Nia pov.:
Sírva és remegve ültem le az egyik cseresznyefa tövébe. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, az a rész teljesen kiesett. Légvételem szaggatottá vált, mint akinek mindjárt rohama lesz.
Újra felülkerekedett rajtam. Annyi éven át sikerült elnyomnom, most mégis átvette a hatalmat felettem. Használtam párszor az elmúlt években, de csakis akkor, amikor én akartam. Ez most más volt. Nem volt irányításom a dolgok felett. Mintha Hwasa ezt tudta volna, és szándékosan idegesített. A legborzasztóbb az egészben mégis az, hogy egyáltalán nem bánom amit tettem. Megérdemelte. Kellett neki fenyegetnie! Az ember azt hinné, hogy akit egyfolytában vernek és kínoznak, előbb utóbb észhez tér. De ő nem. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak Yoongi tette azokat a szörnyűségeket. A többiek is benne voltak. Kellemes fehércsoki illat csapta meg az orromat. Oldalra fordítottam a fejemet, és Jisoot láttam, ahogy lélekszakadva fut felém. Mikor odaért hozzám mellém térdelt és szorosan átölelt. Viszonoztam ölelését, és mindkettőnk könnyei útnak eredtek. Jobban sírtam, mint előbb. Kissé eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézhessen, de a kezemet nem engedte el.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Nem. – ráztam meg a fejemet sírva. – Mindent elrontottam. Yoongi el fog hagyni, a gyerekeimet elfogják venni tőlem, kitagadnak a falkából! Elveszítettem mindent!
- Ne beszélj butaságokat! Nem így lesz. Csak azért, mert megöltél valakit, akit amúgy is megöltek volna, még nem fog semmi rossz történni. – próbált nyugtatgatni.
- De vörös volt a szemem! Tudod, hogy ez mit jelent?
- Igen...
- Yoongi nem is tud erről. Még sohasem beszéltem róla senkinek rajtad kívül. Még Taemin sem tudja. Biztosan mindketten csalódtak bennem. Mindenki csalódott bennem! – sírtam egyre jobban kétségbeesésemben.
- Nia, ez még nem a világ vége! Soha senkit nem bántottál ok nélkül. Kwan bácsi is megmondta, hogy benned a jó dominál. Mindenkiben van jó és rossz is. Biztosan van olyan holdomega, aki csak rossz dolgokra használja a képességeit, de te nem ilyen vagy. Időnként mindannyian elveszítjük a fejünket. Én is, Yoongi is, Taemin is. De ettől még nem utálod egyikünket sem.
- De nincs rá mentség, amit tettem. Ha csak négyszemközt öltem volna meg, az nem érdekelne. De mindenki látta. Az összes fő alfa. Mindenki, akit eddig a családom tagjának tudhattam. Hogy fogok ezentúl a szemükbe nézni? Mindenki utál, gyűlöl, mert engedtem a haragomnak! Engedtem az indulatimnak, hogy átvegyék az irányítást felettem. Lehet, hogy Kwan bácsi tévedett. Valójában gonosz vagyok, és minden csak álca volt.
- Ne beszélj már butaságokat! Úgy ismerlek téged, mint a saját tenyeremet. Soha nem voltál gonosz! Hwasára érzékenyebben reagáltál, mint bárki másra. Valószínűleg a fenyegetése miatt vesztetted el a fejedet. Most már anya vagy. Köztudott, hogy az anyai ösztön erősebb és veszélyesebb mindennél.
- Ez még akkor sem magyarázat arra, hogy miért lettek vörösek a szemeim. Szerinted mit fognak ahhoz szólni, hogy bocsi, alapjáraton normális vagyok, csak van egy szadista, kegyetlen oldalam, ami időnként előjön? Mintha kissé skizofrén lennék. Ja, amúgy bocsi, elfelejtettem szólni róla. Biztos, hogy ennyi nem lesz elég nekik. Úgysem értenék meg, hogy ez miért van.
- Figyelj, szerintem...
Jisooval rémülten néztünk egymásra. Mindketten éreztük az alfa fahéj illatát.
