Draco szemszöge:
Nem alhattunk sokáig, ugyanis hamarosan egy ajtócsapódás hallatszott, majd mellé léptek zaja. Mire észbekaptam egy nő állt előttem, akitől abban a pillanatban meglehetősen féltem. És nem, nem az akire mindenki gondolna. Nem McGalagony, hanem Pansy Parkinson.
- MÉGIS MI A RETKES KURVA ÉLETET KÉPZELSZ?!? - rontott oda, majd pofonvágott. Mondjuk legalább felébredtem...
- Pans...
- Nem! Ezt nem játszod most el! Annyira egy hígagyú, retardált hüllő vagy! Örülj neki, hogy Cissynek nem szóltam!
- Már miért kellett volna...?
- Szerinted?! Az egész éjszakádat itt töltötted, ráadásul Weasley tegnap este... - itt elharapta a mondatot, és Grangerre sandított.
A lány kómásan és igen kócosan ült mellettem.
- Azt hiszem én most megyek... - állt fel. - Majd később beszélünk.
Utána akartam szólni, hogy ne hagyjon csak úgy itt, Pansy karmai között, de a mardekáros gyilkos tekintete miatt inkább nem tettem.
- Figyelj, Pans. Tudom, hogy aggódtál, de Malazárra! Nem vagyok már kisgyerek. Plusz nem vagyok Weasley...
Pár másodpercig gondolkozott, emésztette amit mondtam aztán levágta magát mellém. A hallgatás a beleegyezés jele.
- Oké talán, de csak talán egy picit túlreagáltam. De tudod, hogy...
- Tudom. És ne aggódj, nem hagylak magadra. Se téged se Blaiset. Apropó ő merre csavarog?
- Téged keres - bokszolt vállba. - Szóval azt ajánlom kapkodd össze magad utána pedig elkezdhetsz mesélni - kacsintott.
Erre csak egy sóhajjal reagáltam.
Hernione szemszöge:
Nem azért hagytam ott őket, mert félek Pansytől vagy ilyesmi. Mármint nem csak ezért. Bevallom a híres- neves griffendéles bátorságom a mardekárosok hatására gyakran el tud párologni, de most nem ez volt a távozásom fő oka.
A Weasley-család ma 8-ra érkezik Ronhoz. Ha ott akarok lenni, akkor nagyából fél órám van rendbe szedni magam, ami nem lesz egy egyszerű menet.
Az arcom és a szemeim fáradságot tükröztek, a tegnapi, kissé koszos ruháimat viseltem, a hajamat pedig meg se említem inkább.
Gyors léptekkel indultam el a Griffendél felé. Harry és Ginny Ronnál aludtak, szóval ha minden igaz velük nem lesz gondom. Szerencsém volt, mivel tényleg nem voltak a klubban, sőt szinte sehol nem voltak emberek. Ez mondjuk picit fura...
Előkotortam a szekrényemből egy tiszta talárt, egy blúzt és a tegnapi szoknyámat, majd magamra kaptam őket. Ezután a fürdő vettem az irányt, de ott sem volt senki. Még Lavender sem, ami viszont tényleg szokatlan, tekintve hogy a lány órákig befoglalja a helyiséget reggelente.
Nem sok figyelmet szenteltem a furcsaságnak, inkább örültem. Fogatmostam és a pálcám segítségével rendbe tettem a loboncomat.
Az órámra néztem; 7:42.
Még volt időm 8-ig, ezért leugrottam a Nagyterembe egy kis reggeliért, ami döbbenetemre tele volt. Mégpedig nem csak diákokkal, hanem... aurorokkal.
A Griffendél asztalánál kiszúrtam Nevillet, Seamust, Deant, Lunát, Parvatit és Lavendert, akik elmélyülve súgdolóztak, közben aggodalmas fejet vágva.
Odasiettem hozzájuk, és lehuppantam Dean mellé.
- ...inkább felügyelnek - mondta Seamus. - McGalagony tuti nem hagyja, hogy bármibe is beleüssék az orrukat!
- Sziasztok. Mi történik? - köszöntem.
- Szia - köszönt mindenki vissza.
- Még mi sem tudjuk. Már vagy 17 perce itt ülünk, de nem történik semmi - mondta zaklatottan Neville.
- Azon kívül, hogy az aurorok járkálnak, és csúnyán méregetnek minket - tette hozzá Luna.
- Nem mondtak semmit?
- Nem. McGalagony is megrémült kissé mikor megjelentek. Szerintem nem ő hívta ide őket... - mondta Seamus.
Még legalább 10 percig ücsörögtünk, és rágtuk a körmünket, arra várva, hogy valamikor végre mondanak valamit.
