- Jó reggelt mindenkinek! - léptem be a konyhába a lisztessel egyszerre. Csillagokat megszégyenítően ragyogó aura áradt mindkettőnkből. Minden bent lévő ránk kapta a tekintetét.
- Neked is. Honnan jött ez a hatalmas jókedv? Talán Satoru megajándékozott egy reggeli menettel? - kérdezte egy perverz vigyorral a kávéja mögül Geto. Csak egy gyilkos pillantást küldtem felé. Noha nem láttam biztos voltam benne, hogy a lézerszem elgondolkodott az ötleten ezért rátapostam a lábára.
- Meg sem szólaltam! - nézett rám felháborodva.
- De ismernek annyira, hogy tudjam mire gondoltál! - nyújtottam rá nyelvem majd újra a közönségünkre néztem - Az örömünk igazi tárgya az az, hogy december elseje van! Azaz mindjárt itt a karácsony! Emellett már legálisak a hozzá kapcsolódó idióta kiegészítők - tettem a fejemre az eddig hátam mögé rejtett mikulás sipkát. A vaski párhuzamosan egy csengőkkel ellátott agancsos fejpántot kapott fel.
- Édes faszom! Hosszú hónapunk lesz így. Nem is értem mit szerettek ezen az idióta majom ünnepen! - masszírozta meg a szemeit Geto. Nekünk csak még szélesebb lett a vigyor az arcunkon.
- A tél kezdete örömére mi lenne ha elmennénk korcsolyázni? - szólalt meg Ieri mire mind a kettő fiú rá kapta a tekintetét. Pár másodperccel később egymásra néztek és baljós tekintettel bólintottak.
Alig másfél órával később már a legközelebbi korcsolya pályán álltunk, hogy kibéreljünk egy-egy párt. Mivel egy szabad téri aprócska hely volt ezért nem voltak sokan. Gyomor görccsel a hasamban húztam magamra a pengékkel ellátott cipőt. Egy részt azért féltem, hogy az a két barom mit fog művelni. Más részt azért mert nem tudok korcsolyázni. A apáék csupán egyszer vittek el kisebb koromban és akkor el is törtem a csuklómat. Próbáltam is kifogást keresni, de végül elrángattak.
- Segítenél felállni? - néztem az elöttel álló lézerszemre aki türelmetlenül várta, hogy elkészüljek.
- Régen koriztál? Kijöttél a gyakorlatból? - kérdezte miközben egy kézzel felrántott. Éreztem, hogy nem állok stabilan ezért a vállába kapaszkodtam.
- Úgy is mondhatjuk - motyogtam miközben bénázva a jégfelé vettük az irányt. A vaksi előttem állt rá majd segített nekem is. Abban a pillanatban mikor teljesen fent voltam a lábaim kicsúsztak alólam és segreültem.
- Jól vagy? Talán rosszul vagy, hogy ennyire nem tudsz stabilan állni? - segített fel a lisztes azonnal. Remegő lábakkal kapaszkodtam a kabátjába. Az arcomat belenyomtam a mellkasába - Nem is tudsz korcsolyázni ugye?
- N-nem - motyogtam vörös fejjel. Baromi ciki majdnem 18 éves nem tudni egy ilyen egyszerű dolgot. A fejem felül egy halk kuncogást hallottam mire rácsaptam a melllasára.
- Bocs, bocs! De annyira cuki vagy. Meg vicces látni, hogy a nagy akrobatikus harcos nő itt bénázik, hogy el ne essen - nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Fogd be! A stabil talaj az én terepem! Ez csúszik és emellé még egy pengén is egyensúlyoznom kell! Mi a franc értelme van ennek?
- Jólvan na! Megtanítalak. Aztán majd rájössz milyen szuper is - hámozott le magáról. Az egyik kezébe kapaszkodtam miközben óvatosan elindult. Ahogy mondta behajlítottam a térdemet és csak húzott maga mellett. Ennek ellenére így is éreztem, hogy párszor majdnem elestem. A szemem sarkából láttam, hogy csillagok repkednek a feje felett.
