Annyira emlékszem, hogy egy aranyos lány kérte, hogy vele menjek, de utána kiütöttek. Kinyitottam a szemem.
-Hol vagyok?-tettem fel a kérdést magamban, ugyanis egy vasból és bőrből készült szájkosár volt rajtam.
-Mi a fenét keres rajtam egy szájkosár?! -Én nem vagyok démon...
-Tanjiro-kun kérlek igyál, megsérült az állkapcsod.
-Ez az a hashira aki meg akart minket ölni!-Egy pillanat, hol van Nezuko?!
Ebben a pillanatban megjelent egy fehér hajú, sebes arcú hashira,akinek a kezében Nezuko ládája volt,amiben Nezuko volt. A hashira a katanáját beleszúrta háromszor a dobozba. Tanjiro próbálta megállítani, de egy hashira a hátába könyökölt. Tanjiro keze szorosan meg volt kötve akárcsak az enyém. A fehér hajú már majdnem átszúrta a dobozt, de én és Tanjiro annyira mérgesek lettünk, hogy muszáj volt közbe lépnünk. Tanjiro kirúgta a kezéből Nezukot, én pedig a gyomrába rúgtam. A hashirát nem kicsit idegesítettem fel, olyan gyorsan állt meg előttem és...
a katanáját a szemembe szúrta,majd a hajamnál fogva felrántott a földről.
Elegem lett, a kezét ellöktem,majd rá néztem.
A szájkosár ami eddig rajtam volt leesett.
-Hagyjátok abba! - kiáltotta a víz hashira
-Oyakata-sama hamarosan megérkezik.
-Elnézést....
-Valójában egyáltalán nem sajnálom.-gondoltam magamban.
-A legszívesebben letéptem volna a fejét.
-Oyakata-sama megérkezett! - jelentette be két lány.
-Gyermekeim, itt meg mi történt? - kérdezte Oyakata-sama.
-Oyakata-sama döntenünk kell a fiúval és a démonaival kapcsolatban! - Adta az ötletet a fehér.
-Oyakata-sama engedélyét kérem kivégeztetni a fiút és a démonokat is. Mindenki egyet értett a hashirával, kivéve a víz hashirát.
-Egy üzenetet szeretnék átadni nektek, amit még Urodaki-san küldött nekem a Kamado és Kibutsuji vendégünkkel kapcsolatban.
-Kibutsuji?!-csodálkozott mindenki.
Ekkor az egyik kislány felolvasta a lapot amin az szerepelt, hogy Nezukoval ártatlanok vagyunk. Kiderült, ezt nem csak a sensei igazolta, hanem a víz hashira is, akinek a neve Tomioka Giyuu még hozzá a gyermekkori legjobb barátom.
-Én bebizonyítom, hogy ezek ketten szörnyetegek! - jelentette ki a fehér.
-Nem, nem,ők nem szörnyek!
-És maga nem is egy hashira, ha az lenne megtudná állapítani, hogy vannak jó démonok is!-üvöltötte a megmaradt erejével Tanjiro.
-Próbáld meg! - üvöltöttem a hashirára.
-Kezdjük azzal, hogy rám nem halálos a napfény!
-De biztos vagyok benne, hogy öltél már embert, mondjuk a legjobb barátodat.
-Nem, nem én nem vagyok olyan! - könnyezve üvöltöttem vele. Hiszen a barátokról akik eltávoztak, a legfájdalmasabb beszélni.
-Mondd ki a a legnagyobb gyilkos nevét!
-Nem, nem...
-Na álljunk meg egy pillanatra, ő most tesztel engem! - jöttem rá a gondolataimban.
-Kibutsuji Muzan....
-Mi történt?-kérdezte Oyakata-sama.
-A lány még mindig közöttünk van.
-Értem.
______________________________________
Miután lerendeztük a dolgokat a hashirákkal, Shinobu Kocho gondjaiba vett. Tanjiro, Inosuke és Zenitsu amíg gyógyult, én addig gyakran átmentem Giyuu-höz,de persze Nezukoról sem feledkeztem meg. Most éppen Giyuu-höz tartok zöld teával. Beléptem a birtokra.
-Giyuu itt vagy?
-Hoztam teát! Szerencsétlenségemre elbotlottam egy kavicsban és mivel Giyuu elém jött leöntöttem teával.
______________________________________
Helló!
Sajnálom, hogy későn érkezett ez a rész, igyekszem majd gyakrabban írni.
Köszönöm, hogy elolvastad!📃🙂