Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története

162 gyertya (TVD 1x8)

-Nyugi van Lexi! Elena nem olyan, mint Kathrine – próbáltam lenyugtatni a lányt. – Ha megismered, tudni fogod, hogy mire gondolok.

-Bár Kathrine-t sem ismerte, így nincsen viszonyítási alapja – szólt közbe Stefan.

-Még jó, különben kapott volna tőlem! Amúgy, hol van Damon? – váltott témát.

-Valahol a nyomort ontja – feleltük egyszerre Stefannal.

-Kibírjátok néhány óráig kettesben? El kéne intéznem ezt-azt – állt fel végül az ágyról Stefan. – Nehogy megöljétek egymást!

-Mintha én olyan sok helyre mehetnék ilyenkor! Most nézem.... nálatok még mindig működik ez a napocskás gyűrű, igaz? Nem kellett karbantartani egy boszival sem?

-Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem.

-Csak arra utalt, hogy a napfénygyűrűket mindig boszorkányok csinálták meg a vámpíroknak, de gondolom az ilyen nincs még meg abban a zavaros kis fejedben – tette hozzá kissé viccelődően Stefan.

-Nocsak, valaki tényleg nagyon boldog ma! – jegyeztem meg. – De végre ki kéne találni, hogy mit csináljunk a szülinapodon!

-Igen, Megannek igaza van. Találd ki! Addig meg segítek kicsit az amnéziás boszinknak, hogy emlékezzen – mutatott ezzel rám. – Egy 162 évesnek lenni, azért nem akármilyen – tette hozzá, ami miatt újból ledöbbentem.

-Akárhányszor új dolgokat tudok meg rólad Stefan, teljesen megdöbbenek. Jó volna egy nap minden-mindent kiteríteni.

-És egy nap úgy is lesz – mondta Stefan, azzal elment.

[...]

-Nos, mivel kezdünk? – érdeklődtem. – Mivel akarod visszahozni az emlékeimet? Talán erre is van valami vámpírtrükk?

-Szugerálással talán kitudnék húzni belőled valamit..... már ha ember lennél, így ez ugrott – válaszolta. – Azt olvastam, hogy ha olyasmit csinálsz, amit nagyon szeretsz, az visszahoz pár emléket – magyarázta. – Szóval mit szeretsz csinálni?

-Jó kérdés – tűnődtem el.

-Van valami, amit nagyon kiakarsz próbálni? – tette fel kicsit másként a kérdést.

-Ami azt illeti.....igen – feleltem. – A festészet és a zene érdekelt is az elmúlt napokban, de a varázslást is szeretném feleleveníteni.

-Akkor csak nyugodtan. De ha nem haragszol most egy kicsit lefeküdnék aludni. Éjjeli vámpírnak, nappal kell az alvás – mondta mosolygósan, azzal elment.

[...]

Találtam pár papírt és festéket, így elkezdtem festeni. Igazából pár óra alatt sikerült is összedobnom valamit, amit végül is, elakartam vinni Elenához, így nem felébresztve Lexi-t, át mentem hozzájuk. Amikor felmentem az emeletre, Elena szobájába, Bonnie is ott volt éppen, aki a párnában lévő tollpihéket lebegtette a levegőben.

-Azta! – jött ki a számból, ami miatt abbamaradt a varázslat, de csodaszép látvány volt, amíg tartott. – Gondolom sokat gyakoroltál, mert ez hihetetlen volt Bonnie – öleltem meg a barátnőimet közben.

-És te? Nem gyakorolsz velem egy kicsit? – tette fel a kérdést Bonnie, de meglátta a kezemben lévő papírt. – Az meg mi?

-Hát, mivel Elenának rossz kedve van mostanában, arra gondoltam, hogy...... festek neked valamit – nyújtottam át neki a képet, amin mi négyen vagyunk. – Azért, hogy tudd, ránk mindig számíthatsz.

-Megan ez...... csodálatos! Köszönöm! – ölelt meg ledöbbenve. – Nem is tudtam, hogy tudsz festeni. Ráadásul ilyen jól!

-Én magam sem tudtam, míg ki nem próbáltam. Lexi-nek igaza volt.

-Ki az a Lexi? – kérdezte Bonnie és Elena egyszerre.