~ Basszus, megfog ölni! – nyüszítette belső omegám Jisoonak.
~ Ne is mondj ilyet! Yoongi szeret téged! Nem lesz semmi baj!
Jisoo újra magához vont, és a hátamat kezdte el simogatni nyugtatás képpen.
- Jisoo, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket. – mondta Yoongi kimért hangon.
~ Ne hagyj vele egyedül! Meg fog ölni a tettem miatt! – mondta sírva belső omegám Jisoo belső bétájának.
~ Nem fog bántani! Bízz benne! Bízz bennem!
Jisoo felállt, majd magunkra hagyott minket. Yoongi leült mellém, de nem ért hozzám. Nem mertem ránézni. Lelki szemeim előtt láttam, hogy gyilkos tekintettel néz rám.
- Beszélnünk kell. – mondta hűvösen.
Én továbbra sem szóltam hozzá.
- Nézz rám, ha hozzád beszélek! – mondta parancsolóan. A hangjából tudtam, hogy mindennek vége. Elveszítettem mindent. És mindezt miért? Egy hülye átok miatt.
- Nia! Azt mondtam, hogy nézz rám! – emelte fel a hangját. Lelkiekben felkészültem egy dühös, elutasító Yoongira. Tekintetemet óvatosan rá emeltem. Igazam volt. Arcáról csak a haragot lehetett leolvasni. Ajkaim megremegtek, de próbaltam tartani magamat, hogy legalább a maradék méltóságomat megőrizhessem. Bár minek...
- Szeretném, ha mindent elmondanál. Őszintén. – mondta kérlelően. Hangja egy fokkal lágyabb volt, mint az előbb, de tekintete továbbra is kemény maradt. Nem bírtam tovább a szemeibe nézni, így elnéztem róla, és a földet kezdtem el tanulmányozni. Megköszörültem a torkomat, és belekezdtem a mesélésbe. Már úgysem veszíthetek többet...
- Hát...emlékszel a nagy háborúra, ami a farkasok és vámpírok között volt? -kérdeztem tőle félve.
- Igen. Apám sokat mesélt róla. De hogy jön ez ide? – kérdezte értetlenül.
- Apám volt az egyik legerősebb alfa, és ő volt az, vagyis neki volt ereje megölni a vámpírok vezérét, aki az egész háborút kirobbantotta. A vezér felesége egy boszorkány volt, aki bosszúból megátkozta az összes alfát. Az a boszorkány érezte, hogy meg fog születni a holdomega, ami a Lacuna eljövetelét is jelentette, ami a jóslat szerint békét hoz a falkák között. Ezért a boszorkány megátkozta a leendő holdomegát, hogy gonoszság vezérelje minden tettét, ezzel megakadályozva, hogy békét teremthessen. Amikor megszülettem vörös szemeim voltak az ezüst helyett. A falkánk boszorkánya, Sandara megpróbálta levenni rólam az átkot, de nem tudta. Végső megoldásként ő is, hát elvarázsolt, mintsem elátkozott. Sikerült elérnie, hogy kiválaszthatom a személyiségemet. Tudom, ez szörnyen hangzik, mintha skizofrén lennék. Azt mondta, hogy megadta a lehetőségét annak, hogy a saját személyiségem kerüljön a felszínre, és az átkozott legyen elnyomva, ne fordítva. Általában sikerül elnyomnom magamban, de mint láthattad, ha provokálnak, akkor átveszi a hatalmat felettem. Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked. Tudom, hogy mérges vagy rám. De féltem elmondani. Féltem, hogy mit gondolnál rólam, hogy eltaszítanál, ami úgyis meg fog történni. – a végét már csak motyogva mondtam, amit biztosan nem hallott meg.
Ujjaival az állam alá nyúlt, majd maga felé fordította a fejemet és kényszerített rá, hogy a szemébe nézzek.
