Ollóvágásnyira

A gyász öt szakasza - depresszió 16+

Rengetegen voltak jelen, sokakat az iskolából ismert, de feltehetőleg rokonokon kívül a városból random emberek is megjelentek. Az emberek szeretik a tragédiákat, főleg ha rejtélyes az egész és lehet utálkozni is. Ahogy haladt el az emberek között folyamatosan el-elkapott egy pár szitkozódást, amit neki címeztek tudtuk nélkül. 

Gyönyörű volt a díszítés, minden világos kék és fehér díszben volt. Ha nem lett volna ChaRin koporsója a terem végében elhelyezve, sem pedig pár kamu síró a helyszínen azt hinné az ember, egy átlagos családi összejövetelen van. Nem szólt YoonGi senkihez csak kerülte ki a személyeket és egyenesen halott barátnője koporsójához lépett. Nem volt nyitva, de nem is csoda tekintve mit művelt vele. Viszont a koporsója mellett elhelyezett portré ChaRinról emlékeztette, hogy milyen gyönyörű is volt. Már majdnem egy hónap telt el, de még mindig hallja a lánynak a kedves hangját, ahogyan kimondja a nevét. Kár, hogy a legutolsó alkalommal nem ez a hangszín hagyta el a lány ajkait. 
- Még nem is volt nagyon alkalmunk beszélni, nos azóta... - hallotta meg maga mellett ChaRin apukájának hangját. Oldalra nézett a férfira, aki bár közel másfél fejjel magasabb volt nála mégis a gyász és a gondterheltség miatt egymagasnak tűntek. 
- Még mindig nehéz elhinni... olyan hirtelen történt. - válaszolt YoonGi bólintva és megsimogatta a képen lévő lány arcát. - Olyan, mintha egy részét a lelkemnek magával vitte volna...
- Mi is így érzünk... Kár, hogy le voltál sérülve. Ha vele lettél volna biztos nem támadja meg az a rohadék... Csak kerüljön a szemem elé. - szorult ökölbe a férfi keze.
- Igen... nagyon kár. Én is ezen kattogom azóta is, mi lett volna, ha... Mr. Ryu lehet egy indiszkrét kérdésem? - fordult mostmár teljesen a felnőtt felé.
- Mondd csak.
- Teljesen biztosak abba a rendőrök, hogy ez gyilkosság volt? Nem lehet, hogy csak... - ekkor lejjebb vitte a hangját és közelebb lépett a férfihoz és úgy folytatta - összetűzésbe keveredett és egy baleset történt? - ChaRin apukája felkacagott, amire kaptak pár fura tekintetet, de hamar mindenki a saját gyászával foglalkozott.
- Baleset? Összetűzés? Ne röhögtess. ChaRin egy kész angyal volt, soha senkinek nem ártott volna. Miféle balesetről beszélsz YoonGi? Te is láttad a képeket az arcocskájáról. Neked az balesetnek tűnik? Vagy tudsz valamit?! - lépett közelebb YoonGihoz és kezével megfogta a vállát és enyhén rá is szorított, de nem haragból inkább csak reménykedve információkért.
- Én csak... nem látom annak se az okát, hogy valaki csak úgy oda ment és megölte. Csak volt valami indítéka vagy... esetleg baleset történt. 
- Bárki is volt az, ha a szemem elé kerül és azt mondaná "Jaj ne haragudjon csak egy véletlen miatt fogtam meg egy féltéglát és vertem szét a lánya fejét annyira, hogy még egy nyitott koporsós búcsúztatást se adhatnak neki!" Isten a tanúm rá, hogy addig verném, míg mozog és hasonlóan nehéz lenne azonosítani az arcát! - szűrte ki a szavakat a fogai között és már YoonGi vállát is szorította.
- Értem Uram... Sajnálom én szerintem most inkább megyek... - nyelt egy nagyot YoonGi majd lehajtott fejjel leült az anyukája mellé, aki a sminkjét igazgatta éppen egy kis tükröt tartva. - Anya... kérdezhetek valamit?
- Mondjad csak Életem. - pillantott rá az anyukája majd vissza a rúzsát igazgatva.
- Szerinted én rossz ember vagyok? Mármint... nem segítettem ChaRinon...
- Miféle kérdés ez? Hogy lennél már rossz ember?! Te mindig csak jót akarsz és jót teszel mindenkinek. ChaRin nem azért halt meg, mert te nem voltál ott. Egyikünk sem volt ott. Bármi is történt vele bármilyen oknál fogva, minden okkal történik. De azt verd ki a fejedből, hogy magadat hibáztasd olyan dologért, ami nem a te hibád. Te egy jó ember vagy, ezt szeretem az egyik legjobban benned. Mindig jobbá akartad tenni ezt a világot már egészen kicsi korod óta. Bárcsak elmondható lenne ez a selejt apádról, de szerencsére a személyiséged tőlem örökölted és nem tőle. - adott egy puszit YoonGi bal arcfelére.
- Jó ember vagyok...-motyogta maga elé győzködve lelkiismeretét, ami egésznap üvölt a fejében vele, hogy azonnal adja fel magát, mert rosszat tett.