-Stefan egy régi barátja. Eljött, mert van Stefan szülinapja. Állati jó csaj! – mondtam el, amit tudok róla, persze Bonnie előtt kihagyva a vámpír részleteket. – Ha akarsz, akkor gyere el a vendégházba és ismerkedj meg vele. Bírni fogod – mondtam Elenának, aztán elköszöntem és mentem is haza.

[...]

Pont a legjobbkor, mert Damon éppen arról beszélt, hogy lesz egy jó buli a Grillben.

-Kösz, de semmi kedvem szülinapi bulihoz – utasította vissza a meghívást Stefan.

-Nem is az lesz, csak egy laza kis buli, ki beszélt a születésnapodról? – vágott vissza Damon. – Caroline szervezi.

-Szállj már le róla! – szóltam Damon-re, de aztán Stefanhoz beszéltem. – De, ha már ő szervezi, akkor csak jó lehet.

-Igen, jól beszél a boszi – állapította meg Damon. – Egyébként is ő hívott meg minket. És most pláne fontos, hogy a város normális képet kapjon rólunk – nyúzta még mindig a fülét Damon. – El kell mennünk!

-Menjünk! – vágtuk rá egyszerre Lexi-vel, mikor Damon lelépett. – Kérlek!

[...]

Stefan nem nagyon akart elmenni a bulira, mert szentül állította, hogy Damon tervez valamit, de Lexi-vel lebeszéltük erről az egészről. Fent készülődtem, mikor Lexi betört Stefan szobájába és újból kérdőre vonta a barátját, hogy mi ütött belé. Gondolom találkozott Elenával. Stefan viszont rendesen kimagyarázta magát a dologból.

-Nos, hogy már mindent megbeszéltetek régi jó barátok, indulhatunk? – jöttem be a szobába.

-Te mindig hallgatózol? – kérdezte Lexi.

[...]

Jót táncoltunk és ittunk, jó sokat ittunk a bulin, ami miatt kissé berúgtam, de nem nagyon zavart. Forgott velem a világ, de valamilyen módon még nem estem össze. Inkább néztem a két vámpírt, hogy biliárdoznak, mikor megjelent Elena.

Damon-nel egy kicsit elbeszélgetett, de aztán szóltam Lex-nek, hogy hagyjuk kicsit magukra Elenát és Stefant, így elmentünk még egy kis piáért. Én tökre berúgtam, míg Lexi csak itta és itta továbbra is a piát, ami még mindig nem ártott meg neki.

-Ti vámpírok nem szoktatok be....berúgni? – kérdeztem.

-Dehogyis. Ahhoz meg kell lennie egy bizonyos adagnak – nevetett szegény, elázott énemen, aztán vett még egy kis piát, de azt már másnak adta, akit a sok ital miatt nem nagyon tudtam kivenni és végül azt hiszem kicsit bealudtam.

[...]

Amikor felébredtem, már csak arra emlékszem, hogy Stefan rángat ki Elenával a Grillből, de a saroknál megálltunk. Elena odaakart menni, ahol a lövöldözések zajlottak és emiatt már én is kicsit összeszedtem magam, hogy meglássam mi történik. Lexi-t éppen Damon szúrta le egy karóval. Odaakartunk menni, de Stefan visszahúzott minket.

-Jézusom! – suttogtam a könnyeimmel küszködve.

-Stefan! Stefan! – kiabáltunk utána, mikor elakart menni.

-Megölte őt! Megölte őt! Megölte Zach-et, megölte Tanner-t, átváltoztatta Vicky-t, hát most ő következik – felelte Stefan.

-Nem! Azt nem teheted! – kiabáltam.

-Ki ne találd már, hogy véded őt! Megan! Ő nem fog megváltozni értsd már meg! Soha a büdös életben! – kiabált velem Stefan.

-Megan és én nem őt védjük, hanem téged, mert fogalmad sincs ez mivel járhat! – állt ki mellettem Elena. – Kérlek Stefan!

-Damon egyenlő a halállal meg a pusztulással, ezt már nem engedhetem. Elég volt!

-Stefan kérlek! Könyörgök csak, gondold végig! Gondoljuk együtt ezt végig! – fogta meg Elena Stefan kezét, amennyire azt én láttam.

-Tényleg jobb, ha elengedjük egymást! – mondta Stefan, aztán már csak annyit éreztem, hogy felemel és hazavisz engem.