-De, de visszamész! -Simította meg az arcomat. -És én is veled megyek. -Húzta félmosolyra a száját.
1 hónappal később:
Most minden tökéletes! Ezzel a szóval tudnám leírni a mostani állapotot, amiben vagyok. A szokásos botrányok persze jelen vannak. Hope tanulmányi eredménye jelenleg a föld alatt, Klaussal nem mondom, hogy könnyű együtt élni, mégis minden tökéletes.
A Mikaelsonok megküzdöttek a gyásszal és én is a feleőséggel, amit Elijah rám hagyott. Neki Klaus boldogsága volt a legfontosabb, és mostmár nekem is. De rá kellett jönnöm, hogy csak akkor tudom teljesíteni, ha én is boldog vagyok, ha Hope is és az össze Mikaelson.
-Szép jó reggelt Kedvesem! -Adott egy puszit.
-Neked is! Késésben vagyok, ne haragudj! -Suhantam el mellette, majd a hűtött kivágva a vérrel teli tasakot kikaptam. -Ezt elviszem!
-Szép napot neked! Szeretlek! -Kiáltott utánam.
-Én is! Mindennél és mindenkinél jobban.
—————————————————
-Sziasztok Lányok! -Mosolyodtam el. -Hogy vagytok?
-Soha jobban! -Mondta Josie a folyosón elhaladva mellettem. Gyorsan megöleltek és indultak tovább.
Gyors léptekkel a tanáriba mentem, ahol egy szöszivel találtam szembe magam.
-Szia Caroline!
-Rebekah! Kérlek körbevezetnéd az ikrekkel az érdeklődőket, fontos vendég jön ma hozzánk. -Hadarta gyorsan.
Bár borzasztóan érdekelt, hogy ki lehet a fontos vendég, csak bólintottam.
Az újoncok lent vártak, már Josie és Lizzivel beszélgettek.
-Üdvözöllek titeket a Salvatore iskolában! -Mosolyodtam el! -Kezdhetjük a kollégiumi részleggel?
—————————————————
A körbevezetés után bekopogtam a tanáriba és beléptem. Caroline éppen beszélgetett valakivel, akinek rögtön felismertem a hangját.
-Klaus? Te meg mit keresel itt? -Húztam össze a szemöldököm. -Csinált valamit Hope?
-Nem csináltam semmit! -Lépett elő Hope is. -Miért feltételezel egyből erre? -Nevette el magát.
-Akkor?
-Úgy gondoltam itt kell lennie a családunknak, amikor megkérem a kezed. -Mondta Klaus lazán. Ekkor Rebekah, Kol és az ikrek is bejöttek az ajtón.
-Ugye lemaradtunk erről a nyálasan undorító jelenetről? -Kérdezte Kol.
-Viselkedj! -Könyökölte oldalba Rebekah.
-Úristen! Mi folyik itt? Mi az, hogy megkéred a kezem? -Jöttem ki a sokkból.
-Hát tudod! Vettem egy gyűrűt és megkérdezem, hogy leszel-e a feleségem. Több hónapig szervezni fogjuk a tökéletes esküvőt, majd az oltár alatt megesküdünk, hogy örökké együtt maradunk, ami a mi esetünkben tényleg örökkét jelent. -Jött egyre és egyre közelebb hozzám. -Egyébként észre vetted, hogy újra játszottuk az első találkozásunkat? Nagyon romantikus vagyok! -Kezdte fényezni az egóját, ha az lehet ennél is fényesebb.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak álltam egyhelyben, mozdulatlanul.
-Kérdezd már meg tőle! -Szólt közbe Kol.
-Igaz! Khm... -Térdelt le pontosan elém. - Hozzám jössz Rebekah?