The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

44

- Köszöntelek titeket, bajnokok! - lépett a terembe Odin. Csodálatosan keltem reggel, hisz az előző három napot félig - meddig alvással töltöttem. A reggeli teám kifejezetten finoman sikerült, már - már boldogan öltöztem fel, hogy idejöjjek a gyűlésre. Odin belépésével derült pillanataimnak vége szakadt. A király magányos szeme rögtön kiszúrt a megtépázott társaságban, hiába rejtőztem el az utolsó sorban.
- Egy hete kitűnő módon bizonyítottátok képességeiteket, s kiutat találtatok a labirintusból! - nyájasan elmosolyodott, és végighordozta atyai pillantását a többieken. - Gratulálok mindannyiótoknak!
- Inkább azért kéne gratulálnia, hogy életben maradtunk...-suttogta mellettem Avron.
- Igazi sikertörténet volt. - leheltem vissza a csuklómon ragadt aranypánttal babrálva.
- Három hét múlva a második fordulóban már jóval nehezebb dolgotok lesz. - hatásvadász szünetet tartott, a mosoly leolvadt arcáról. - Meg kell küzdjetek a bizalmamért, s méltónak kell ítéltessetek a hatalomhoz, amit a korona bajnokaként viselnétek! - az eddig ölében pihenő jogarára támaszkodva felállt. - Többet nem mondhatok, még elrontanám a meglepetést!
Lassan közelebb csoszogott a trón előtt térdelőkhöz, és egyesével talpra állította őket, kezet rázott velük.
- Nem fognak tudni meglepni ezek után már semmivel sem, galambom, azt garantálhatom! - kuncogta Avron bajsza alatt. Nagyon vicces kis bajuszkezdeménye nőtt a kórházi napok alatt.
-Engem már nem érdekel, de még egy alagutat meglátok, tuti kidobom a taccsot!
-Szerinted mit csinálunk három hétig?
- Én? - kérdeztem vissza. - Végigkóstolom a palota összes sütijét, alszom egyet... - tervezgettem. -... meg talán még egyet. Aztán ha kedvem szottyan, meglátogatok egy csinos asgardi katonát, hogy kellemesen töltsem az estét... - disznólkodtam el a végét, hátha veszi a célzást szeretőjére.
- Elég csak a koronaherceg szárnyáig menned, nem? - susogta vissza a ficsúr.
- No megállj csak, te kis... - szisszentem fel, de folytatta.
- El is felejtettem, hisz a börtönszint is kellemesen izgató találkahely éjszakára! -kuncogta Avron, s felemelkedett, hogy fogadja Mindenek Atyjának jókívánságait. Magamban fortyogva terveztem a visszavágást.
- Fiam, bátran küzdött a végső szakaszon! - kezet ráztak, s vállon is veregette a férfiút. - Mesterien bánik az íjjal! - felsandítottam, hogy elkaphassak egy Avronnak címzett álszent mosolyt. - Dongaurmari tanácsos majd kiugrott bőréből, mikor beért a célba!
- Köszönöm, királyom... - kisfiúsan szeme elé söpörte fürtjeit, s elrejtette gőgös pillantását. - Legnagyobb megtiszteltetés számomra harcba szállni Asgardért! - Odin dörmögve elbocsátotta, s elém lépett.
Nem emeltem fel a fejem, míg meg nem érintette homlokom. Mintha villám csapott volna belém, végigsöpört rajtam valami rideg és ősi. Felállt a szőr a hátamon, s menekülni akartam Odintól. Egyedül a fegyelem tartotta egyben reszkető csontjaim. Engedelmesen felemelkedtem, s álltam tekintetét a vén királynak.
- Lady Empera, fogadja őszinte sajnálatom sérülései miatt! - megszorította kezem. Tenyere érdes volt, kellemetlen, papírszerű.
- Köszönöm, Mindenek Atyja.
- Fiam bizonyára odafigyeléssel nevelhette ki a kisasszonyból a győzelemhez szükséges képességeket!
- A legodaadóbb mesterem volt, s minden figyelmét nekem szentelte! - most rajtam volt a sor, hogy nyájasan elmosolyodjak. - Igazán alapos kiképzésben részesültem. - szerettem volna alaposan fenékbe billenteni magam, hogy ennyire nem érdekel mit fognak susogni rólam a körülöttünk posztoló katonák.
- Örömmel hallom. - Odin meg sem próbát mosolyogni.
Közelebb hajolt, s mintha arcon csókolt volna, fülembe suttogott:
- Nem fogja elkerülni végzete, ne aggódjon.
Ha nem éltem volna túl az első próbát, most megijedtem volna a fenyegetéstől. Ám életben vagyok, és senki sem fog tudni megállítani a hazajutásban. Egy félszemű, vén és vérszomjas isten meg pláne nem fogja megszabni sorsom.
- Ahogy bizonyára királyomat sem. - visszahúzódtam, s egy édes mosollyal kísért pukedlivel felegyenesedtem.
Odin arcán haragot véltem felfedezni, de már nem számított. Az elejétől fogva arra játszott, hogy mihamarabb likvidálva legyek ; nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Sőt, megnyerem a bajnokságot, hogy megmutassam: rossz halandót akart jégre tenni.
Meg sem várva hogy elbocsátson, hátat fordítottam, s kisétáltam a trónteremből.
A delelő nap vakító fényességben fürdette a teljes csarnokot : az oszlopok versenyt csillogtak a padlóval és a kárpittal díszített fallal. Bennem is hasonló ragyogás tombolt, és ez a frissen feltámadt belső tűz elégedett mosolyt csalt az arcomra. Kellemes meleg bizsergette tagjaim, ahogy kiléptem a kapun, és kíséretemmel az udvar felé vettem az irányt.