Harry szemszöge
Nem tudtam mit tegyek.Próbáltam a többiekre figyelni és persze arra,hogy miről is beszélgetnek,de nem tudtam.Csak rajta járt az eszem,azon,hogy most mit érez.Mire gondol és a legfontosabb,hogy jól van-e?
Hát persze,hogy nincs jól,de nem tudom mennyire nincs,hogy teljesen összetört attól,hogy engem látott és felszakítottam a sebeket vagy sem?
-Héj-jött oda Josh.-Minden oké?-nézett aggódva
-Igen,csak elmegyek a mosdóba.Mindjárt jövök.-egyet bólintott,és úgy tűnt el is hiszi.
Természetesen nem oda indultam.Hozzá akartam menni,és ha ezt elmondom Joshnak,akkor biztosan visszatart majd,mert ez számomról egy nagyon rossz ötlet.
Felérve az emeletre,megálltam Malia szobája előtt,nagy levegőt vettem és éppen ki akartam nyitni az ajtót,amikor meghallottam a lépteket,ahogy közeledik egyre jobban az ajtó felé.Gyorsan szedtem a lábamat,egészen a mosdó ajtajáig,oda belépve pedig fellélegeztem.
Egyáltalán nem értem magam,hogy miért is gondoltam,hogy tudok majd vele beszélni.Nem egyedül volt,hanem Noorával és amúgysem hiszem,hogy meghallgatott volna,hiszen megbántottam elég csúnyán.
És tegyük fel,hogy adott volna nekem esélyt és meghallgatott volna.Akkor is mit mondok neki?Hogy szeretem és oltári nagy hülyeséget csináltam?Hogy ezt az egészet azért csináltam,hogy őt védjem?Hogy minden arra ment ki,hogy boldog és nem mellesleg normális élete legyen?
Mit gondoltam,hogy majd mindent kitálalok azért mert én nem tudom elfelejteni?Mert nem tudok másra gondolni?
Úgysem bocsájtana meg,mert amit tettem az rossz volt,mostmár belátom.Nekem rossz volt,de ahogy Josh is mesélte,amióta Evant ismeri azóta újra boldog.Esélye van mellette egy boldog,hétköznapi kapcsolatra,minden média és hírnév nélkül.Persze,ha ebbe belegondolok,a gyomrom golflabda méretűre zsugorodik és gombóc nő a torkomban.El sem merem képzelni,milyen jól érezheti magát vele,mennyit mosolyoghat.Hogy az a mosoly nem azért van mert én felvidítom,hanem mert ezt helyettem más teszi meg.Bár tény,hogy még nem jöttek össze,de nem látok sok esélyt arra,hogy végül ne alkotnának egy párt.
-Van bent valaki?-kérdezte az ajtó túloldaláról egy vékony hang,amit azonnal felismertem.
Felrohant azért a szobájába,mert két/három méterrel távolabb magától meglátott engem,most mit tenne,ha kinyitom az ajtót vagy csak kiszólok és megtudja ki is van a mosdóban?
Nem várakoztathattam meg,ezért kiszóltam,hogy vannak.Nem láttam se őt se a reakcióját,sőt még azt se tudhattam biztosan,hogy még mindig itt áll-e,várva,hogy bejöhet,de tudtam,ha hallotta,egyből leesett neki.
Miután úgy tettem,mintha csinálnék is itt valamit,pedig persze csak a látszat miatt jöttem ide,hogy ne lásson meg a szobája előtt,óvatosan kinyitottam az ajtót és még mindig ott állt.Szemei már csak enyhén voltak pirosak,közömbös tekintettel nézett rám,amitől majd megszakadt a szívem.Illedelmesen oldalra léptem,utat adva neki,hogy lépjen nyugodtan be.
-Köszi.-mondta,majd besietett mellettem.Ahogy ellépett mellettem,éreztem erős parfümjének illatát,majd kiléptem a kis szobából és már be is csukta az ajtaját.Még pár pillanatig ott álltam,a kábullattól,hogy mennyire érzelemmentes volt a tekintete,de gyorsan le is siettem utánna, le a lépcsőn a többiekhez.
Ez a történet ment továbbra is.Malia nem különösebben került,de nem is kereste a társaságom.Összességében boldognak tűnt,habár én tudtam,hogy nem az.Egy-két kivétellel nem volt olyan őszinte a mosolya.Tudtam,ez az én jelenlétem miatt van.Egy párszor találkozott a tekintetünk,és akkor azonnal lefagyott arcáról a jókedv.
-Nincs jól,ez a kamu mosolya.-jegyeztem meg Joshnak,mivel vagy vele beszélgettem,vagy Ninával.Meg persze pár szót váltottam a többiekkel,akik természetesen nem voltak pipák rám,mert nem tudták az okát a szakításunknak.Én sem beszéltem róla(habár nem is beszéltem velük sokat),illetve Malia se mondta el.Erről csak én,ő,Josh,és ahogy tudom még Margaret tudott,aki miatt csúszik az egész torta evés,mivel valami okból kifolyólag később tud csak megérkezni.
-Tudom.-válaszolt-Már ezer éve ismerem,viszont te nem,szóval hogy jöttél rá?Ezzel még a saját apját is be tudja csapni.-nézett értetlenül
-Volt egy párszor,hogy próbálta eltitkolni a rossz kedvét,és olyankor észrevettem,hogy mindig kerüli a szemkontaktust,és sokat játszik az ujjaival.Plusz én is hasonlóan frusztráltan és rosszul érzem magam.-magyaráztam meg.Lehet nem ismerem annyira régóta Maliát,mint a többiek,és Josh talán a legnehezebb ,,legyőzni" talán,de nem lehetetlen és meg merem kockáztatni,hogy talán még jobban is ismerem tőle.
