5SOS Advent

December 22 - Lopás és bűnözők

December 22

A ködös utcákra telepedett frissen hullott havat még senki taposta le, csak az utakon volt összevágva, ahol is az autók kerekei tönkretették a természet munkáját. A fák ágain madarak ültek egymás mellett, és most nem töltötte be a teret a dallamos csicsergésük. Csakis a komor téli világban egyedül a szél suhogása adott némi hangot. Nem voltak zöldellő növények, csakis a kopárság, amit befedett a hó. Valahol a télnek is meg volt a maga szépsége, de egyik évszakkal sem lehetett összevonni. Ahogyan az embereknél, úgy az évszakoknak is meg van a maguk egyénisége. Mind másban különleges.

Aki eddig még nem égett ünnepi hangulatban, akkor mostanra az is bezsongott. Az utcákon rengeteg ember volt kora délután lévén. Mindenki még az utolsó pillanatban szerezte be a vacsorához, vagy az ajándékosztáshoz esetleg más mihez. Voltak olyanok is, akik most akarták feldíszíteni a karácsonyfát. Az a történet is így kezdődött, viszont a fa nyomtalanul eltűnt.

- Luke, hozd be a fát! – kiabált ki a fürdőszobából Ashton, mire Luke csak felmordult, de teljesítette a parancsot.

A szőkés hajú fiú az ajtón kilépve tanakodni kezdett miszerint hova is tehette a múltkor megvásárolt, igen ronda karácsonyfát. Majd beugrott neki, hogy nem fért be az ajtón, így lehajította az előkertbe. Viszont a zöld óriásnak nyoma veszett. Luke a hátsókertet is átfésülte, viszont nem találta meg a Karácsony egyik fontos alkotórészét. Tarkóját vakargatva lépett be a házba, majd a nappali közepén megállt.

- Srácok, nincs meg a fa – hangja bizonytalanul csengett. A többi fiú is hamarosan a nappaliban lévő kanapék köré gyűlt, és kikerekedett szemekkel nézték bandatársukat. – Szerintem ellopták.

- Mi az, hogy nincs meg? Mi az, hogy ellopták? Biztos te fogod kifizetni! – Mike idegesen a hajába túrt, majd lerogyott a kanapéra. Talán ő várta legjobban a fadíszítést.

Calum és Ashton tanakodva néztek ki az ablakon, mire a banda legidősebb tagjának a szeme megakadt egy fenyőfán, ami az utca túloldalán volt. Hihetetlen ötlete támadt, de csak szó nélkül intett a barátainak, közben felvette az előszobába ledobott kabátját, mire a többiek is így tettek.

- Fiúk, mi most lopni fogunk egy fenyőfát az utcáról – suttogta Ash, ügyelve arra, hogy illetéktelen fül ne hallja a mondanivalóját. Michael kételkedve húzta fel az egyik szemöldökét.

- De ha kijönnek a zsaruk, azt mondjuk, hogy Luke rángatott bele minket – Mikey hangja komolyan csengett, de lehetséges, sőt feltételezhető, hogy csak poénből mondta, amit a banda legfiatalabb tagja, Luke nem igazán értékelt.

- Hé, most miért én? – háborodott fel. A három srác nevetve pacsizott le, Luke pedig duzzogva zsebre vágta a kezeit.

Az utca elején álló fenyőfa lehetett úgy két és fél méter. Ágain csillogott a ráfagyott hó, és a gyanta már messziről érződött. Hatalmas volt, és gyönyörűséges, de kizárt dolog volt, hogy beférjen a lakásba, de a 5 Second Of Summer tagjai bármit megoldottak a sikeres cél érdekében.

- Luke őrködj, ha pedig jön valaki azonnal szólj! Calum, Mike ti vágjátok ki a fát – adta le az utasítást Ashton, mire Cal felmordult.

- Te mit fogsz csinálni? – a kreol bőrű fiú kérdésére Ashton csak megvonta a vállait, miszerint ő csak felügyelni fogja a munkát. - Miért te kapod a legkönnyebb feladatot?

Mike szó nélkül előhúzta a kabátja alól a kézifűrészt, majd munkához is láttak. A gyakorlott zenészek egyáltalán nem jeleskedtek a favágásban. Nagy erőlködésnek, viszont meg lett a gyümölcse. Hamarosan Calum és Michael vállán ott ékeskedett a zöld fa.

- El sem hiszem, hogy gond nélkül sikerült kivágnunk a fát, és még csak senki nem is látott minket – jelentette ki büszkén Ashton, de tette elhamarkodott volt. A levegőt egy jóízű nevetés szelte át, amit egy igen ismerős hang követett.

- Nem lehettek ilyen keretének, hogy az utcáról vágtok ki egy fát – suhant el biciklivel a fáradt társaság mellett Cindy. Calum amint meglátta a lányt azonnal kihúzta magát, majd tekintetével fürkészni kezdte.

- Sajnos ellopták a fánkat, és Luke hibájából – motyogta Mike. Cindy csak intett egyet, aztán a jól megrakott bicikliét gyorsabban kezdte el tekerni.

A négy fiú hamarosan odaért a házhoz, és már éppen be akarták tuszkolni az ajtón a fát, de az megakadt a félfában. Elkezdték rángatni, majd a legfelső ágak ropogva törtek össze.

Végül arra a meghatározásra jutottak, hogy levágják az útban lévő ágakat, így biztosan be tudják vinni a fát. Végül egy megcsonkított fa feküdt a nappali padlóján. Négy fiú meg fáradtan kiterülve szuszogtak a kanapén.

- Soha többet nem megyek egyetlen fenyőfa közelébe se, nehogy elvesződjön – nevetett fel Luke gúnyosan.

A fiúk kivágták más fenyőjét, ezzel bűnözőkké váltak, és azon kezdtek el gondolkodni, hogy aki ellopta a fájuknak, annak minek kellett egy félig tűleveles, félig pedig nem fenyőfa? A mostani sem volt szebb, de az előzőt be lehetett tenni a sarokba, így nem látszott a szépséghibája. Az újjal viszont semmit nem lehetett kezdeni. Talán jobb lett volna, ha vesznek egy műfenyőt. Azzal legalább nincs annyi gond.

----------

Sziasztok!

Azért remélem, hogy senki nem járt soha úgy, mint a fiúk, de ha idén esetleg mégis, akkor tudjátok a dolgotokat.

Ahogy közeledünk a novellafüzér végéhez, úgy fogynak ki belőlem is a szavak. Már csak két rész van hátra, és vége. Nagyon köszönöm a visszajelzéseiteket, ezek azok a dolgok, amik fontosabbak, mint hinnétek.

Hatalmas nagy ölelés mindeninek.

Puszi, Frida Beth Holoway