- Hogy gondolhatsz ilyet? Nem tudsz olyat tenni, amiért ellöknélek magamtól! Bevallom, valóban kissé ijesztő volt, ahogyan odabent viselkedtél. Inkább azért, mert ez nem megszokott tőled. Nem tudom, hogy milyen átkot szórt rád az a banya, de pocsék munkát végzett, ugyanis én fikarcnyi gonoszságot sem láttam a szemedben. Csakis a családod iránti lojalitást. Igazából engem nagyon is büszkévé tettél. Büszkeséggel tölt el, amit azzal a szukával tettél. Tudom, ha valamiért el kell mennem, a te kezedben biztonságban lesz a falka. Nem vagy te gonosz. Soha nem is voltál. Csak az én omegám vagy, aki tudja hogyan kell megvédenie ami az övé.
Torkomra forrt a szó. Egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam. Nem is tudtam hirtelen reagálni, csak eltátott szájjal néztem az alfámra.
- De Yoongi! Engem elátkoztak! Láttad, hogy mit tettem! – mondtam neki értetlenül. Nem bocsáthat meg! Amit tettem, arra nincsen mentség!
- Pontosan ezért mondtam azt, amit. Én soha nem láttam benned semmilyen gonoszságot, csakis a színtiszta jót. Nia, szeretlek, és ezen semmi és senki nem változtathat! Te és a gyerekeink vagytok az életem értelmei. Egyedül csak az fáj kicsit, hogy nem merted elmondani, amit persze meg is értek.
- Sajnálom. – mondtam neki bűnbánóan.
- Gyere ide. – mondta ellágyult arccal és a karjait kinyújtotta felém.
Yoongi az ölébe húzott, és úgy öleltük át egymást. Én remegve bújtam hozzá, de nem a félelem miatt. Teljesen meghatódtam. Tudja, hogy mit tettek velem, hogy mit tettem, mégse utál. Igaza van. Az a banya pocsék munkát végzett.
- Kérdezhetek valamit? – kérdezte percekkel később.
- Már megtetted. – kuncogtam nyakába. Szinte biztos vagyok benne, hogy most a szemeit forgatja.
- A Lacunáról lenne szó. Előfordulhat, hogy valójában te vagy a Lacuna?
Kérdésére felemeltem a nyakáról a fejemet és értetlenül néztem rá.
- Már miért lennék én a Lacuna? A gyerekeink azok.
- Igen, tudom. De Hwasát érintés nélkül ölted meg. Azt mondtad, hogy nem csak életet tudsz adni, hanem elvenni is.
- Túloztam. Életet csak akkor tudok adni, ha azt megszülöm. – Yoongi ezen jót nevetett. Így beszéljen vele komolyan az ember. – Elvenni bárkiét tudom. Legalábbis eddig mindenkinél sikerült, akinél kellett. – fel se fogtam, hogy mit mondok, csak akkor, mikor Yoongi összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Na, várjunk csak! Hogy érted, hogy eddig mindenkinél sikerült, akinél kellett?
- Az évek alatt megtanultam hogyan lehet hideg fejjel kezelni az elátkozott felemet, és néha használtam, amikor szükségességét éreztem. Mint tudod, sürgősségin dolgoztam. Időnként hoztak be olyan embereket, akik gyerekeket, nőket bántottak, vagy valakit megöltek. Én az ilyeneknek nem akartam segíteni, nem akartam, hogy éljenek, mivel nem érdemelték meg. Ezért előfordult, hogy megöltem őket.
- És még rám mondják, hogy vérszomjas vagyok! – nevetett fel Yoongi. – Te aztán nem vagy semmi! Itt mindenki tőlem fél, közben meg tőled kellene rettegniük.
- Ez nem vicces! – csattantam fel.
- Tudom, szerelmem. Ugye tudod, hogy ezzel csak még büszkébbé tettél? – vigyorgott rám önelégülten.
- Mivel?
- Hogy azokat az embereket nem hagytad életben. Nem érdemelték meg. Jól tetted. – csókolt arcomra. – De akkor biztosan nem te vagy a Lacuna?
- Biztosan. Senkinek nem tudom visszaadni az életét. De ezt honnan szedted?
- Lent pár alfa azt mondta, hogy szerintük te vagy az, azok alapján, amit láttak. De ezek szerint tévedtek. Majd ezt is közlöm velük.
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok.
