Complicated love (5sos ff befejezett)

~11.rész~

- Remélem megfelelsz majd nekik. Én tuti rádbíznám a gyerekem.- mondta Hope.

- Ez kedves. Tök jó lenne, te valahol Luke-al romantikáznál, míg én otthon a 4 évves lányoddal gyilkos elméket néznék.- mondtam, mire Hope hangosan felnevetett.

- Na jó, lehet mégsem lenne olyan jó ötlet. Szegény gyerek tiszta pszichopatává válna nagykorára.- röhögött. Miután ezt megbeszéltük, áttértünk az esti koncertre. Nagyon rég volt már, hogy elmentünk a srácok koncertjére. Oké, azért nem olyan régen, kb négy hónapja, de az sem most volt. Miután mindent kitárgyaltunk, elköszöntünk egymástól, és letettük.

A délután hátralevő részét alvással töltöttem. Ebéd után lefeküdtem a kanapéra azzal a szándékkal, hogy pihenek egy fél órát, de bealudtam, és hatkor ébredtem fel arra, hogy apu a fejemet simogatja.

- Mi az?- kérdeztem, és megdörzsöltem a szemeim.

- hat óra van. Nemsokára indultok a koncertre.- mondta apu mosolyogva.

- Basszus, tényleg. Megyek, készülődök.- ugrottam fel, és rohantam a fürdőszobába zuhanyozni. Miután végeztem, a szobámba siettem, hogy felvegyek valami tuti ruhát. Sokat keresgéltem, de végül megtaláltam a megfelelő öltözéket: pántos, virág mintás haspóló, fekete szoknya és fekete félcipő. Felvettem hozzá egy ezüst nyakláncot is, meg a gyűrűt, amit Luke-tól kaptam, majd feldobtam egy kis sminket, és kész is voltam. Felkaptam a kis táksám, és leszaladtam a lépcsőn.

- Na, akkor én mentem, már Hope kint vár.- mondtam, megöleltem anyut és aput, majd kimentem. Hope már kint várt rám a kocsijában, szóval gyorsan bepattantam mellé, és indulhattunk is.

- Akkor most minden oké Ashton-nal?- kérdezte Hope, közben végig az utat figyelte.

- Igen, minden oké. Jól megvagyunk.- mosolyodtam el. Nagyon szeretem őt, és boldog vagyok vele.

- Ennek nagyon örülök. És mi van Dan-nel?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Semmi. Azóta nem hívott, bár meg is értem. Szerintem nem is fog.- hajtottam le a fejem. Még mindig kicsit lelkiismeret-furdalásom van miatta.

- Ne hibáztasd magad, majd túllép rajtad.- vonta meg a vállát Hope. Igaza van. Majd túllép ezen, és akár barátok is lehetünk... Gondolom.

Odaérve kiszálltunk, és izgatottan indultunk be. Hátramentünk a VIP bejárathoz, bemondtam a nevünket, és természetesen beengedtek. Megkerestük a srácok öltözőjét, majd amikor megtaláltuk, kopogtunk, és bementünk.

- És megjöttek a csajok.- nézett ránk Calum.

- Sziasztok.- köszöntünk mosolyogva. Én azonnal Ashton-hoz szaladtam, és hosszasan megcsókoltam. Calum és Mikey csak füttyögtek.

- Jaj de édesek vagytok. Mi legyen a ship nevetek? Pashton? Ashly?- nézett ránk Mikey vigyorogva.

- Nekem a Pashton nagyon tetszik.- szólt közbe Calum.

- Ennek nagyon örülök, Cal. Na gyertek, had öleljelek meg titeket.- mosolyogtam rájuk, és átöleltem őket.

- Még mindig olyan mini vagy.- csóválta a fejét Cal.

- Nem tehetek róla, hogy törpe vagyok.- biggyesztettem le a számat. Tény, hogy az én 160 centimmel kilógok a sorból, mert a srácok is és Hope is jóval magasabbak nálam. Jó, Hope nem annyira, de például Luke... Alig érek fel a válláig.

- Sebaj, mi így szeretünk.- nézett rám Luke mosolyogva.

Miután ezt megbeszéltük, a srácok még felkészültek, majd elköszöntek tőlünk, és mentek is. Mi lementünk, és oldalról figyeltük a koncertet. Nagyon jó volt az egész, a srácok fantasztikusak voltak. A végén a „the only reason" előtt Ashton egy kis figyelmet kért. A kezébe vette a mikrofonját, majd felállt.

- Srácok, mielőtt még belekezdenénk az utolsó dalba, szeretnék elmondani valamit. Eddig még nem nagyon volt szó erről, de a „the only reason" nagyon közel áll a szívemhez. Hogy miért? Mert arról a lányról szól, akibe amióta ismerem, szerelmes vagyok.- itt a közönség sikítozni kezdett. Én pedig sokkot kaptam. Most komolyan bejelenti, hogy együtt van velem? Miután csillapodtak a lánykák, Ash folytatta.- Szívás, mert sokat szenvedtünk, mire eljutottunk arra a pontra, hogy mindketten tudtuk, kit akarunk. Most azon gondolkozhattok, ki lehet ez a titokzatos lány? Ő Pearly Hemmings, a világ legcsodálatosabb teremtménye. Számomra, legalábbis.- mondta, és felém fordult, majd kacsintott. Kész voltam. Annyira mosolyogtam, hogy már fájtak az arcizmaim. Ez a maga módján baromi romantikus volt, és nem érdekelt, ki mit gondol. Mostmár hivatalosan is egy pár vagyunk. Mindenki tudja. Bumm.

Sziasztok! Na, itt is van a 11-dik rész:) hogy tetszett? Őszintén, nem a legérdekesebb rész eddig, de nyugalom, lesz még jobb is:) viszont egy pár kominak és szavazatnak nagyon örülnék:)

szép estét!

pearlyspenguins xx