradtunk a nap végére.
YOU ARE READING
Fairy tale { Charles Leclerc }
Fanfiction,,Don't wanna leave you anymore! Oh, darling, all of the city lights, Never shine as bright as your eyes. I would trade them all for a minute more, But the car's outside, and he's called me twice But he's gonna have to wait tonight" ~ James Arthur ~...