- Baromira élvezed a helyzetet ugye?
- Még szép! Alig van lehetőségem védelmező barátot játszani!
- Jaj szegény kis istenkoplexusom!
- Akkor talán egy kicsit gyorsítok a tempón!
- Eszembe se jusson - mordultam rá és még jobban belemarkoltam a kabátjába. Csak kuncogott egy aprót.
- Hey! Egy kicsi függesszétek fel a romantikázást! - csúszott be mellénk Geto. Mindent tudóan rávigyorgott a lisztesre majd rám nézett - Nekünk van egy kis dolgunk! Ieri addig levisz a pályáról.
- Miért kell levinni? - kérdeztem mikor Ieri megfogta a másik oldalamat.
- Jobban jársz - válaszolta miközben elindult velem a kijárat felé. Kint azonnal levettem ezt a démoni dolgot lábamról. Majd újra csizmában mentem a pálya szélére, hogy megnézzem mit művel az a kettő.
A pálya közepén álltak egymással szemben miközben fogták egymás kezét. Aztán egyszer csak elkezdtek körbe-körbe korizni. Ezt addig csinálták, hogy már csak az elmosódott alakjukat láttuk.
- Mit is művelnek pontosan? - kérdeztem félve Ierire nézve aki csak békésem cigizett mellettem.
- Azon versenyeznek, hogy ki szédül el hamarabb és áll meg. De közben ki is akarják a másikat lőni mert akkor is ők nyernek - válaszolt mire homlokon csaptam magamat. Miért is lepődökmeg?
Abban a pillanatban mikor visszanéztem Geto éppen kiterült hanyatt fekvésben. A vaksi nem tudott időben megállni mire átesett rajta amitől repült úgy két métert majd belefejelt a jégbe.
- Ugye tudod, hogy soha többet nem engedlek titeket kettesben a jégre? - néztem szikrákat szóró szemekkel az albínóra akinek éppen az orrát borogattam. Szerencséjére csak megzúzta amit Ieri helyre is tett, de ettől még nagyon fájt neki. A csodás műsoruk után a tulaj személyesen küldött el minket.
- Valahogy éreztem. De veled majd még megyek. Hiszen meg kell tanítsalak korizni.
- Nincs az az isten!
- De hát itt vagyok - vigyorodott el mire homlokon pöcköltem.
- A lényeg, hogy ezután még kevésbé akarok jégre lépni. Megleszek a rendes talajon! - mondtam mire csak kuncogott és adott egy puszit az orcámra.
Mivel idén 24.-e vasárnapra esett a szüleim kitalálták, hogy szombaton elutazunk a nagyihoz és így ott töltjük a szentestét. Nyílván a lisztes is visszük magunkal. Azonban a többiekkel is akartunk ünnepelni ezért kijelöltük 22.-ét a sulis karácsony megtartására.
Az ajándékokat már jóval előtte megvettük. Az utolsó héten még bevásároltunk díszekből. Ezért az előtte való estére már csak a fa beszerzése maradt.
- Ezt ajánlanám önnek! - mutatott egy gyönyörű két méteres fára az árus. A levelei sűrűk és fényesek voltak.
- Tökéletes! Mennyibe kerül? - néztem rá csillogó szemekkel. A férfi mosolyogva szólásra nyitotta a száját, de mikor mögém nézett elfehéredett. Éreztem, hogy a két hímnemű idiótámhoz van köze a szín váltásnak ezért gyilkos aurával fordultam hátra.
Sok mindenre számítottam, de ez nem volt köztük. Mind a kettő kezében egy egy kisebb fa volt amikkel éppen kard párbajt vívtak. Minden más vásárló vagy hasonlóan lefagyva állt vagy videózni kezdte a nem mindennapi műsort.
- OI! - ordítottam el magam mire mind a kettő sóbálvánnyá vált. Ebből az állapotból pár másodperc után kiléptek majd engem megszégyenítő gyorsasággal tették le oldalra a fegyvereiket majd egymás mellett megállva kihúzták magukat. Ártatlanul mosolyogtak rám és egy-egy glória jelent meg a fejük felett.
