Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Harmincötödik.

„Ribanc," motyogta az orra alatt. Valószínűleg nem kellett volna meghallanom, de meghallottam.

„Tessék?"

„Hallottál. Egy önző ribanc vagy egy olyan dolog miatt ami semmit sem jelent."

„Ez nekem igenis jelent valamit!" Elkezdtem kiabálni. „Mindent jelent nekem, és ha ezt nem érted meg," megálltam és vettem egy mély levegőt, „akkor azt hiszem, hogy tényleg szánalmas vagy." Ahogy láttam, hogy Harry hogyan reagál a szavaimra rögtön megbántam mindent amit kimondtam. Próbálta azt mutatni, hogy nem érdekli, de láttam rajta, hogy nagyon is érdekli.

„Ugyanez neked is, Aubrey." Összerándultam és egy könny folyt le az arcomon, amit gyorsan letöröltem. Harry elviharzott mellettem egyenesen ki az erkélyre, és erőteljesen bevágta az ajtót.

Összepakoltam Harry cuccait majd kimentem az erkélyre, hogy elmondjam neki, mindent összepakoltam, és indulhatunk haza, miközben csak holnap kellett volna elindulnunk.

*****

Amint elértünk a házunkhoz pár órával később rájöttem, hogy milyen idióta dolog volt ezen összeveszni.

Megfogtam minden cuccomat és kiszálltam az autóból. Az ajtót nyitva hagytam, hogy tudjak beszélni Harryvel mielőtt elmegy.

„Harry, én.." Kezdtem volna, de bevágta az ajtót, gázt adott a kocsinak és elhajtott. Sóhajtva döntöttem úgy, hogy adok neki egy kis időt, hogy lenyugodjon. Egy ideje már nem vesztünk össze semmin, és túlreagáltam az egész szituációt. Megbántam, hogy szánalmasnak hívtam és bocsánatot kell tőle kérnem holnap. Nekem is kell egy kicsit gondolkodnom. Fogtam magam és bedőltem a párnák közé az ágyamra és elaludtam. A zöld szemű szerelmemről álmodtam.

Harry szemszöge

Szánalmas.

Tudta nagyon jól, hogy mennyire gyűlölöm ezt a szót.

Tudom, hogy nem úgy értette, és láttam az arcán, hogy megbánta a szavakat amik kijöttek az ajkain.

Egyszerűen csak idő kell, hogy kitisztítsam a gondolataimat.

Amint elhajtottam tőle a legközelebbi bár felé vettem az irányt. Biccentettem a kidobónak, mire furán nézett rám, de beengedett arra a helyre, ahova nem kellett volna jönnöm.

Ellöktem az utamban álló izzadt emberek testét akik a zenére táncoltak, és a bárpult felé vettem az irányt, ahol rendeltem egy italt.

Majd még egyet.

És még egyet.

És még egyet.

És ez így ment amíg azt sem tudtam hol vagyok.

Sok kellett, hogy kitisztuljon a fejem.

Szédültem, és leszálltam a székről dülöngélve és magamhoz húztam egy szőke csajt a csípőjénél fogva. Elvigyorodtam annak a gondolatára, hogy mennyire nem ellenkezett.

Tudtam, hogy valami nem stimmel, tudtam, de nem foglalkoztam vele. Megcsókoltam a lány nyakát, megharaptam a fülét majd belesuttogtam: „Nem akarsz innen elmenni, baby?"

Boldogan egyezett bele az ötletembe. Derekánál fogva vezettem őt ki a bárból, és hallottam ahogy azon kuncog, hogy mennyi ideig szenvedtem, hogy kinyissam ezt a szaros autót. Beszálltunk mind a ketten és egyikünk se foglalkozott azzal, hogy bekössünk magunkat, leszartam én is, és ő is.

Tudtam, hogy most valami teljesen más, nem tetszett az a rövid tűzpiros ruha ami rajta volt, és az sem, hogy alig takarta a ruha a fenekét. Gyűlöltem a magassarkú cipőjét, és egyenesen undorodtam az éles körmeitől, de nem érdekelt.