- Ne beszélj butaságokat! Sosem okozol nekem gondot. De egy valamit még mindig nem értek. Ha ezt tudod használni, akkor miért nem védted meg magadat ezzel? Meg amikor az északiaknál voltál? Ezt nem értem. – gondolkodott hangosan.
- Egyszerű. Ha félek, akkor nem tudom használni. Túlságosan felülkerekedik a valódi énem az elátkozott felett. De csak ha félek.
- Érdekes. Erre nem is gondoltam volna. Gyere, pihenj le. Rád fér.
Yoongi mennyasszony pózban tartva felállt velem a földről, és elindult velem. Ilyenkor mindig el tudok csodálkozni, hogy mennyire is erős az alfám. Nyakhajlatába bújtam, és fahéj illatát szimatolva nyomott el az álom.
💜💜💜💜💜💜💜
Yoongi pov.:
Niát visszavittem a még jelenlegi lakrészembe. Nem is tudja, hogy hamarosan elköltözünk, és sok minden megfog változni. Megkértem Jisoot, hogy vigyázzon Niára, míg távol vagyok. Nem szeretném most egyedül hagyni, de muszáj pár dolgot elintéznem. Arra is megkértem, hogy amikor jelzek neki, akkor kezdődhet a meglepetés. Alig várom.
~ Hívj össze mindenkit, aki lent volt a cellában, és látta Nia mit tett. Beszédem van mindenkivel. – mondta belső alfám apámnak.
~ Rendben.
Viszonylag hamar odaértem apám tárgyalójába. Valóban ott ült mindenki, akinek itt kellett lennie. Mindenki kíváncsian nézett rám. Csigalassúsággal leültem, majd elkezdtem beszélni.
- Nos, először is köszönöm, hogy mindannyian itt vagytok. Beszéltem Niával. Nem ő a Lacuna. Csak egy egyszerű holdomega, akit megátkoztak. Ezért viselkedett ilyen furcsán.
- Megátkozták?! Honna...az átok. – mondta Taemin elgondolkodva.
- A háborús átok? – kérdezte apa.
- Igen. Daesung ölte meg azt a vámpírt, aki a haborút szította.
- Igen, emlékszem, mikor mindenki arról beszélt, hogy megátkozta a holdomegát. De nem gondoltam volna, hogy tényleg megtörténik. – mondta Jungmin. – Ha jól tudom, akkor az átok arról szól, hogy a személyisége eltorzul, és ahelyett, hogy védelmezné az embereket inkább bántani fogja. Meg béke helyett viszályt fog szítani. De nem gondoltam volna, hogy tényleg beteljesedik. – mondta Jungmin.
- A mai napot leszámítva nem láttam még ezt az oldalát. – gondolkozott hangosan apa.
- Mert Sandara, az Aelin falka boszorkánya enyhíteni tudta az átok hatását. – mondtam neki.
- Erre emlékszem. Legalábbis arra, hogy sokat jártak a szüleink Niával Sandarához. Apa csak annyit mondott, hogy Nia beteg, és Sandara segít neki meggyógyulni. Most már értem miért. – mondta Taemin.
- De miért gondoltátok, hogy ő a Lacuna? – kérdezte Jungkook szemöldök ráncolva.
- Láttad hogy ölte meg Hwasát? – kérdezte apa.
- Mert holdomega. Gyógyítani és ölni is tud. Az egészségi állapotot tudja befolyásolni, amihez a halál is hozzátartozik. – mondtam nekik.
-bTehát bármikor ismét ilyenné válhat, mert nincs megtörve az átok? Nem is lehet megtörni? – kérdezte Jungmin.
- De, meglehet törni, csak ahhoz a ti segítségetek is kell. – mondtam nekik mosolyogva.
- Bármiben szívesen segítünk. – mondta Namjoon.
Készülj szerelmem, mert ma olyan élményben lesz részed, amire álmodban sem mertét gondolni.
Sziasztok!😀Meghoztam a következő részt. Remélem, hogy tetszik. Helyesírási hibákért elnézést.😁
Legyen szép napotok/estétek!💜
(Visszaszámlálás indul. A következő rész a befejező lesz.🥺)