-Liza-
Már lassan 4 hónap telt el azóta, hogy kiderült a terhességem. Bevallom először nem tetszett, féltem tőle, de most már annál inkább örülök neki. A csapat is megtudta, így egyre többen tudják. A média nem tudja, de kezd már látszani rajtam. Kylian nagyon sok mindenben segít nekem, és el is tudtunk költözni az új házunkba, pontosabban tegnap. Egész napom rendezkedésből, és pakolásból állt...
-Többet nem költözünk- ültem le fáradtan
-Jól vagy?- méregetett a barátom
-Persze- mosolyogtam rá
-Holnap lesz a lakásavató, mindent elrendezek addigra
-Muszáj most?
-Igen- mondta lezárva a témát
-De mért?
-Mi lesz a baba neve?- terelte ismét a témát
-Nem tudom- vontam vállat- Kylian
-Két Kylian nem fér el egymás mellett
-Haha- forgattam meg szemeim- Még kigondoljuk, azt se tudjuk milyen nemű
-Fiú
-Lány
-Nem, fiú- vitatkoztunk
Másnap korán keltünk, ugyanis a party szervezők nagyon komolyan vették dolgukat.
-Ezeket te hívtad ide?- néztem ki álmosan az ablakon
-Én- jelentette ki büszkén- Megadjuk a módját
-Te bolond vagy- töröltem meg szemeim- Fáradt vagyok, fáj a fejem és hányingerem van
-Pihenj akkor vissza, én majd elintézem
-Nem, segítek
-Liza, visszafekszel
-Akkor hozz fel nekem csokis kekszet- mostanában csak édes dolgokat tudok enni, de abból jó sokat
-Reggelire csokis keksz?- nevette el magát
-Ezt kívánom- vontam vállat
-Igenis, hozom- ment ki majd pár percre megjelent két dobozzal
-Köszönöm- adtam neki egy puszit
-Értetek bármit- ölelt át
-Kérsz?
-Biztos, hogy nem
-Nem tudod mi a jó
A nap további részében pihentem, ugyanis még mindig a tegnapi sokk alatt állok. A barátom sürgött forgott az egész házban, még ebédelni sem ült le.
-Te most komoly állva eszel?- néztem rá furán
-Nem érek rá- mondta, majd megcsörrent a telefonja, de nem tudta felvenni, mert elvetem
-Mondd el mi folyik itt- akadtam ki teljesen, ugyanis nem mondd el nekem semmit
-Add ide -lett ideges
-Ha elmondod
-Azt akarom, hogy jó legyen ez az egész
-Aha- mondtam közönyösen
-Na, kérem
-Tessék- adtam oda, de valami nagyon fontos lehet, ugyanis még mindig nem tette le a telefont a managere
Tehát kb. így telt a napunk, egészen ötig. Akkor elkezdtem készülődni. Nem vittem túlzásba, egy egyszerű szürke ruhát vettem fel, sminkem viszont Anto készítette.
-Nem tudod mi van Kyliannal?- kérdezte Antot
-Mért?
-Fura, egész nap szervezkedik
-Jól akarja megcsinálni az egész estét
-De ennyire sose szokott
-Nyugi- mondta kedvesen- Minden jó lesz édesem, anyukádék mikor érkeznek?- kérdezi, ugyanis Anya és Andris is ma érkezik
Smink után komótosan lelépkedtem a lépcsőn, egyre nehezebb ez nekem. Kylian már lent szervezkedett, és anyával beszélgetett
-Szia anya- ugrottam a nyakába
-Szervusz kislányom, szép vagy- mosolygott rám- Kicsi hogy van?
-Minden rendben, Andris?
-Ott van- mutatott az egyik csokis szökőkútra
-Hol máshol- forgattam szemet, majd a barátom mellé léptem
-Szép vagy kicsim- puszilt meg
-Köszi- villantottam felé egy mosolyt- Kikre várunk még?
-Szokásosan Ney- forgatta a szemeit- De még Hakimiék is jönnek
-Egyre kíváncsibb vagyok, mi lehet ennyire fontos, hogy így szervezkedsz- mondtam, mire csak egy mosolyt küldött felém
Mire megérkeztek az utolsó vendégek, így Kylian mondott egy köszöntőt.
