-Nem is értem miért kell harminc kört lefutni, tesióra van, nem az olimpiára készülünk.-morgolódott a barátom mellettem futva, vagyis valami olyasmit csinált, mert a nyelve kilógott a szájából akárcsak Scoobynak.
A hajam csapzott volt és kócos úgy mint a mellettem futónak, aki azért mégis jobban bírja a futást mint én, benne több a felesleges energia.
Szúr a tüdőm és meg akarok állni, de ha megteszem a tanár az egész osztállyal újra csináltatja, én meg nem akarom. Világ legkellemetlenebb érzése ha mindenki téged bámul megvetően.
Utolsó harmincadik körnél szó szerint szétterültem a padlón, folyt rólam a víz mintha dézsából öntenék, fáradt voltam, és gyenge.
-Tessék, egy üveg víz.-Tae azt mellém dobta majd kiterült mellettem, kishíján eltalált azzal a palack vízzel.
-Kösz tesó.-hálám jeléül megpaskoltam a combját.
Mindaddig nyugalomba feküdtem, a műtőasztal kényelmességű földön, amíg Tae meg nem szólalt.
-Na kezdődik.-morogta.
-Micsoda?
Addig a pillanatig nem tudtam mi folyik körülöttem amíg egy ismerős arc nem került a látószögembe, ezzel arra is felhívva a figyelmemet, hogy egy kisebb lánycsoport mit össze nem beszél a háta mögött.
-Nézd már, Jungkook mennyire jól néz ki!
Az én osztályom ezzel nem törődött, mert kb csak fiúból állt.
Nagy visongás és csetepaté indított lavinát.
Akaratlanul is feléjük fordítottam a fejem fekvő helyzetemből, félmeztelen pasik rohangáltak a nőstényeknek mutogatva önmagukat.
-Bejön neked ez a látvány?- vonogatta Tae a szemöldökét.
-Hagyj már, inkább menjünk, mindjárt óránk lesz a másik teremben.- segítettem fel őt.
Megbeszéltük hogy javítani fog a kettes átlagán, meg bele kezd a nagy tanulásba...na igen, szerintem a könyveit egyszer sem nyitotta ki még, valószínűleg vadonatúj az összes.
Nagy bájcsevej közepette, nekem futott az egyik izom agyú, erőt és a méretkülönbség eltekintve a hülye is tudja hogy én végeztem a földön. Csak a szokásos, már mondhatni jó barátom a föld. Üdv újra, parketta!
-Hülye gyerek, nem tudsz vigyázni!-pirítottam rá, közben megdörzsöltem a tenyeremet akárcsak a főgonoszok.
Nem várta meg hogy felkeljek magamtól, segített ő nekem, csak kicsit sem finoman ráncigált engem álló helyzetbe.
-Engedd el hallod! Hülye fasz.-kiabált Tae hősiesen, ámbár igazán értékeltem volna ha fizikálisan is segít nekem, de ő a szavak hőse nem az erőé.
Nekem végem. Hatodik érzék, nagymamám mindig is hitt az ilyenben, na most én is.
-Ki a hülye?-vörös fejjel úgy nézett ki mint egy felbőszült bika. Bika kapitány, hehe.
-Ki fogod nyújtani a pólóm.-károgtam, a hangszálaim feladták a szolgálatot szép lassan.
-Ezt nézni is rossz, befejeznétek végre.-Jeonguk nem is lehetett volna jobb helyen.
Megmentőm kidobta a chipses zacskót, majd kezét beletörölte a nadrágjába. Guszta.
-Felmentősereg, remek.-eldobott magától mint egy tárgyat, így nem elég hogy új pólót kell vegyek, még a könyököm is baszottul fáj.
Mielőtt bármit mondott volna Jeonguk behúzott neki egyet, legugolt mellé, de aztán szerintem megbánta ezt a mozdulatot.
-Ha valaki szájszag elleni cukorkát kínál, fogadd el tőle!-és ott a pont! Ez már beszólás.
_
-Hé, jó vagy?- felsegített a földről, aztán távolabb lépett.
Most ha nem lett volna ki lennék kloffolva.
-Voltam jobban is, köszönöm!-most az egyszer az életben rámosolyogtam.
Meglepődött kifejezés futott át az arcán.
-Te megköszönted, az igen!-győztes vigyor jelent meg ajkain.
Elnéztem mellette hogy szemügyre vegyem a mi kis magán nézőinket, azaz a diákok kíváncsi pillantásai, már aki jelen pillanatban ide figyelt ránk.
Lábujjhegyre álltam és arcon csókoltam a szomszéd srácot, aki mindig csak idegesíteni tudott egész iskolás éveim alatt.
-Puha az arcod mint a baba popsija.-jelentettem ki.
Hatás szünet.
-Ömm, kösz. Azt hiszem.-nevetett kínosan.
Mintha hallottam volna hogy mindenki nagy lélegzetet vesz.