Szikrákat szóró szemekkel üzentem nekik, hogy viselkedjenek. Heves bólogatással válaszoltak. Megforgattam a szememet majd vissza néztem az árusra. Mivel még mindig kicsit sokkban volt bocsánat kérően meghajoltam.
- Elnézést a barátaim miatt! Ha nagyon megsérültek amikkel bohóckodtak kifizetem! Tehát mennyi lenne ez a fa? - mosolyogtam kínosan. A férfi pislogott még párat aztán megint szólásra nyitotta a szájt.
- De ne így fogjál te idióta! - folytotta megint belé a szót Geto hangja.
A hang irányába kaptam a fejemet. Azt hittem most lövök fejbe valakit. De még kérdéses, hogy magamat vagy ezt a kettőt. Az elmúlt 10 másodpercben átértek a fákat hálóba csomagoló tölcsérhez. Geto feje és az egyik karja már hálós volt, de szemmel láthatóan beragadt és ezt igyekezett megoldani a lisztes mögötte. Ieri természetesen csupán cigizve nézte a műsort.
Villám gyorsan hozzájuk trappoltam. Megragadtam a konykos mind a két lábát aztán kirántottam. Ugyan azt a lendületet felhasználva hozzávágtam a liszteshez. Mind a kettő kiterült a földön, de pár másodperccel később térdre fordultak és a homlokukat a talajra nyomták.
- Miért van az hogy valahányszor emberek közé megyünk óvó nénit kell játszanom? Egyszer az életben viselkedjetek! - csaptam fejbe mind a kettőt kalapács ütéssel.
Ez után megvettük azt amit én kiszemeltem valamit a vaksi volt fegyverét mert a levelek felét leverte róla. Mérgesen egy kicsit a többiek előtt caplattam az éjszakában. A sensei nem volt oda az ünneplési ötletünkért ezért kijelentette, hogy bármit is akarunk beszerezni ahhoz nem kérhetünk tőle fuvart. Ezért volt, hogy a hideg téli estében sétáltunk vissza a suliba.
A jeges szél a csontomig átfújt. Hallottam ahogy a fogaim csattogtak a vacogástól. Egyszercsak egy áll támaszkodott a fejem tetejére. Emellett valami meleg és puha kapott el hátulról és körbevont. Az egésznek tavasz illata volt ezért azonnal rájöttem, hogy a vaksi ölelt át.
- Tudom, hogy kicsit mérges vagy, de nem hagyhatom, hogy pont karácsonyra megfázz! - nyomott egy puszit a fejem búbjára. Egy halvány mosoly mellet bújtam még jobban el a meleg kabátban.
Másnap kicsit későn keltünk ami miatt megcsúsztunk és csak késő délután kezdtünk neki a készülődésnek. Én természetes a vacsorát vállaltam míg a fiúk a fa állítást, Ieri Yu-val pedig az egyéb dekorációkat. Mivel a KFC-ből lehetetlen lett volna rendelni ezért házilag kezdtem el panírozott csirkét és krumplit készíteni. Ez még a kisebb kihívásnak számított ugyanis a karácsonyi tortát is nekem kellett elkészítenem.
Az összes cukrász tudásomat összeszedve próbálkoztam, de a végeredmény így is inkább tűnt egy kupac sárnak mint tortának. A csirkét bedobtam a sütőbe majd egy kis dekorációval akartam menti a menthetőt, de csak rosszabb lett. Az éppen készülő depresszió hullámomat a nappaliból egy hangos puffanás és azt követő szitkozódás állította meg. Azonnal besiettem.
A szép kétméteres fánk a senseire dőlt. Egyedül próbálta leszedni magáról mert a többi helységben tartózkodó mással volt elfoglalva. Geto éppen Ierit próbálta kiszabadítani egy fényfüzér csapdájából. A lisztes Yu-val együtt próbált valamit kiszedni Panda szájából. Nanami pedig a kanapén ült a bal szemét borogatva.