-Köszönjük szépen, hogy eljöttetek, és részesei vagytok életünk megalapozásának. Volt sok rossz a kapcsolatunkban, de végül mindig visszataláltunk egymáshoz. Ami bizonyítja, hogy nem tudunk egymás nélkül meglenni. Pár hónapja kiderült, hogy Liz babát vár, aminek nagyon örültem, örültetek. Szeretnénk megköszönni, hogy mindig mellettünk vagytok, támogattok minket. És nem utolsó sorban- nézett felém- Készültem neked egy kis meglepetéssel. Tudom, hogy nem vagyunk olyan régen együtt, de szerintem annál erősebb ez közöttünk. Szóval, Nagy Liza, lennél az aki elkísér egy életen át?- azt sem tudtam, hogy most sírjak vagy ugráljak, annyira le sokkolt ez
-Persze, igen- bólogattam, közben sírtam
-Szeretlek- csókolt meg hosszasan
-Szeretlek én is
Az esemény után mindenki odajött gratulálni, illetve a terhességemről kérdezgetni.
-Gratulálok hugi- ölelt át- Fiú vagy lány?
-Majd májusba derül ki
-Szerintem fiú
-Kylian is ezt mondja- vontam meg a vállam- Az a lényeg, hogy egészséges legyen
-Ez így igaz- helyeselt
-Otthon mi a helyzet
-Kiestünk a vb-ről, mennek tovább az edzik
-Azt tudom, láttam a tv-be
-Majd következőn ott leszünk- kacsintott
-Remélem is- mosolyodtam el
Az este további részében minden jó volt kikéve amíg egy ideges Ney mellém nem lépett.
-Liza, Kylian...Kylian rosszul van
-Tessék?- mondtam majd utánna rohantam
A szobába Kylian ült és fulladozott. Soha nem láttam ilyennek, nem is tudtam mit csináljak vele.
-Ney hívd a mentőt-néztem rá de ő ledermedve állt-MOST!
-Igenis
-Szerelmem jól vagy?- szólongattam de semmi válasz nem jött, meg fogtam a kezét, de nem adtam fel-Kylian, maradj itt velünk... Nyitsd ki a szemed- de továbbra sem...
Szülei éppen Belgiumba vannak, valami dolguk akadt ott, így még őket is csak később tudnám hívni. A mentősök hamar kiértek, majd el is vitték Kylit a kórházba, mi Neyyel utána megyünk.
Majd ezután kimentem a vendégekhez...
-Köszönöm mindenkinek aki eljött, de adódott egy kis probléma ami miatt el kell mennem... Folytassátok nyugodtan a bulit bármi kell Hakimihez és anyáékhoz forduljatok! Köszönöm- mondtam könnyes szemmel, majd amilyen gyorsan tudtam kimentem a ház elé, ugyanis Ney előállt a kocsival.
A kórházba érve vártunk, csak vártunk, mire az orvos megérkezett...
-Mrs.Mbappé val minden rendben, csupán nem jóp szedte a gyógyszerét
-Tudtam, hogy nem szedi- csaptam az asztalra
-De szedi, de már nem kellett volna... Majdnem gyógyszer mérgezést kapott
-Kigyógyult belőle?- kérdezte a Brazil
-Igen, meggyógyult... a 126. Terembe van
Gyorsan odasiettünk, de ő csak aludt. Oda mentem hozzá, megsimogatta a kezét, de semmit nem reagált.
-Szerelmem kelj fel
-Itt maradsz estére?- kérdezte Ney
-Persze- bólintottam- Szüleit is fel kellene hívnom
-Hagyd csak elintézem
-Jót mondj nekik, ne hozd őket kétségbe
-Úgy terveztem én is
-Rendben, na menj aludj jóéjt herceg
-Jóéjt hercegnő- ölteltem át, majd ketten maradtunk a focistával
-Jóéjt Kylian- pusziltam meg a puha ajkait, majd én is elaludtam ülve
Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajam és az arcom. Tapintása gyengéd, de erőteljes volt. Csak egy tippem van ki volt az....
