Brother [BTS Fanfiction]

15. rész

- A bokám! - nyúltam fájó pontomhoz - Yoongi, hogy lehetsz ekkora balfasz?! - rivalltam az említettre dühösen

- Ne haragudj, csak megijedtem! - fektetett le a kanapéra és mellém ült. A bokámat kezdte el vizslatni. Eközben Jin hozott a fagyóból rá valami hideget és rárakta. A hirtelen hideg hatására felszisszentem. 

- Szerintem megzúzódott, de jobb lenne, ha egy orvos is megvizsgálná - így Jin - Mellesleg mit kerestetek ti egymás szájába, ha szabad tudnom?

- Megcsókoltam és kész - rántott vállat Yoongi lazán. Csak én vettem észre, hogy társai előtt próbálja érzéseit takarni? Azt hiszem sejtésem beigazolódni látszik.

- Min Yoongi, előttem nem kell a nagy fiút játszani! Ha jól emlékszem tegnap előtt még én takarítottam fel a szobádból a fikás zsebkendőid! - teremtette le Jin, mire a mellettem ülő feketeség csak morgott. Halkan kuncogtam, majd az idősebbre néztem, aki már tőlem várta a magyarázatot.

- Toltam fel a lépcsőn, mire hirtelen megfordult, én borultam, elkapott, megcsókolt, beléptél és elengetedd. Vége - hadartam el ezt mind egy szuszra

- Szóval béke van és együtt vagytok? - ráncolta a szemöldökét - Ha jót akartok magatoknak, Jimin-nek egy szót sem szóltok egy kis ideig.

- Megbeszéltük a dolgokat, de nem vagyunk együtt. Nem sietünk el semmit. Jimin-t meg Yoora elintézi. - vette át a szót Yoongi - Viszont jó lenne, ha kitalálnánk valamit, hogy miért zúzódott meg a lábad! - nézett rám aggódva - Az igazat nem mondhatjuk el.

- Namjoon-ék már úton vannak, szóval gyorsan találjatok ki valamit - így Jin

- Te nem segítesz? - néztem fel rá

- Nem az én számból estél le két lépcsőfokot, kikérem magamnak! - háborodott fel, ami szemmel láthatólag csak kamu volt. A lehető legcsúnyábban néztem rá, mire megkomolyodott és ötletelni kezdett. Pár perces néma csendbe burkolóztunk. - Mondjuk azt, hogy szaladtál le a lépcsőn mert hallottad az ajtó nyitódást, de elfelejtetted, hogy feltörölted a lépcsőt és lezakóztál rajta. 

- És ezt szerinted el is hiszik? 

- Jimin húga vagy, jóhogy elhiszik! - rántott vállatt lazán

- Hallod, nincs neked egy kis kapd be a faszom érzésed? - háborodtam fel 

- Szeretem a véred szívni! - nevetett fel és össze borzolta a hajam. Ha feltudnék állni már megvertem volna, de így marad a csúnya nézésem. Pár perccek később kivágódott a bejárati ajtó és egy ideges, aggódó Jimin és társai csörtettek be a nappaliba.

- Mi történt? - guggolt mellém testvérem és a kezem után nyúlt - Suga csinált valamit? 

- Persze, ha valami történik vele, akkor egyből Suga a hibás! - csapott combjára az említett és inkább bement a konyhába

- Suga nem csinált semmit! Épp fent voltam az emeleten mikor hallottam, hogy valaki hazajött. Azt hittem az egész banda jött, ezért lesiettem, de elfelejtettem, hogy akkor mostam fel a lépcsőt és két lépcsőfokot borultam. Azóta nem tudok rá állni és jegeljük.

- Hívom az orvosunkat. Ő a legmegbízhatóbb és a világért sem kotyogná ki, hogy hol élünk! - kapta elő a telefonját Namjoon és már ott sem volt

Ahogy Jin mondta, valóban megzúzódott a bokám. Az orvos egyenlőre befáslizta, de azt mondta jegeljem és pihentessem. Pár nap múlva le fog menni róla a duzzanat remélhetőleg. V és Jungkook ment el nekem egy mankót venni. Jin és én még mindig azon agyalunk, hogy jó ötlet volt-e a kicsiket elküldeni. Már egy órája lassan, hogy elmentek, telefont egyik gyökér se vitt magával, így elérni sem tudjuk őket. Már a híreket figyeljük, hátha megismerték őket és most üldözik őket a rajongók. 

- V hyung add már ide és ne szórakozz vele! - hallottuk meg Jungkook hangját. A hang irányába kaptuk a fejünket, majd megláttuk a két jó madarat.

- Ez meg mi az isten?! - indult meg Jin a két srác felé, majd megállt V előtt és kivette a kezéből a szerkezetet - Rátok tényleg nem lehet még ennyit sem bízni? Mankót kértünk, nem járókeretet! Yoora nem öregasszony, hanem sérült! Komolyan mondom, meg vagyok veletek áldva! 

Komolyan, még sose láttam Jin-t így kikelni magából. A türelme hosszas, de mint a lófasznak, ennek is vége van egyszer. A két fiatal leszegett fejjel kért bocsánatot és indultak meg szobájuk felé, ugyanis hyungjuk oda küldte őket. Nevetni tudtam volna, de mem mertem. Féltem, hogy Jin hozzám vágja a járó keretet.

- Xanax, Rivo vagy Frontin kell? - röhögött J-Hope, de mikor Jin utána vágta a keretet, ő is felszaladt inkább a szobájába. Nevetni még mindig nem mertem, de a könnyem már folyt az erőlködéstől.

- Jobb lesz, ha felosztjuk, hogy ki ápolgassa majd Yoora-t - huppant le a kanapé végébe Rap Monster

- Rád biztos nem bízunk semmit és senkit! Elég, hogy megzúzódott a bokája, nem kell még el is törni! - így Jin

- Hallod hyung, te ma nagyon csípős kedvedbe vagy! - jegyezte meg Jimin - Még mindig azon az elrontott tánclépésen mérgelődsz?

- Most nem rólam van szó, hanem Yoora ápolásáról! - vágta oda

- Majd én vigyázok rá..