Akatsuki x pszichopata squad: A szökött ninják

2. A megbeszélés

-Viszont ezzel a tervel csak egy gond van.- mondtam miközben Harura néztem.

-Na mi okostojás.- szólt be Haru

-Az bazdmeg hogyha ennyien megyünk kurvára észre vehetők vagyunk ami meg nem jó úgy hogy kettő felé kéne osztani a csapatot.- ordibáltam idegesen

-Szeretlek Haru de ebben igaza van Namidának.- mondta Mei

-Oké felőlem.- mondta Akane.

-Jólvan oké de hogyan?- kérdezte Haru

-Ha úgy nézzük van Mei aki genjutsus meg egy kicsit ért a gyógyításhoz, Haru a rassen shurikennel, Ziki a byakugannal meg a titkos jutsuval, Akane aki bármit/bárkit meg gyógyít és én rassenganos tűzzel akkor. Ha úgy nézzük kell a két csapatba egy egy orvosi akik Mei és Akane. Akane mellé kel egy erős ember aki Ziki az egyik legerősebb szerintem legyen ez az egyik csapat a másik meg. Haru, Mei és én mivel ez így egy erős trió a másik meg egy erős duó ami szinte tökéletes.- fejeztem be a mondandómat és mindenki bólógatott hogy neki jó.

-De akkor kell egy másik út vonal.- mondta Ziki

-Igen ti mentek az eredeti út vonalon mi meg megyünk a Víz földjére utána meg Sziklák földjére, és utána jön Rizs földje Hang rejtek. Így jó?- kérdezte tőlünk Haru.

-Nem miért nem mi megyünk a hosszabb úton ha kevesebben vagyunk gyorsabbak?!- értetlenkedett Ziki

-Azért mert ez egy veszélyes út vonal mi meg erősebbek vagyunk.- jelentettem ki

-Igaza van Namidának.- mondta Haru és , Mei egyszerre

-Jólvan ha ti akarjátok.-hagyta ránk Ziki-De mikor legyen?-kérdezte

-Ilyen kettő hónap múlva mert addig lesz egy csomó küldetésünk amit még kötelleségünk elvégezni.- mondta Akane

-Felőlem ok amúgy is tökélyre kell fejlesztenünk a jutsukat.- mondta Haru

-Jólvan oké egyenlőre ennyi de majd folyamatosan kell csinálnunk az edzézeket.- mondta Mei

-Oké de mi viszont mentünk mert kivételesen apánk szabott ki idő határt amire haza kell érnünk.- mondtam ki

-És mennyire kell haza mennetek.- kérdezte Ziki

- Este nyolc.- mondta Haru

-Akkor siesettetek mert öt perc múlva nyolc.- mondta Akane

-Micsoda?!- akadtunk ki Haruval és rohantunk ki a házból köszönés nélkül.

Mikor haza értünk apánk lecseszett hogy késtünk de viszont ami utánna történt még sosem csinált. Teljesen ki kelt önmagából mert elkezdte verni Harut amiért elmondta hogy hol voltunk. Amikor Haru már vért köhögött közbe szóltam.

-Apa állj le!- mondtam neki ordibálva.

-Miért hm. Csak nem fáj nézni ahogy a kis testvérkéd szenved Namida te háromszor erősebb vagy mint Haru.És gyenge Uchihákra nincs szükségem. Neki meg sem kellett volna születnie te szinte tökéletes vagy Harura meg csak rá kell nézni.- mondta Madara miközben a vérben fekvő Harura mutatott

-Aki itt elcseszett az te vagy hogy tudtad véresre verni a saját gyereked!- órdítottam neki

-Azért mert ez a gyerek nem az én gyerekem hanem Hashimaráé.- órdította vissza

-Tessék?!- mondtam idegesen- Akkor ő mit keres itt.

-Mert anyád vele volt először együtt és miután meghalt Hashirama jöttem én és nem mondta hogy neki van egy gyereke és lefeküdtünk csak utánna szólt hogy neki már van egy gyereke.- mondta teljes nyugottsággal.

-De akkor sem kellett volna ezt tenned!!- mondtam neki idegesen miközben oda mentem Haruhoz

-Te is olyan aljadék vagy mint Haru és anyátok.- kiabált miközben elővett egy kést és közeledett felém

-Te most mit akarsz csinálni?- kérdeztem a könnyeimmel küzködve mikor láttam Haru hogy néz ki a bal karja biztosan eltört, a szájából folyt folyamat a vér meg az orrából is és folyamat gyengülne az élet jelei

-Azt amit érdemelsz miután véded Harut meg anyádat.- mondta és karomon végig húzta a kést. Amire csak felsziszentem.- Na mivan csak nem fáj.- mondta majd a combomon is át húzta.

Amilyen gyorsan csak lehetett felkeltem és kivertem apám kezéből a kést. És csináltam egy rassengant és bele állítottam. Elterült a földön és elájult.

-Namida köszönöm.- mormolta Haru alig hallhatóan

-Te jóisten fent vagy?- mondtam miközben már sírtam

-Ige.- és nem tudta befejezni mert elájult gyorsan oda mentem az én sebeimmel nem is törödtem. Gyorsan meg néztem a pulzusát és lehetett érezni hogy már alig ver a szíve.

Megfogtam és felkaptam a hátamra és siettem a kórházba ahol dolgozik Sakura mellék állásként. Amint oda értem kicsaptam az ajtót és a recpeción megkérdeztem hol van Sakura. Meg is mondták hogy az emeleten a kétszázkettes szoba. Berontottam Sakura és Akane oda kapták a fejüket.

-Gyorsan segítsetek.- mondtam és éreztem hogy elsötédedik minden és már nem éreztem semmit.