A bizalom ötven árnyalata

28. fejezet

Szent szar!

Nem erre számítottam. Határozottan nem. Belső isten-nőm csalódottan biggyeszti az ajkát.

- Akkor csináld - vágok vissza ingerülten.

A vérem csak úgy száguld a testemben, és a vágy fájón mardossa az alhasam. Szükségem van rá. Bármennyire is közhelyes, akarom itt és most.

- Micsoda? - kerekedik el Christian szeme.

- Dugj meg.

- Itt? - döbben meg még jobban.

- Igen. Kívánlak, kérlek.

Idegesen a hajába túr, nem tudja, mi tévő legyen. Körül néz. Ihletet keres? Nem tudom. Végül megnyomja a stop gombot a liften, hogy az egy lökéssel megáll. Felém lép, ajkain szexi kis mosoly játszik, és újra az ölébe vagyok. Szent tehén!

- Kulcsolj át a lábaiddal, bébi - feleli lágy hangon.

Teszem, amit mond, és tapadó kagylóként fonódok a fér-jemre. Ajka újra az ajkamon, és szenvedélyesen csókol. Az alsó ajkamat húzza, hogy felnyögök. Hátrébb húzó-dik, a sliccével babrál, félrehúzza a bugyimat, és bepozí-ciózza magát.

- Készen állsz? - kérdezi rekedtes hangon.

Némán bólintok, ő pedig egy mozdulattal felnyársal. Lassan tölt meg, ahogy előre löki a csípőjét, bennem pe-

dig szétárad a gyönyör.

- Ááá! - vetem hátra a fejem.

- Igen - zihálja Christian, és ajka az ajkamat keresi.

Vadul nyomul belém, mászik egyre feljebb, és feljebb. Kitágít, én pedig élvezem a szükségét. Ó, mennyei ez a teltség. Összébb zárom a combjaimat, és a bölcsőmbe húzom. Egyre gyorsabban szedi a levegőt, és ki-be jár bennem. Finoman visszahúzódik, majd újra megtölt. Basszantyú! Érzem, amit a testem gyorsulni kezd. Chris-tian egyre csak fokozza a tempót, és a számba nyög. A nyaka köré fonom a karjaimat, és átadom magam neki. Az életemet is a kezébe adnám. De hát nem azt teszem?

- Nyisd ki a szemed! Látni akarlak - zihálja, nekem pe-dig remegve nyílnak ki a szemeim, és egyenesen őt pil-lantom meg.

Arca tüzes, szemei ködösek a vágytól, és csodálattal néz vissza rám. Érzem, hogy ez nem fog soká tartani.

- Ó, bébi - nyög fel, és fejét a nyakam hajlatába ejtve hörög.

Belém engedi szívét, lelkét, és nekem csak ennyi kell. Christian látványa, amint elmegy, átbillent a csúcson. Iz-maim megfeszülnek körülötte, és hangosan élvezek. Ma-gasan szállok, akár Ikarusz.

- Christian - tör ki belőlem, és erősen szorítom magam-hoz.

Mindketten hangosan zihálunk, és várunk néhány percet, hogy a légzésünk újra normális legyen. Christian kihúzó-dik belőlem, és megigazítja a szoknyám. Egy egyszerű fekete, kissé rövid, fekete egybe ruhát választottam. Fe-lül csipkés, és mély dekoltázsa kiemeli a domborulatai-mat. Pont ide illik, bár Kate, és Mia mindig túltesznek mindenkin. Christian óvatosan kihúzódik belőlem, hogy megvonaglok, és felhúzza a sliccét. Benyomja a lift indí-tógombját, és egy zökkenéssel indulunk is felfelé. Elka-pom a karját, nehogy elessek, és próbálom rendbe hozni a hajam.

- Jól nézel ki. Ne aggódj - nyugtat meg, és önelégült mosoly jelenik meg az arcán.

Szinte le lehet róla olvasni, hogy jót dugott. Igen, nem kétséges. A lift csilingelve áll meg a 76. emeleten, a fér-jem pedig udvariasan előre enged. A recepción még most is az a nő van. Hihetetlen. Itt nem dolgozik más? Megint el kell viselnem ahogy a szemével a férjemet dugja?