Mondd kik vagyunk?

Senki

És akkor ő csak annyit mondott: nem. És hogyha mind meghalunk. Akkor ott erősnek hittem. Tátott szájjal néztem fel rá. Tudta, hogy küzdenünk kell majd. Számkivetettek. Csak mi formáljuk sorsunk. És tudom...igen tudom hogy képes lett volna rá, véghez vitte volna...ha nem vette el volna lelkét egy angyal képű ördög: a Szerelem.

Még aznap megfogadtam, hogy büszkévé teszem békétlen szellemét. Folytatom azt, ami soha nem ér véget, aminek nincs célja, ahol nincs remény. Küzdeni fogok. Ökölbe szorítom a kezem. És most mégis itt fekszem. Mégsem voltam képes elég erősen hinni...mégis elindultam...abban a buta reményben, hogy valahogy találok egy jelet...és hirtelen valami összetörik bennem.

Amíg így szemlélődöm a törött orrú kolléga válla fölül kibukkan még egy fej, akinek a gazdája meglepően hasonlít már korábban megismert társára.

-Na lássuk mithoztál, öcskös, vesz szemügyre, mintha csak valami áru lennék.- majd hangosan fúj egyet. -Te ugratsz Raff!? Azt mondtad lányt fogtál! 
Ő lehet a csapat vezére, mi is volt? - ja igen Alfonz.
-Na ne szivass, esküszöm nőböl van. Úgy karmol mint egy vadmacska!Na ezt kikérem magamnak, gondolom.Az idősebb, vélhetően a bátyja kétkedően néz Raff törött orrára, végül csak ennyit szól, lemondóan:
- Ez nem lány. Ez tiszta csont és bőr. Nincs rajta semmi hús, semmi mell, semmi élvezet. Valami mutáns vagy mi a szar. Csináljatok vele amit akartok, nekem nem kell.

Ezzel hátat is fordít, és elindul visszafele, ahonann jött, a földalatti alagútrendszer egyik nyirkos járatába. Majd egyszer még visszafordul az öccséhez.

-De ajánlom, hogy legközelebb szerezzetek valami rendeset, mert Roxit már kezdem nagyon unni!

A lány a kommentárja hallatán látványosan elfintorítotja az orrát, majd sarkonfordul és ő is elcsörtetet ugyanabba az irányba, úgy tűnik némi megbeszélnivalója akadt a banda vezérével...

Egyedülmaradtam Raffal és a maradék csőcselékkel. Miután megszűnt az idősebb fiú nyomasztó jelenléte szemmel láthatóan fölbátorodtak. Hirtelen előbukkan Lucifer is, és a beszédhibás barátja.
-Hát moszt esszel mit cináljunk?- sejpegi. Raff arcán gonosz vigyor terül szét, amibe beleborzongok.
-Lehet hogy a főnöknek nem kell - szólal meg rosszat sejtetően - de én attól még szeretem kiélvezni fáradozásom gyümölcsét.
Már megindulna felém amikor egy kéz nehezedik a vállára, és megállásra készteti.
-Rá nem mered tenni a mocskos mancsodat, vagy nagyon megbánod - szólal meg halk, de ellentmondást nem tűrő hangon a mögötte álló fiú. Felkapom a fejemet. Ez ugyanaz a hang, aki válaszolt a kérdésemre az imént, döbbenek rá. Olybá tűnik, mintha Rafael először tiltakozni akarna, de végül inkább a meghunyászkodás mellett dönt.

-Ti meg mit bámészkodtok itt?- mordul rá a minket még mindig körülvevő tömegre. Azok a sietősen szétszélednek, és ki ki a maga dolga után jár.

Ki ez a csendes szavú fiú aki képes ennyi tekintélyt parancsolni már puszta ottlétével is? - fut át az agyamon. Szinte jobban tartanak tőle mint Raff bátyjától. Pedig külsőre nincsen semmi nagyon fenyegető benne. Alfonzzal ellentétben inkább inas, mint izmos, ennek ellenére kétségem sem fér hozzá, hogy félelmetes erő lakozik naptól cserzett karjaiban. A haja is teljesen átlagos, mély gesztenyebarna. És akkor hirtelen összeakad a tekintetünk. Érzem, ahogy elakad a szívverésem, valami sűrű sötét félelem karomként hasít a testembe. Mintha két mély, fekete kútba bámulnék...Két hideg, kemény obszídián néz vissza rám. Reszketve kapom el a tekintetemet. Ő is lejajtja a fejét, úgy tűnik tudatában van annak milyen hatással van az emberekre.

-Gyere, biztos éhes vagy- nyújtja felém meglepően elegáns, és mégis érdes kezét. Gyanakodva méregetem. Az jó jel hogy nem akart rögtön megölni, vagy megerőszakolni, de nehezemre esik megbízni egy emberben akinek a szemei ennyire...ennyire halottak. Ennek ellenére elfogadom a meghívást, ugyanis már erősen émelygek az éhségtől.