Reckless Life [Guns N' Roses]

26. I'm alive

- Nem mondtam nemet - feleltem halkan némi hallgatás után, de a tekintetemet egy pillanatra sem vettem le az úttestről és Dannyék előttünk gyorsító furgonjáról. Slash egy másodpercre elnémult, és kinyújtva karját a lehúzott ablakon táncoltatta kicsit a menetszélben. Slash volt az egyetlen, aki egyáltalán tudott a felkérésről, és ő is csak azért, mert akkor éppen jelen volt - a biztonság kedvéért a visszapillantóban ellenőriztem, hogy Duff biztosan alszik-e.

- De igent sem - szólalt meg újra Slash felém fordulva, mire akaratlanul is felé kaptam a tekintetem. Igaza volt, de mivel per pillanat egyetlen rendes okot sem tudtam volna felhozni a tanácstalanságomra, inkább hallgattam.

- Jó, kussolj - biccentettem a hátsó ülésen elterülő Duff felé halkan, mire Slash elröhögte magát, és az ülésre feltérdelve hátrahajolt a szőke punkhoz, hogy barátian meglökdösse a fejét. Meg sem moccant.

- Alszik - közölte Slash visszamászva az anyósülésre, és rutinos mozdulattal előkapta a dzsekije zsebéből a cigis dobozát. Szó nélkül kinyitottam kissé a számat, mire Slash azonnal ajkaim közé biggyesztett egy szálat, és sajátja után készségesen meg is gyújtotta. Fél kézzel elengedtem a kormányt, hogy kifújhassam az ablakon a hatalmas füstfelhőt, ami szinte rögtön el is oszlott a menetszélben.

Kezdett nyomasztani a menedzseres-felkéréses téma - pedig egészen addig még csak eszembe sem jutott. Slash nem kérdezősködött ugyan többet, de sikerült újabb idegesítő gondolatokat aggatnia a nyakamba. Ujjaimmal idegesen doboltam pár másodpercig a kormányon, aztán újra a mellettem füstölő Slash felé kaptam a fejem.

- Tegyük fel, hogy igent mondok.

- Igen - bólintott Slash kifújva a dohány nyugtatóan illatozó füstjét, és türelmesen várta, hogy végigrágódjak a témán.

- Mi van, ha a banda egy rakás szar? - kérdeztem felröhögve a gondolattól, mire Slash is halkan elnevette magát, és lejjebb csúszva az anyósülésen felcsapta a lábait a műszerfalra. Megrázva a fejem elsöpörtem az arcom elől pár odafújt, kócos hajtincset, és újra az úttestre szegeztem a tekintetem. - A büdös életben nem hallottam még róluk.

- Egyszer egy este játszottunk velük a Stardustban - vágta rá Slash vigyorgásra váltva, mire kíváncsian elhallgattam. - Később léptek fel, vagyis frankó közönségük volt. Kábé három hónapja volt, de szerintem már akkor is fasza kis punk banda voltak.

- Rotten Flames - szólaltam meg átpörgetve a fejemben minden lehetőségemet, aztán elvigyorodtam a banda nevének hallatán. - Hülye név.

- Hülye punkok, hülye név - rántott egyet a vállán Slash, aztán ismét teleeresztette egy pillanatra a kocsit cigifüsttel - a kereszthuzat szinte azonnal el is oszlatta -, mire megrázva a fejem elröhögtem magam. Még mindig jó döntésnek tartottam a tartózkodást, azonban jobban át kellett gondolnom a választ. Ennél még magamtól is több határozottságra számítottam, mégis örültem, hogy részegen, kokainnal telenyomva, megalvadt vérrel a számon nem vágtam rá rögtön valami választ, amit később talán megbánhatnék.

du. 12:08 Troubadour, Santa Monica, West Hollywood

- Egy pillanat - ismételtem magam kisebb hatászünet után, mire Slash izgatottan vigyorogva izegni-mozogni kezdett mellettem. Még mindig enyhén lelassult állapotban megforgattam a fejem, és szólásra nyitva a számat újra megpróbáltam értelmezni a hallottakat. Idiótán nézhettem ki. - Szóval lépjek be aaa...

- Rotten Flames - segített ki bólintva a nő pár pillanatnyi bizonytalan bambulásomból, mire biccentve folytattam.

- Rotten Flames, igen. Szóval... Basszer kell nekik.