Az egyik bárszékhez sétálok és felülök rá.
- Harry ismét felbukkant - sóhajtom és a nadrágomból kilógó cérnaszállal kezdek játszani.
- Mit csinált?
- Hagyott egy dobozt az ajtóm előtt. Benne volt egy levél és az a karkötő, amit a turnéjuk kezdetén adtam neki oda. Idáig hordta...
- Na, jó...engem nem érdekel mekkora világsztár, meg hány őr vigyáz rá éppen... Megölöm..
- Mit csináljak most?
Sóhajt, majd elzárja a tűzhelyet és felül mellém.
- Ha ennyire nyomul, hallgasd meg. Veszélyes, mert újra magába fog bolondítani, ismerlek már...de addig nem hagy békén.
- Félek a csalódástól.
- Mindenki fél drágám.. - simogatja meg a hátamat.
- Faith! A múltkor megígérted, hogy elviszel fagyizni! - ugrál ide Rosie vidáman és nagy barna boci szemeivel felnéz rám.
- Legyen - mosolyodom el, majd leugrok a bárszékről.
- Vigyázzatok magatokra és egy gombócnál nincs több, kishölgy - fenyíti be a kislányt Alice.
- Oké - szökdel a cipőjéhez és leülve felhúzza azt.
- Egyedül fel tudja húzni? - nézek döbbenten a nővéremre.
- Zseni ez a gyerek - tárja szét a karjait.
- A mi vérünk! - nevetem el magam és Rosie-hoz sétálok én is felhúzni a lábbelimet.
- Kész vagyok! - pattan fel és kiront az ajtón.
- Azért megvárhatsz! - kiáltok utána, mire megtorpan, és felém fordul.
- Sokat kell várni rád! - forgatja meg a szemeit.
- Le se tagadhatnád, hogy az unokahúgom vagy - nevetek fel és utána eredek.

A kedvenc fagyizónkhoz érve megpillantom a pult mögött az egyik gyerekkori barátnőmet. Rosie gyorsabban kezd húzni és mikor odaérünk, nagy mosollyal üdvözli Aprilt.
- Szia!
- Sziasztok! Faith? Úristen, de rég nem láttalak már! - tátja el a száját és a pultot megkerülve a nyakamba borul. Mosolyogva visszaölelem és megsimogatom a hátát.
- Azóta nem láttalak, mióta...
- Tudom - vágok a szavába gyorsan, mert ha kimondja a nevét, rögtön elgyengülök.
- Khm..mit kértek? - sétál vissza a pult mögé és a hajába túr.
- Csokisat! - ugrik fel Rosie mire elnevetjük magunkat.
- És te? - néz rám.
- Zöldalmásat - jelentem ki és emlékek hada kezd a szemem elé sorakozni arról az időszakról, mikor közösen fagyiztam vele. Neki is zöldalma a kedvence. Miért köt minden emlék hozzá?
- Faith! - lóbálja meg April a kezeit előttem.
- Bocsi - mosolyodom el.
- A vendégeim voltatok.
- Köszi - pillantok hálásan rá.
- Nem vagy túl jól úgy látom. Figyelj...olyan rég voltunk bulizni! Ma Funky Buddha? - könyököl a pultra.
- Neem! Már iszonyú rég volt. Azt sem tudom, hogyan kell táncolni - mondom zavartan.
- Naa légyszi légyszii! Jó lesz, ígérem!
- Nem tudom..
- Kapcsolódjunk ki! Feszültnek látszol!
- Ahh oké.
- Szuper! Nyolcra a házadnál vagyok, legyél csini! - kacsint. Elnevetem magam, majd megragadom Rosie kezét és hazafelé indulunk.
- Faith... - szólal meg.
- Igen, törpe?
- Anya és apa miért veszekszenek? – kérdezi, én pedig rögtön megtorpanok és lenézek hatalmas szemeibe.
- Veszekszenek? - kérdezem és leguggolok hozzá. Szomorúan bólint, én pedig elhúzom a számat és sóhajtok egyet.
- Nem tudom prücsök. Tudod, a felnőttek néha összevesznek minden hülyeségen és néha mondanak olyat, amit később megbánnak. Biztos bocsánatot kértek már egymástól.
- És szeretik egymást?
- Persze! És téged a legjobban.
- És te is szeretsz engem?
- Persze, hogy szeretlek! - mosolyodom el, majd megölelem. Apró karjait a nyakam köré fonja, én pedig felállok vele együtt. A hátralévő utat a nyakamba kapaszkodva, csimpánzként teszi meg.
- Megjöttünk! - kiáltom el magam az ajtón beérve. Leveszem a cipőmet ahogyan Rosie is, majd ő beszalad a konyhába.
- Látom csokisat ettél! - hallom meg a nővérem hangját. Mikor belépek, éppen egy vizes ronggyal törölgeti Rosie száját.
- Öhm.. beszélhetnénk? - szólalok meg, mire abbahagyja a tevékenységét és feláll.
- Szívem, menj apához mondd el neki, hogy hol voltál Faith-el! - mosolyog a kislányra, aki nagy vigyorral a lépcső felé kezd futni.
- Óvatosan! - kiált utána, majd felül a bárszékre, ahogyan én is teszem.
- Mit szeretnél mondani? - fordul egész testével felém és kíváncsian az arcomat kezdi fürkészni.
- Rosie megkérdezte tőlem, hogy miért veszekedtek.
- Mi? - kerekednek ki szemei és sóhajt egyet.
- Van valami gond köztetek?

- Igazából nincs. Csak sokat dolgozik, és már nagyon szeretne egy kisfiút, de én úgy nem tudom bevállalni, ha egész nap abban a rohadt szobában tervezget! - túr a hajába és a pultra könyököl.
- És mikor ezt mondtad neki mit mondott?
- Hogy ezt csak értünk teszi, és hogy megpróbál változtatni rajta.
- És eddig történt valami változás?
- Már lejön vacsizni - mosolyodik el.
- Akkor nincs akkora gond?
- Nincs. Nem értem hogy hallhatta. Nem voltunk annyira hangosak és egyébként is aludt. Vagyis azt hittem, hogy alszik.
- Találkoztam April-el és elhívott bulizni.
- Na, ez kell neked! Kapcsolódj kicsit ki, és ne foglalkozz semmilyen seggfejjel!
- Kösz, kedves vagy! - nevetem el magam.
- Anyaa! Apa azt mondta, hogy haragszik, amiért őt nem vittük! - szalad ide Rosie.
- Majd kiengeszteljük és veszünk neki dobozos jégkrémet! - simogatja meg a csöppség arcát.
- Faith! Jössz velem mesét nézni? - sétál ide ismételten a boci szemeit bevetve.
- Persze manó! - mosolyodom el, majd hagyom, hogy a nappaliba húzzon.
- Hotel Transylvania! - fut kiabálva a tévéhez, majd a távirányítót a kezébe véve ügyesen a mesére kapcsol és levetődik mellém. Az ölembe hajtja pici fejét én pedig a haját simogatva kezdem nézni a tévét...

Where Do Broken Hearts Go; [H.S]Where stories live. Discover now