Who is the dominant? - Vkook [Befejezett]

28.rész

Szorításom enyhült, majd elengedtem Jenot.

-Nem kérlek arra titeket, hogy segítsetek, hisz mégis csak egy falka vagytok, de ne álljatok az utamba! - néztem rájuk jelentőségesen, mire mindketten egy apró mosollyal bólintottak.

-Sok sikert! - mosolygott rám Jeno, majd testvérével együtt elmenekültek.

Szóval még van Chenle, Hendery, Xiaojun, Mark, Yuta, Doyoung és Taeyoung....
Ki lesz a következő?
Az ajtót kinyitva halkan lépkedtem, majd megálltam egy ajtó előtt, ahonnan hangos veszekedést hallottam.

-Winwin a kurva életbe, azt nem úgy kell csinálni! - kiáltotta az egyik.

-Ne okoskodj már állandóan Ten! Csak tudom, hogy kell játszani a Marioval! - kiáltotta vissza.

Ők biztos ős alfák? Mint két kisgyerek....
Hogyan uszíthatnám őket össze?

Kicsit kinyitottam az ajtót, s belestem rajta a földön ültek, háttal nekem, mire elmosolyodtam.
Remélhetőleg nem ugranak egyből nekem...

-Helloka! - szólaltam meg mosolyogva.

Mindketten rámkapták a tekintetüket, majd felpattantak a földről.

-Ne ilyen hevesen! Elsőnek is elmondanátok melyikőtök az erősebb? - húztam fel jobb szemöldökömet.

-Én! - vágták rá egyszerre.

-Nekem erre nincs időm! Ránézésre nem tudom megmondani, hogy melyikőtök az erősebb, szóval rendezzétek ezt le egymás között. Én csak a legerősebbel verekszem meg! - rántottam vállat.

-Én vagyok a legerősebb gyere csak! - vágta rá Winwin.

-A faszt vagy erősebb, én vagyok a legerősebb! - kiáltotta Ten.

-Háát...nem győztetek meg! - rántottam vállat.

-Ne légy ilyen naiv idióta! Erősebb vagyok, szóval menj húzódj meg valahol, mint egy nyuszi, amíg én megölöm a betolakodót! - vigyorodott el Ten pirosan izzó szemekkel.

-Mond újra te seggfej! Erősebb vagyok nálad! - kiáltotta Winwin, majd Tennek ugrott.

Átváltoztak farkas alakba, s úgy kezdték el tépni egymást. Mosolyogva zártam rájuk az ajtót.
Ez egyszerű volt.

-Hol vagy? - hallottam meg egy mély, rekedtes hangot, s dübörgő lépteket.

"Taeyongot a rekedtes, mély hangjáról is felismerheted"

Basszameg! Morogva szaladtam az ablak irányába, s kiugrottam abból. A földre érkezve felnéztem, s már mindannyian körülöttem voltak. Chenle, Mark, Yuta, Kun és Taeyong.

-Hány társunkat ölted meg?! - kiáltotta dühösen Taeyong észrevéve a holttesteket a fa alatt.

Basszus...most nem menekülhetek.

-Épp eleget, de ne aggódj, szívesen utánuk küldelek! - vigyorodtam Taeyongra, ki úgy viselkedett ahogy gondoltam.

Nekem ugrott. Összeszorítva az állkapcsomat hagytam, hogy üssön.
1...2...3...4...
4 ütés! A törzsével kissé jobbra fordul, szabad utat adva bal oldalt lévő bordáihoz. Karjait 90°-os szögben tartsa, és nem védekezik. Jobb lábával lép hátra, kissé behajlítva azokat, készen állva a rugásra, ám ezzel szinten szabad utat ad, bal lábához. Ha azt megrúgom, s bordáihoz ütök, eltörhetem a csontjait, ám tudom, hogy max percekre kapnék csak pihenő időt, hisz gyorsan gyógyul...De akkor is meg kell próbálnom.
Elmosolyodva hagytam, hogy újra üssön előre 4-et, ám most ki is kerültem, hátra léptem bal lábammal, lendítettem a jobb lábamat, a bal térdét célozva, s ezzel egyszere karmaimat kiengedve felszakítottam oldalát, s kiszakítottam belőle egy darabot.
Legalább ezzel is több időt adok magamnak. Ez a sérülés lassabban fog begyógyulni!
Taeyong fájdalmasan morogva esett térdeire, én pedig hátrébb léptem tőle.

-Ezh...tetszik! - vigyorodott el eszelősen, s rögtön fel is pattant a földről. - Mond hol voltál eddig?! Sose harcoltam még ilyen jó ellenféllel! - vihogott őrülten.

-Nem biztos, hogy ez később is tetszeni fog! - vigyorodtam el én is.

Bár féltem a harctól, jó érzés volt végre egy egyenlő féllel harcolni.

-Ohh dehogynem fog! - felelte majd nekem ugrott.

Hagytam, hogy földre tasszítson, miközben haraptuk, s karmoltuk egymást ahol csak tudtuk. Mindkettőnk testét beborította már a vér. Ő is és én is más mozdulatokat tettünk, hogy a másikunk ne tudjon kiszámítani a mozdulatainkat.
Fordítva a helyzetünkön, én kerültem felülre miközben ott téptem bőrét, ahol csak tudtam, s nyakához hajolva erősen beleharaptam, kitépve belőle egy darabot, majd ököllel verni kezdtem arcát.
Taeyong elkezdett védekezni is, nem csak támadni, ami kissé aggasztott. Furcsa mód erősebb lettem, ahogy lenyeltem egy kis részt a véréből. Elvigyorodva ütöttem őt tovább, ám ő se hagyta magát, felém kerekedett, s most ő kezdte el marcangolni testemet. Nyűszítve tűrtem, de mindeközben védekeztem és támadtam is.

"KOOK! "
Hallottam meg Taehyung keserves hangját.

"Mi a baj?"
Kérdeztem aggódva.

"El-elvitték Ayumot!"
Felelte, majd hangosan felzokogott.

Dühösen löktem le magamról, majd hajánál fogva elhajítottam őt.

-Hol van a lányom?! - kiáltottam remegve a dühtől.

Körbe nézve megláttam, ahogy Mark és Yuta eltünt. Ők tették!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤
Bynie