- Mi ez? -Hátranézett a fekete szettes fiú a rendőrökre, akik sokkolóval álltak az ajtóban- M..mi?
- Állj meg te...te gyilkos! Végre hogy sarokba szorítottunk, most már nem tudsz elmenekülni a több éves börtön elől! Add meg magadat!
Jimin:
Nyugodtan sétálgattam egy kávézó előtt, míg meg nem láttam Jungkookot egy dzsekiben és egy farmerban, meg egy napszemüveggel. Odamentem hozzá, és automatikusan felém emelte ördögi tekintetét.
- Szép napot neked buzi. Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Mit szeretnél tőlem?
- Én semmit. Beszélgetni akarok veled.
- Fontos?
- Nem, de leülhetek? -Egy pillanatra elnézett, majd sóhajtva a székre mutatott vele szemben-
- Ülj le! -Sóhajtott mégegyett, majd leültem vele szembe- Mondd, mit akarsz.
- Semmit.
- Akkor mi a faszomat vesztegeted a drága időmet?! -Rácsapott az asztalra, mire mindenki ránk nézett- Ha nem szeretnél beszélni, akkor minek vagy itt?
- Barátnőd most merre van? Mindig a nyakadban csimpaszkodik, most hogyhogy nem babusgatod?
- Szakítottam vele. Buzi a bátyja. -Mondta, majd a teájába kortyolt-
- Komolyan most ezért? Ennél értelmesebb oka nincsen?
- Ezzel nincs gond. Csak az, hogy még ennek ellenére is szereti és én nem fogom eltűrni, hogy neki meleg az egyik rokona.
- És mivan, ha te is meleg lennél? -Tettem fel neki a kérdést, majd idegesen köpte ki a teát-
- Én nem leszek az! Nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek! Nem leszek olyan, mint te!
- Jól van. -Felálltam és hazaindultam. Tudom, hogy még utoljára hátranézett, mert láttam, hogy feje hátrafordult-
Time skip🦋
- Itthon vagyok. -Beléptem a házba, ahol csak Yoongi volt ébren. A ház már be volt rendezve és nagyjából már összeporszívóztak-
- Jimin merre voltál ennyi ideig? Aggódtam érted és azt hittem mindjárt a rendőröket hívom. Már este 11 van, apáék már alszanak, én meg téged vártalak.
- Jaj Yoongi. -A fejemet a vállára hajtottam és nyavajogtam- Bocsánat, hogy ennyire eltűntem, csak...nem tudom, nem volt kedvem hazajönni.
- Semmi baj, Jimin. De legközelebb azért hívj vagy írj, hogy hol vagy, meg hogy jól vagy-e. De miért nem volt kedved hazajönni?
- Nincs kedvem semmihez sem. Aludni és semmit csinálni van kedvem.
- Megértem, hogy aludni akarsz. Előtte egyél egy-két falatot, mert kétlem, hogy ettél is ma bármit.
- Mmm de nem akarok.
- De, fogsz enni, meg fürödni is! Utána majd mehetsz aludni. -Behúzott a konyhába, majd elővett egy tányért- Uhm...szóval valamit kéne csinálnom.
- Ne fáradj vele, beérem egy kis hússal.
- Jó, a hús is megteszi. -Elővette a hűtőből a megmaradt kacsahúst és megmelegítette- Amúgy merre jártál?
- Hát...sétáltam.
- Az nem túl izgi. -Elém rakta a hust- Na egyél szépen.
- De nem akarok! -Eltoltam a tányért, amit elém rakott- Aludni akarok.
- De előtte eszel! Mert addig nem aludhatsz, amíg nem ettél!
- Jól van, akkor eszek. -Magam elé húztam a tányért és enni kezdtem- Mennyit kell ennem?
- Legalább 10 falatot, vagy ezt az egészet. -Sóhajtva ettem tovább-
[…]
- Meleg a víz? -Kérdezte, mikor már a kádban félálomban feküdtem- Jimin nem akarlak meztelenül kivenni a kádból és felöltöztetni.
- Hagyj itt, nekem úgy is jó. -Nyöszörögtem neki, majd megfordultam, hogy háttal legyek neki-
- Nem Jimin. Kérlek ne aludj el, hanem fürödj meg, mert nem foglak megfürdetni.
- Ahj jó. -Felültem a kádban és kezembe vettem a tusfürdőt, ami Yoongi kezében volt. Láttam rajta, hogy nyugtalanul bámul engem, ami engem is nyugtalanná tett. Szívesen fürödnék vele együtt, már nem azért- Már megfüröttél?
- Még nem. De megvárlak, majd utána fürdök. Miért?
- Nem fürödnél velem? Mármint...ne értsd félre, csak uhm..jó lenne.
- Ha nagyon szeretnéd, nekem mindegy. -Megvonta a vállát, majd vetkőzni kezdett. Én pedig mint egy kisgyerek a játék bolt előtt, bámultam minden egyes mozdulatát- Miért bámulsz így? -Nevetett, én pedig zavartan elfordultam-
- Nem is! -Vágtam rá, majd arrébb ültem, hogy ő is be tudjon ülni- Vagy inkább zuhanykabinban akarsz fürödni?
- Nekem mindegy. -Beült mellém a kellemes vízbe és odaadtam neki is a tüsfürdőt- Köszönöm. -Elvette és nyomott az üvegből, én pedig megint megfordultam- Nehogy elaludj!
- Jó.. -Nyöszörögve visszafordultam és hirtelen kinyitódott az ajtó. Olyan hirtelen nyitódott ki, hogy arra se volt időm, hogy rájöjjek, melyik dimenzióban vagyok éppen. Az ajtó nyitódásra mindketten rákaptuk a fejünket, és amikor realizáltuk, ki is jött be, sikítva ugrottunk meg egyet-
- Anya? M...mit csinálsz itt? -Elbújtam Yoongi válla mögé, hogy kevésbé látszódjak ki-
- Csak..mosdóba jöttem, észre se vettem, hogy itt vagytok. És...ti mit csináltok...? Együtt..? A kádban..?
- N...ne értsd félre, ez..ez nem az, aminek látszik..! Mi...csak...
- Jó, értem így is. Inkább..inkább vissza megyek aludni. -Ásítva hagyta el a fürdőszobát az ajtót becsukva maga után. Az ijedtségtől remegett az egész testem, ahogy Yoongié is. Egymásra nézve szedtük össze minden gondolatunkat és rendeztük légzésünket-