-Jóreggelt szépség- mosolygott rám mintha, mi sem történt volna
-Jól vagy ?- ugrottam mellé
-Persze
-Van egy jó hírem
-Mondjad szivem
-Kigyógyultál a betegségedből
-Tényleg?-kelt fel az ágyból
-Nem, pihensz
-De ha nem vagyok beteg
-Túl sokáig szedted a gyógyszert
-Mondtam nem kell, aztán nem is en vagyok az orvos
-Csönd legyen, délutànig pihenned kell, vár ràm otthon egy csomó dolog
-Itt akarsz hagyni?
-Édesem, nem tudok itt lenni többet
-De ne hagyj itt- nézett rám boci szemekkel
-De nem jöhetsz velem
-De elintézem- állt fel, majd egy nővérhez ment
Pár percig beszéltek, Kylian persze megvillantotta neki 1000 wattos mosolyát, amivel Kb. Bárkit levesz a lábáról
-Mehetünk- mosolygott magabiztosan
-Gratulálok- mondtam neki flegmán
-Csak nem vagy féltékeny?
-Nem
-Ha nem veled akarnék lenni, nem intéztem volna ezt el
-Öltözz, és ne hidd azt, hogy otthon nem az ágy vár rád pár napig
-A-A edzésre megyek holnap
-Nem mész sehova!- emeltem fel a hangom
-Majd azt én meglátom
-Ne idegesíts fel és ne viselkedj úgy mint egy gyerek
Nagyjából elkészült Kylian, de akkor realizáltam azt a helyzetet, hogy mi nem tudunk hazamenni.
- Az a nagy helyzet van, hogy Ney hozott ide, nincs kocsi
-Hívom a sofőrt
10 percen belül már otthon voltunk, ahol Kylian szülei vártak.
-Kisfiam jól vagy?
-Meggyógyultam
-Mi van?
-Nincs baj már a szívemmel
-Kisfiam, ez fantasztikus hír- ölelte meg- Liza hogy vagytok?- nézett a hasamra, ami egyre jobban kerekedett
-Köszönjük jól, egyre nagyobbodunk
- Agusztus hol van még...- legyintett Kylian
-És jól meg vagytok?
-Persze- mosolyodott el Kyli
Nap további részében Kylian szülei is hazamentek, ugyanis sok dolguk volt. Kyli csak pihent én pedig dolgoztam.
-Mit dolgozol ennyire?- jött mellém
-Van pár adminisztrációs papír
-Biztos-bólintott
-Korizni akarok menni
-Tessék?- ráncolta össze a szemöldökét- Terhesen nem lehet
-De jól korizok
-Nem Liz, nem- adtam tudtomra, hogy még csak álmodni se álmodjak róla
-De- léptem oda a szekrenyhez, amiből kivettem 2 db korit
- Az meg honnan van?
- Ney adta múltkor, neki nem kell
-Tudsz korizni?
-Tudok!- jelentettem ki
-Kylian-
Nem örültem ennek az ötletnek, ugyanis nagyon féltettem Lizt. Elesik vagy bármi... bele se merek gondolni. De megakadályozni a folyamatot amúgy sem tudnám... Szóval elindultunk.
-Izgulok- szólalt meg az autóba
-Mi miatt?
-Hogy nehogy elessek
-Fogni foglak- mondtam neki anyáskodóan- Ha már itt tartunk, nem azt mondtad nem megyünk sehova
-Kedvem támadt erre- vontam meg a vállam
Mikor odaértünk a pályára, pár rajongó megtámadt minket, teljesítettem a kérésüket, legyártottam vagy 50 aláírást... pfhu nem könnyű
Megfogtam Liz kezét, majd elkezdtünk csúszkálni a pályán.
- Nem is tudtam, hogy tudsz korizni- nézett felém
-Én mindent tudok- vontam meg a vállam
-Kiskoromba sokat jártunk erre-arra korizni
-Én is, de nem szeretek annyira
-Mért?- érdeklődött
-Unalmas
-Ez nem igaz- nézett rám, de közbe annyira elbeszélgettünk, hogy Liz neki ment ezgy embernek és ettől majdnem elesett...
-Jó, most megyünk haza- vezettem ki a pályáról- Majd jövőre kijövünk, addig biztos nem
-Na ne legyél ennyire pedáns, még egy kör
-Nem!
Majd lementünk a pályáról, aztán hazamamentünk. Most egy darabig nem szándékozik hozzám szólni, de majd úgyis megnyugszik....