- Akarjam tudni, hogy mi történt itt? - kérdeztem mire mindenki rám kapta a tekintetét. A lisztesben ebben a pillanatban sikerült kivennie egy karácsonyfa díszt Panda szájából.
- A két idióta elkezdtek a fény füzérrel ugrálókötelezni ami egyszercsak beakadt a fába mire az rádőlt az azt díszítő senseire. Ieri-san mellette állt így a füzér rácsavarodott. Engem meg az egyik lerepülő dísz szemencsapott. Panda meg valahogy lenyelt egyet - összegezte az egészet Nanami. Nem tudtam mit reagálni csak a tenyerembe temettem az arcomat.
- Mi ez az égett szag? - kérdezte Geto mire ilyedten kaptam fel a fejemet. A csirkéket a sütőben felejtettem. Fénysebességgel rohantam ki a konyhába és kaptam ki őket. Noha nem égtek szénné eléggé túl sültek. Éreztem hogy az agyvizem egyre jobban forrni kezd.
A kaja és díszek is tropa. Most sem tudtam értelmes ajándékot kitalálni senkinek ezért mindenki baromságot fog kapni. Ennyit a tökéletes első közös karácsonyról! Én csak egy emlékezetes estét akartam! De miért kellett mindent elrontaniuk?
A markomba fogtam egy adag csirkét aztán kitrappoltam a nappaliba. Majdnem ugyan az a helyzet volt mint amit ott hagytam az előbb. Találkozott a tekintetem a lisztesével. Az arca felvette a haja színét mikor megérezte a haragom méretét.
- BOLDOG KARÁCSONYT! ITT AZ AJÁNDÉKOTOK! - kiáltottam aztán arcon dobtam az egyik szárnyal majd még vagy tízet hozzávágtam. Geto még mindig a földön ült Ieri mellet és hangos röhögésbe kezdett. Erre ránéztem és őt is megsoroztam.
Miután kifogyott a lövedékem csak álltam az ajtóban. Nagyok lélegeztem, hogy egy kicsit kiszálljon belőlem a düh.
- Kár értük. Nagyon jó a fűszerezés - ütötte meg a fülemet Ieri hangja.
- Szerintem még menthetőek. Főleg rajtunk vannak. Nem értek földet - szólalt meg Geto is.
- Hát igen. Bár a Gojo haj nem hiszem nagyon passzol hozzá - tette hozzá a lisztes is. Végig nézve rajtuk nem tudtam visszatartani és a tenyerembe temetve az arcomat röhögni kezdtem. Nem létezhet még egy ilyen idióta karácsony.
A többiek is csatlakoztak ami jó pár perces röhögőgörcsöt eredményezett. Mikor már kezdtünk lenyugodni a lisztes elém sétált. Mivel még mindig az ajtóban álltam ezért az egyik kezével a fejem felett meg támaszkodott az alkarjával. Emiatt nagyon közel volt az arca az enyémhez.
- Nem vetted észre, hogy mi alatt állsz? - kérdezte vigyorogva. Félszemmel felpillantottam mire megláttam, hogy egy fagyöngy lóg az ajtó keret tetejét. Felvonva a szemöldökömet néztem vissza rá.
- Szerinted az előbbi után megérdemled? - kérdeztem mire egy nagy izzadság csepp jelet meg a feje oldalán.
- Akkor vedd úgy, hogy ez egy bocsánatkérés az előbbiek után. Valamint köszönet, hogy idén valamint jövőre is elviseled a hülyeséget - mondta miközben felemelte az államat. Mire bármit reagálhattam volna egy lágy csókot nyomott az ajakaimra.
- Nincs nálad nagyobb barom a világon - kuncogtam mikor elvált tőlem. A feje körül pár szívecske repkedett. Mosolyogva átkaroltam a nyakát majd én is nyomtam egy csókot a szájára - De ezt szeretem benned. Bár néha úgy érzem, hogy talán mazochista vagyok....