The Circuit (magyar fordítás)

NEW YORK, NEW YORK ÁLLAM

Órákkal később, amikor már annyi ideig tüdőzték le az üzemanyag szagát, hogy már alig észrevehető, a kettőjük eléri azt a pontot, ahol az I-95 belefut a Jersey autópályába. Gerard kényszeríti magát, hogy elszakítsa a tekintetét a villanypóznáktól és a távoli épületektől az út két oldalán. Túl rég volt már, mióta utoljára itt járt.

Frank vagy egy gondolatolvasó, vagy a tükréből figyeli Gerardot, mert enyhén hátrafordul, és kiabálni kezd. "Jól vagy?"

"Olyan érzés, mintha valaki gyomron vágott volna." kiált vissza Gerard őszintén.

Frank nem válaszol, de nem számít. Ez most nem az együttérzés ideje.

Gerard vesz egy mély levegőt, ahogy kihajtanak a lejárón, egyenesen New York városba. Itt kezdődik a trükkös rész; a város szűk sarkai és a nyüzsgő utcái nehezek, még úgy is, hogy a Circuit próbál egy aránylag tiszta utat biztosítani. Ahogy az épületek sűrűsödni kezdenek, Gerard elgondolkodik, hogy hogy bírja Frank. Visszaemlékszik az első alkalmára, amikor még csak tizenhat éves volt, és a Times Square-n vágott át, bármiféle tapasztalat nélkül. Aztán rájön, hogy Frankkel is pont ez fog történni.

Egy sárga szalag jelzi az útjukat, de Gerard még így is minden utcatáblára felnéz, és várja a Hetedik Utcát. Ő és Frank ugyanabban a pillanatban vágnak be egy erős kanyart. Elég közel vannak ahhoz, hogy megérintsék egymást. A kameráknak nincs szüksége tökéletesen beállított szögre vagy zenére ahhoz, hogy izgalmassá tegyék - a feszültség olyan igazi, mint az aszfalt a kerekeik alatt.

A célvonalat nem is lehet látni a masszív felhőkarcolóktól, amíg a versenyzők a közelébe nem érnek. Gerard tudja, hogy már a végén vannak, mielőtt még látná, de a gyomra még így is felfordul, amikor megközelítik a Broadway és a Hetedik Utca kereszteződését. Annyi adrenalin van a szervezetében, hogy össze kell szorítania a fogait, hogy elirányítsa valahova, ahelyett, hogy csak elfojtaná. Felpillant Frankre, akinek a vállai merevek. Hát itt a vége.

Körülöttük a Time Square véget nem érő mennyiségű épületeinek falain lévő képernyőkön a járókelők élő közvetítést nézhetnek a versenyről. Gerard nem figyel rá, túl elfoglalt azzal, hogy addig húzza a gázkart, ameddig csak lehet (még egy kicsit tovább is). A célvonal pont előtte van. Pont előtte.

Frank még mindig kitart, a gázt tövig húzza, de ezen a ponton már tisztán látszik, hogy a város nem volt része az edzéseinek. Gerard visszagondol Frank interjújára a hotel tévéjéből, amiben arról nyilatkozik, hogy minden terepen alapos gyakorlást végzett. Hazugság.

Gerard túl jól ismeri. Megtanulta, hogyan motorozik Frank, hol vannak a határai - és tudja, hogy Frank nem fog nyerni.

Méterek választják el őket a célvonaltól, hallja a nézők őrjöngését, amikor Gerard elengedi a gázt.

Frank átszáguld a célvonalon, és a tömeg kiáltozásban tör ki, Frank nevét kántálva, mintha valami isten lenne. Mielőtt még leszállna a motorjáról, visszaint nekik, az arcán egy akkora vigyorral, ami félő, hogy két részre szakítja az arcát. Egy arany medál lóg a nyakában.

Gerard fékjei csikorognak, ahogy megáll mögötte, de senki sem törődik vele.

❂

Gerard ellöki a kamerákat, amiket az arcába nyomnak, ahogy besétál a hotelszobájába. A kamerák nagy része szívesen otthagyja; Frank még mindig kint van, autogrammokat osztogat, képeket csinál meg babákat puszilgat, valószínűleg, és ő sokkal jobban beleillik a hírekbe. Gerard kint maradhatott volna, hogy bevárjon pár másik versenyzőt - Lindsey és Ashley biztosan hamarosan megérkezik - de nem érezte helyesnek.

Ezúttal tényleg nincs más választása, mint a Circuit által biztosított (és túltolt) hotelszoba. Ott kell maradnia az esti ceremóniáig, és nem mintha lenne nála pénz, hogy becsekkoljon egy motelba.

A hölgy a pultnál boldogan üdvözli, és ad neki egy szobakulcsot, mielőtt még kérné, ami egy kicsit fura. Ettől függetlenül megköszöni, és elindul a lift felé. A hotelnek az a drága giccses üvegliftje van, szóval Gerard a kinti világot nézi belőle, miközben számolja a 'ding' hangokat, amíg el nem éri a tizennyolcadik emeletet. A város nagyon kicsinek tűnik, amikor a tetején vagy.

Kétszer kell nekifutnia, hogy a kulcskártya kinyissa az ajtót. Talán kimerültebb, mint ahogy az út alatt gondolta.

Az első dolga levenni az összes mocskos ruháját, amit a verseny alatt hordott, és átdobni őket a szoba másik végébe. Olyan büdösek, hogy az ágytól is érzi a szagukat.

Majd arccal előre beleveti magát a tiszta ágyneműbe, olyan fáradt, hogy a millió gondolat a fejében teljesen elszáll. Csak egy marad vele, amikor álomba merül, olyan homályos, hogy nem látja teljesen; csak egy görbe mosoly és tetoválások az esőben.

Salalalala, ezzel nagyon sokat késtem. És kivételesen amúgy időben kész voltam vele, csak az egyik lektorom ignorál, a másik pedig megsértődött, mert mint lektor, át kéne néznie 10 perc alatt egy részt. K. Szóval lényegében mosttttt nekiállok lektort kuncsorogni a nagyvilágtól. Valaki, aki irodalmilag aránylag művelt, és kicsit bővebb a szókincse, mint egy halottnak? És esetleg lenne ideje heti két részt átnézni? Ha esetlegesen van ilyen, az jelezze már nekem, annyira boldoggá tenné az egész életemet.

XoCherry 💜