-Értem.Ezek jó észrevételek.Hozok inni,kérsz te is?
-Megyek veled.-mondtam és elindultunk a konyhába,ahol nagy meglepetésünkre,pont a hűtő előtt állt,mikor meghallotta,hogy mások is ide jöttek,hátrapillantott.
-Kértek?-nyújtott felénk egy kis hideg üdítőt
-Igen,köszi.-nyújtottam át a poharam,amit telitöltött,majd utánnam Joshét is.
-Köszi-köszönte meg ő is.Már épp indultunk volna,amikor szólt valamit.Elsőnek azt hittem nekem akar valamit mondani,de Joshnak intézte a kérdését.
-Szóval emiatt kerülsz?
-Mi?-fordult hátra az említett sszemély
-Miatta.-biccentett a fejével felém,amikor én is visszafordultam-Értem én,a szakítás után a fiúk fogjanak össze.-mondta,majd a szerepéből kilépve,miszerint közömbös lesz velem/velünk,megcsuklott kissé a hangja.
-Nem,Malia....-kezdte volna a magyarázatot Josh,de ő csak leintette
-Hagyjuk,értem én...-zárta le a témát és már el is ment.
Margaret érkezett meg,és már meg is értettem miért kell megvárni ennyire.Azért,mert tulajdonképpen ő hozta a tortát.
-Minden oké?Jól vagy?-kérdeztem Josh,aki enyhén le volt fehéredve
-Igen,csak esssünk túl már végre ezen a napon.
Erre nem tudtam mit mondani,csak bólintottam és már indultunk is a többiekhez.Amikor meglátott minket,a most érkezett lány,valamiféle ,,sziasztok" szót motyogott felénk,de látszott már most rajta,hogy nem éppen vagyok a kedvence.Itt már biztos voltam,hogy neki elmondta az igazat a szakításról,hiszen a többiek nem voltak ilyenek velem,nem méregettek szúrós tekintettel.
Csak azt nem értettem,hogy Malia miért pont neki mondta el?Miért nem Liának vagy Noorának?Miért osztotta meg azzal a barátjával,akit a legkevesebb ideje ismer?Még az apjának se említette meg,sőt még a legjobb barátjával sem beszélt róla,csak a munkatársának és újdonsült barátnőjének Margaretnek.
Ezek után már nem történt semmi izgalmas,felvágtuk a tortát és a nagyját el is fogyasztottuk.Mindenki odaadta az ajándékát és felköszöntöttük Hayleyt.Már este nyolc fele járt,amikor mindenki elment,a meghívottak között már csak én,Josh és Margaret maradtunk,a többiek elmentek,Josh is csak azért maradt,hogy ne hagyjon egydül,én pedig csak a kis szülinapos miatt maradtam.
-Azt hiszem én is megyek.-álltam fel
-Maradj-nézett rám boci szemekkel Hayley
-Nem lehet,holnap van pár dolgom
-Kérlek!Szülinapom van-könyörgött,kijátszva a ,,szülinapom van" kártyát
Ninára néztem segítség kérően,de ő csak elmosolyodott és a lánya mellé állt,Hermann pedig csak enyhén elnevette magát.
-Na,mi fontosabb a családnál Harry?-felelte Nina
-Nem akarok zavarni.-mondtam,majd enyhén Malia felé fordítottam a tekintetem
-Maradj csak,ha Hayley ezt szeretné...-mondta ki nagy csodálatunkra,halkan és nagyon nem boldogan Malia
-Akkor sem hiszem,hogy ez jó ötlet lenne-most nagyon nem volt kedvem még jobban a közelében maradni,mert tudtam,hogy ő ennek örülne a legkevésbé
-Na,Malia is beleegyezett,szóval maradj.
Kis hezitálás után,de beleegyeztem,majd végül maradtam,ahogy Margaret is.
Még egy darabig beszélgettünk,bár én elég kellemetlenül éreztem magam,így gyorsan fel is mentem lefürdeni,és már mentem is a vendég szobába,ami történetesen az ő szobájával volt szemben.Jó pár cuccomat itt hagytam egyszer,így abban nem volt hiányom.Az álom viszont nemjött a szememre.Egész este alig aludtam valamit.Nem segített egy csepett sem a közelsége,hogy tudtam,a szemben lévő szobában van.
Szóval egész este csak forgolódtam és így nyúzodtan kelltem fel.Még senki sem volt fent,vagyis ezt hittem.Kimentem a szobából,gyorsan elkészültem és elmentem futni.A futás mindig kiszellőzteti a fejem,és számomra akkor a legjobb gondolkodni.Mikor visszaértem,már mindenki fent volt,köszönés után,felmentem gyorsan átöltözni és előtte még fürödni is akartam.Összeszedve a cuccaimat,elindultam a fürdőbe,amikor akaratom ellenére olyat hallottam meg,amit nem akartam.
,,-Igen Margaret,szeretem őt.Nem tehetek róla"
Nem tudom ezzel a mondatával kire gondolt,de egy biztos volt,hogy a nap hátralevő részében nem tudtam másra gondolni.Mivel tényleg volt pár dolgom,így gyorsan eljöttem abból a házból,de egésznap csak ez a két mondat uralta a gondolataim,és nem tudtam igazán semmire sem fókuszálni.