stolen heart ~ jikook | ✔

43.

- Tisztában vagyok vele, de úgysem tudnék most aludni – vonta meg a vállait.

- De muszáj lesz, Jungkook. Nem akarom, hogy rosszul legyél, vagy esetleg elájuljál. Szerinted, ha most kórházba kerülsz, akkor apudék vagy a rendőrség nem találna meg téged? – kérdeztem tőle, mire kieresztett egy jó nagy adag levegőt, és behunyta szemeit. – Feküdj le most, én őrködik, amíg Kínába nem érünk, aztán pedig felváltva alszunk. Ne akarj mindent egyedül csinálni, Jungkook, mert nem vagy szuperhős. Azért vagyok itt veled, hogy segítsek neked, és nem kell féltened, tudok magamra vigyázni.

- Rendben van – motyogta. – Én csak nem akarom, hogy bajod essen.

- Ha valami történik, akkor úgyis szólok neked, szóval nem kell jampiskodnod – mondtam, majd kivillantottam a fogaimat, mert látva arcát, nevetnem kellett.

Látszott rajta, hogy megleptem határozottságommal, de ha egyszerűen ezt érzem, akkor ez van. Azért vagyunk ketten, mert össze kell, fogjunk. Nem várom el, és ő sem várhatja el saját magától, hogy mindent egyedül csináljon, miközben arra készülünk, hogy jóformán átutazzuk az egész világot.

Megragadtam tarkóját és odahúztam magamhoz, hogy egy gyors csókot nyomjak ajkaira, mert a döbbenet még percekkel később sem akart lankadni az arcáról. Ennyire kemény lettem volna, vagy mi miatt akadt ki ennyire? Én csak elmondtam a véleményemet, amit lehet, hogy eddig nem nagyon hangoztattam, de hát itt az ideje annak, hogy azonos félként kezeljen minket.

- Ne nézz le, azért mert nem tudok tökéletes lőni, és amiért az önvédelem sem az erősségem – mondtam neki, miután nyomtam egy puszit a szájára.

- Nem nézlek le, erről szó sincs, csupán aggódok érted – mondta, mire bólintottam egyet, mert ezzel semmi problémám nem volt.

- Akkor most menj aludni, legalább csak egy kicsikét, hogy bírjad a fennlétet – kértem tőle, viszont ahelyett, hogy elsőre rábólintott volna, látszólag sikerült elgondolkodtatnom.

- Nem gondoltam volna, hogy a paranoiás, késsel a párna alatt alvó Jiminből egy ilyen bátor és határozott férfi lesz – mondta, mire elmosolyodtam.

- Miattad erősödtem meg, és miattad álltam lábra a bankrablás után.

- Azért azt se feledjük el, hogy miattam kerültél padlóra is – mondta, mire megforgattam a szemeimet és közöltem vele, hogy maradjon csendben, mert most nem erről van szó.

- Nem kell folyton a rosszat látnod mindenben. Oké, részben miattad kerültem padlóra, de azt se feledd, hogy te voltál az, aki a napjai nagy részét velem töltötte és tartotta bennem a lelket. Ez pedig nekem sokkal többet jelent annál, hogy tettél valami olyat, amihez igazából nekem semmi közöm nem volt, csupán rosszkor voltam rossz helyen. – igyekeztem mondandóm végéig a szemeibe nézni és a lehető legnyomatékosabban beszélni, hogy felfogja szavaim súlyát.

- Szeretlek – mondta, azzal a derekamnál fogva szembefordított magával és most már szemből ölelt át. Úgy préselte hozzám magát, mintha a karjaimba menekülne, nekem pedig melegséggel töltötte el a szívemet az, hogy ennyire sikerült megérintenem az előbb mondottakkal. Ha kell akkor naponta ötször elmondom neki, hogy egyáltalán nem haragszom a bankrablás miatt, mert nem én voltam a célpont, hanem a bank, ahol dolgozom.

- Én is szeretlek, de ha most nem mész el aludni, akkor a kocsiig foglak rugdosni – mondtam egy pimasz mosoly kíséretében, mire Jungkook megforgatta a szemeit, de kibontakozott az ölelésemből és csípőre tette kezeit.

- Ha valami van, akkor azonnal szólj és kérlek, próbálj meg nem beleesni a tengerbe, köszi.

- Most, hogy mondod, kedvem támadt úszni egyet – forgattam meg a szemeimet, miközben nevetnem kellett, mert látszólag barátom is jól szórakozott. – Na, jó éjt! – intettem neki, majd hátat is fordítottam neki, ugyanis tényleg azt akartam, hogy végre nyugovóra térjen, legalább csak egy kicsit.