Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 54

- Meg ne szólaljatok - néztem Ashre és Andyre, majd a férfi öléből felkelve Inna felé nyújtottam a kezem. - Gyere, hozzunk a munka hőseinek valami kaját, mielőtt összeesnek az éhségtől és a kimerültségtől.

A fiúk válaszát inkább nem vártuk meg, nevetve siettünk ki a los angelesi napsütésbe, és pár perc múlva már kocsival tartottunk egy közeli pláza felé, hogy bevásároljunk a keményen dolgozó férfiaknak.

- Minden oké?

- Persze - mosolyodtam el, mikor Inna kizökkentett a gondolataimból.

- Ashley nagyon ideges?

- Ennyire látszik rajta? - sóhajtottam, mikor leállítottam a motort.

- Tényleg kicsit furcsa volt mostanában, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget addig, amíg véletlenül nem hallottam meg, ahogy Jake Andyvel beszélt róla tegnap este.

- Aggódnom kéne?

- Nem hiszem - rázta meg a fejét. - Ash profi, nélküle nem tartana ott az együttes, ahol most van. És ezt a fiúk is tudják. Csak vissza kell zökkennie.

- Legyen igazad - bólintottam, és inkább kevesebb, mint több sikerrel igyekeztem elűzni az aggodalmaimat. Közben felértünk a plázába és egy sushi bár felé vettük az irányt, hogy Jake-nek ebédet szerezzünk.

- És veled minden oké?

- Aha - hümmögtem, mialatt egy étlapot vizsgálgattam elmélyülten.

- Te rosszabb vagy, mint Purdy - forgatta meg a szemeit a lány és elemelte előlem a papírt. - Miért kell mindent harapófogóval kihúznunk belőletek?

- Kérdezz pontosan és válaszolok - kaptam ki a kezéből újra az étlapot.

- Anyukádék rendben hazaértek?

- Igen - sóhajtottam ismét, miközben félrenéztem.

- Hiányoznak. - Inna nem kérdezte, hanem kijelentette a nyilvánvaló tényt. Keserűen húztam el a számat.

- Én választottam ezt az utat.

- Sajnálom. Tudom, hogy nehéz - ölelt meg már az étterem előtt, miután megkaptuk a rendelést és a többiek ebédjének beszerzésére indultunk. - De megéri. Itt van neked Ashley, aki megőrül érted. És tudod, hogy ránk is bármiben számíthatsz.

Igyekeztem elhessegetni a szememből a könnyeket. Inna az első másodperctől kezdve azon volt, hogy úgy érezzem, közéjük tartozom. Hálás voltam neki, amiért rögtön felkarolt és a barátnőjeként tekintett rám, törődött velem és igyekezett mindenben segíteni, akár Ashleyvel, akár a múltammal vagy a jelenemmel kapcsolatban. Nem akartam, hogy úgy érezze, hiábavalóak a próbálkozásai és minden igyekezete ellenére gyötrődöm a családom hiánya miatt. A legszebb, lehető legőszintébb mosolyomat varázsoltam magamra, miközben belekaroltam és egy újabb étterem felé vettük az irányt.

- Annyira furcsa, hogy most karácsonykor nem láttam havat és Disneylandben hullámvasutaztam egy vékony pulcsiban - nevettem el magam, mikor leparkoltam megint a stúdió előtt és kiszálltunk az autóból.

- Ne aggódj, hidegben nem lesz hiány a turné alatt - vigyorgott rám a lány. - Tudod, hogy Ashley milyen vicces, mikor éppen meg akar fagyni tíz fokban?

- Tudom - vihogtam, már a próbaterem felé vezető folyosón. - Nem is értem, hogy jött neki ez a hülye ötlet, hogy Tennesseebe költözött.