Ahn Yena élete fenekestől felfordul, amikor a szomszédjukba hét egyetemista srác költözik, akik minden alkalmat kihasználnak arra, hogy hatalmas bulikat csapjanak a lehető legtöbb emberrel. Yena vizsgák előtt áll, így sokat kellene tanulnia és pihen...
Utoljára a hídnál beszélgettünk úgy mélyebben, mielőtt még kibékültünk volna. Nem gondoltam, hogy egyszer majd ő hozza fel, hogy ki szeretné nekem önteni a szívét, de nem volt ellenemre, ugyanis még jobban meg szerettem volna őt ismerni. Jobban meg akartam érteni, hogy mégis mit miért csinál. Ha nem mindent mondd el ma este az sem baj, de úgy érzem, hogy már az is egy nagy dolog, hogy önszántából fog beszélni.
- Az utóbbi időben úgy érzem, mintha rajtad kívül senkinek nem lennék fontos. Ez fura, mert mielőtt megismertelek volna téged, az állítólagos barátaim mindenben mellettem álltak és támogattak, de most, hogy megjelentél te és az időm nagy részét veled töltöm, teljesen megváltoztak. Tudom, hogy ez neked is feltűnt már, én is próbáltam többször is beszélni velük, de olyan, mintha rád egy kívülállóként tekintenének, aki rossz hatással van rám, pedig erről szó sincs. Ezt ők is tudják, csak hát nem képesek beismerni, mert idióta az összes. Solji elmondta, hogy megkérted őt, hogy vigyázzon rám és van egy olyan érzésem, hogy ma Minhyukkal és Jaevel is ezért beszéltél, igaz? - kérdezte, mire bólintottam egyet, mert nem akartam félbeszakítani. - Gondolom ők is azt mondták, hogy ne akarj irányítani, hagy csináljam, amit akarok, bla, bla, bla. Tudom, hogy nem az az ember vagyok, akiket megismertek és ez felbassza őket, de már nem is akarok az lenni. Nem vagyok büszke a régi énemre és arra sem, hogy ebbe a társaságba csöppentem. De sajnos a koleszból kirúgtak, nem tudok visszamenni, máshol meg nem lakhatok, így muszáj velük jóba legyek.
- Apudnál nem tudnál lakni? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Három órára lakik Szöultól, szóval kelhetnék hajnalban, hogy a legelső vonattal elinduljak és beérjek az első órámra - sóhajtott fel, így hamar rájöttem, hogy ez bizony tényleg offos. - Szóval jelenleg csak a fedél miatt lakok még ott, már nagyon rég megbántam, hogy belementem ebbe az összeköltözésbe, de hát eléggé olcsó és sok pénzt félre tudok tenni, hogy egyszer majd saját lakásom legyen.
- Sajnálom - motyogtam, hiszen hirtelen nekem sem jutott más opció eszembe, hogy mégis hol lakhatna. Nálunk sajnos száz százalék, hogy nem, mert csoda, hogy abba belementek a szüleim, hogy ma itt aludjon nálunk. Szerintem rendesen kiakadnának, ha benyögném, hogy itt lakhat-e esetleg Jungkook. Vele együtt repülnék az utcára...
- Mindegy, csak kibírom valahogy. Ezzel az egésszel csak azt akartam mondani, hogy te sokkal fontosabb vagy a szememben, mint ők és ha választani kellene közötted meg a haverjaim között, akkor gondolkozás nélkül téged választanálak. - mondta, mire elmosolyodtam, hiszen rettenetesen jól esett, amit mondott.
- Miért változott meg a véleményed? Mármint miért nem tekintesz már rájuk igazi barátként? - kérdeztem, hiszen úgy voltam, hogy kihasználom, hogy ennyire megnyílt előttem.
- Eddig Minhyukra tekintettem legjobb haveromként, viszont abban a buliban, amikor először füveztem, mióta letettem, nos ő adta a kezembe a füves cigit és biztatott arra, hogy tudja, hogy kívánom és ne álljak neki ellen. Akkor belementem, mert úgy voltam vele, hogy a legjobb haverom miért akarna rosszat nekem? De most már így utólag belegondolva rájöttem, hogy az ilyen nem barát és legszívesebben jól behúznék neki egyet, hogy mégis miért kellett ezt tennie, amikor ő tudja a legjobban, hogy mennyit szenvedtem, hogy tiszta legyek. - mondta, mire bólintottam egyet és nagyon örültem annak, hogy erre saját maga rájött, nem nekem kellett még vagy hatszor elmondani neki, mert nem akartam megbántani azzal, hogy a haverjai ellen vagyok. - Szóval igen, nem szívesen vagyok már azok az emberek között, akiket egykor még a legjobb haverjaimnak tekintettem. Durva, hogy erre te döbbentettél rá, mert ezek szerint, ha te nem lépsz be az életembe, akkor lehet, hogy soha nem jövök rá erre.
- Nem akarok önzőnek tűnni, de nagyon örülök annak, hogy erre magadtól jöttél rá és nem nekem kellett mindent a szádba rágjak, mert szerintem még össze is vesztünk volna ezen. - mondtam, Jungkook pedig bólintott egyet, mert ezek szerint ő is így gondolta. - Szóval tudom, hogy ez most nyálas lesz, de én itt vagyok neked és itt is leszek bármikor, mert nagyon szeretlek és jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy boldog legyél és végre minden tisztázódjon az életedben.
- Ahn Yena, még mindig túl jó vagy hozzám - ölelt magához szorosan olyan erővel, hogy még levegőt is alig kaptam és puszikkal lepett el, ahol csak tudott. - Annyira hálás vagyok neked, hogy elmondani nem tudom és komolyan mondom, hogy innentől kezdve mindent megteszek, hogy rendben legyen a kapcsolatunk és ne veszekedjünk többet - hadarta, miközben továbbra is ölelt, illetve puszilgatott.
- Oké, Jungkook, nem kapok levegőt - nevettem el magamat, miközben azon voltam, hogy kiszabaduljak a karjaiból, mert hosszú hajamnak köszönhetően tényleg fülledt lett a levegő a karjai között.
- Bocsánat - villantotta ki a fogait, mire muszáj volt nekem is elmosolyodjak, mert szemei csillogtak és úgy viselkedett, mint valami kisfiú, aki teljesen lázba jött. - Most rám jött az öt perc, de kérlek ne zavarj meg, mert öt évente, ha van ilyen - mondta, az én mosolyom pedig még nagyobb lett.
Összefogtam a hajamat, hogy a továbbiakban ne zavarjon, barátom pedig már vissza is hajolt, hogy ismét agyon ölelgessen. Nem szoktam meg ezt a Jungkookot, ezért rettenetesen zavarba is jöttem, ugyanakkor nagyon tetszett, hogy egy újabb énjét is feltárta előttem. Igaz, hogy úgy pörgött, mintha beszedett volna valamit, de nem bántam, mert végre elengedte magát és egyáltalán nem volt befeszülve. Elvégre ezt akartam elérni, hogy önmagát adja mellettem.
◇ ♡ ◇
Ehhez a részhez pontosan ilyen Jungkookot képzelek el:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
