my favorite teacher ~ jikook | ✔

42.

- Nagyon nagyon nagyon hiányoztál - ölelt egyre szorosabban.

- Te is nekem, de megfulladok hallod - nevettem fel, mire észbe kapott és elengedett.

- Bocsesz - nevetett fel ő is. - Egyébként kedvesek a kereszt anyudék? Róluk eléggé keveset beszéltél még.

- Nem nagyon beszélgetek velük. De kedvesek persze. - ültem vissza az ágyra.

- És Jungkook? - húzta fel az egyik szemöldökét.

Nem tehetek róla, de ahogy meghallom a nevét, már attól görcsbe áll a gyomrom. Nem szóltam semmit csak a cipőmmel szórakoztam.

- Szóval semmi - szólalt meg végül, mire bólintottam.

- Egyébként Jungkook nagyon idegesítő tud lenni csak, hogy tudd. Mondhatni több időt töltöttem vele a tárgyalás ideje alatt és egész végig arról nyávogott, hogy mennyire meg szeretne ölelni téged, meg csókolni és, hogy mennyire hiányzol neki és bármit megtenne azért, hogy megbocsájts neki. Fú, néha már nagyon az agyamra ment. - kuncogott fel.

- Komolyan ezeket mondta?

- Igen Jimin. Nem hazudnék ilyenről. Most is tudod milyen szomorúan szólt nekem, hogy itt vagy? Szóval szereted még őt? - pillantott rám.

- Persze, hogy szeretem. De... - kezdtem el, mire szavamba vágott.

- Nincsen de! Megértem, hogy miért szakítottál vele, de ennek már vége van. Kezdhetnétek új lappal mindent. Tudom, hogy mennyire szükséged van rá!

- Oké Taehyung. Szerintem jobb lesz, ha mész. Ne próbálj meg rábeszélni semmire. Törődj inkább Lunával! - löktem le az ágyról, mire a földre esett.

- Én csak jót akarok neked te - kelt fel. - Tesi lesz, szóval gyere! - mosolygott, én pedig rendbe tettem magam és követtem őt.

[...]

- Jót aludtál? - kérdezte Jungkook, ahogy elsétált mellettem.

- Igen - válaszoltam.

- Ennek örülök - mosolygott, majd bement a terembe, őt pedig követte mindenki.

- Hozzatok szivacsokat. Talajtorna következik. - mondta unottan Jungkook.

- Ne már - nyafogtak fel a lányok. - Miért?

- Mert ez következik a tanmenetben. Ahelyett, hogy nyávognátok, mondjuk idehozhatnátok azt a kék szivacsot! - mutatott a terem másik felébe, mire a lányok sértődötten indultak el az említett tárgyért.

- Nekem nincs felszerelésem - vakartam meg a tarkóm, mire legyintett egyet.

- Nem baj. Nem vagy jól, szóval neked elnézem. - mosolygott.

- Köszönöm - hajtottam le a fejem.

- Egyébként pénteken buli lesz nálam. Vacsorával meg mindennel. Ilyen elő karácsonyi cucc. Remélem te is eljössz. - pillantott rám.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha.. - kezdtem el, de szavamba vágott.

- Nem lesz ott Hyerin - jelentette ki.

- Oké!? - néztem rá kérdőn.

- Csak azt hittem ez miatt nem szeretnél jönni.

- Nincs köze Hyerinhez. Már nem vagy...- kezdtem el, de ismét a szavamba vágott.

- Kérlek, ne mondd ki. Nem valami túl jó egyfolytában ezt hallani. - hajtotta le a fejét, majd laptopjáért nyúlt és azt kezdte nyomogatni.

Az óra többi részén, magam elé bámultam és agyaltam, hogy jó ötlet-e elmenni arra a bulira. Emlékszem a múltkori sem éppen úgy történt, ahogy elképzeltem. Meg amúgy is, kicsit kellemetlen lesz Jungkook házába menni, hogy olyan sok emlék köt oda. Miért jut minden helyről eszembe ő? Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek, hiszen biztosan jobb lesz, mint otthon egyedül ülni és bámulni a plafont, vagy hallgatni keresztanyámék beszélgetését.

- Minden rendben? - pillantott rám Jungkook.

- Igen, mert? - ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Csak megkérdeztem - nyelt egy aprót.

- Minden remek! - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ennek örülök - bólintott, majd visszabújt a laptopja mögé. - És amúgy megvan még a pandád? - kérdezte.

- Igen, megvan - válaszoltam.

Nem értettem, hogy miért akar hirtelen beszélgetést kezdeményezni velem, de úgy tűnik nagyon szeretne valamit. Pár pillanatig még bámult, majd újra visszabújt a laptopja mögé. Jobbnak tartottam, ha felkelek és elmegyek onnan, mert éreztem, hogy valamit ismét mondani akart nekem.

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt. Igazából nem terveztem sokat írni a rész alá, csak annyit, hogy sok sikert az összes ma felvételizőnek! Biztos mindenkinek menni fog, én hiszek bennetek! ♥