- Khm khm - köszörülte meg a torkát egy férfi hirtelen, mire a teremben abbamaradt a súgdolózás. - Elnézéseteket kérjük, amiért megvárattunk titeket. Robert Morrison vagyok, főauror-parancsnok, nektek csak Mr. Morrison. Gondolom mostmár kellőképpen kíváncsiak vagytok, miért hívtunk titeket ide, én pedig úgy gondolom megérdemlitek az igazságot.
Mr. Morrison egy középkorú, fekete hajú, zöld szemű, szikár férfi volt. Arcát borosta borította, szemei pedig szigorúságot és némi kegyetlenséget sugároztak. Megborzongtam. Látszott, hogy igyekszik nyájasan beszélni hozzánk, de nehezére esik. Valószínűleg legszívesebben megmotozna és kivallatna mindannyiónkat, de láthatóan ezt nem teheti meg, így kénytelen más módszereket alkalmazni.
- Bizonyára tudjátok, hogy az elmúlt pár hétben történt néhány incidens, de aggodalomra semmi ok, rajta vagyunk az ügyön. Ezért jöttünk. Pár szabályt viszont fontos letisztázni:
1. Ne menjetek még csak a Tiltott Rengeteg közelébe se;
2. Ne játsszatok ott, ahol dolgozunk, ez nagyon fontos;
3. És végül, ha bármit láttatok, azonnal jelentsétek egy aurornak vagy esetleg az igazgatóasszonynak!
A teremben mindenkinek elállt a lélegzete. Sok embernek rossz érzése támadhatott, feltörtek a közelmúltban történtek emlékei. Senkinek sem hiányzott újabb terror, vagy járőröző aurorok. Bár a dementoroknál minden jobb...
Feldolgozni se volt időnk az imént hallottakat, ugyanis a terembe egy bagoly repült be, majd a parancsnok kezébe ejtette levelét. A varázsló rápillantott a borítékra és elszörnyedt, amit rögtön megpróbált palástolni. Ismét megköszörülte torkát, és szólt még pár szót sietősen.
- Sajnos komplikációk miatt nekem el kell hagynom az iskolát, de ha kérdésetek van, forduljatok Mr. Fisher-hez - mutatott fiatal kollégájára, aki egy fokkal szimpatikusabb volt, majd szó szerint elrohant.
Miközben a többiek kérdések tucatjaival bombázták a szőke aurort, én körbe néztem, Dracót és Pansyt keresve, de nem láttam őket.
Az órámra pillantottam, majd meglepődve tapasztaltam mennyire elszaladt az idő. Weasleyék már több mint negyed órája ittvannak!
Gyorsan elköszöntem a barátaimtól majd felpattantam és futásnak eredtem a gyengélkedő felé. A helyiségbe lépve viszont ismét nem várt kép fogadott; Ron, Ginny és Harry eltűnt, és a Weasley család sem volt sehol.
Rögtön pörögni kezdtek a fogaskerekek az agyamban, mire a hátam mögül egy hang szólított meg.
- Elmentek, kedveském.
Megfordultam, és Madam Pomfrey állt előttem természetesen. Az idő hölgy halványan, de szomorúan mosolygott.
- Mégis hova?? - kérdeztem kétségbeesve.
- Amint megérkeztek az aurorok parancsot adtak, és mindenkit átszállítottak a Szent Mungóba. Se szó se beszéd, csak úgy berontottak és mindent elrendeztek - hüledezett a nő.
- Szóval a Mungóban vannak!?
- Igen, drágám.
Nem kaptam levegőt. Ez komoly? De mégis milyen indokkal vitték oda őket? Netán kivizsgálásra, hátha így hamarabb elkapják az elkövetőt?
Visszaindultam a Nagyterembe, ami időközben kicsit kiürült. Ma nem lesz tanítás, gondolom a tanároknak sok a dolga, így mi visszük ki a kicsiket a kviddics pályára, ott nem leszünk útban. Mindenkinek el kell hagynia az iskolát, hogy ne zavarjuk a munkát.
Őszintén nem bízom az aurorokban. Lehet, hogy alaptalan az aggodalmam, de valahogy az súgják az ösztöneim, hogy nem ez a jó megoldás, ők nem segíthetnek sokat.
Eldöntöttem, hogy megkeresem a három mardekárost, ugyanis nem csak Pansy és a Szöszi hagyta ki a megbeszélést, hanem Blaise is.
A Mardekár előtt megtorpantam. Annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy nem is gondoltam át, hogy hogyan fogok bejutni.
Némi töprengés után eszembe jutott valami. Gondolatban, legillimencia segítségével megkerestem Malfoyt, és megpróbáltam kapcsolatba lépni vele.
Legalább 3 percig próbálkoztam, mire elfáradtam és inkább elindultam a klubhelyiségenbe. Nagyából félúton jártam, mikor megszólalt a fejemben a jól ismert, gúnyos hang.
" Tudom, hogy nehezen bírod nélkülem, Granger, de az hogy már zuhanyozni se tudok nyugodtan elég zavaró"
" Na végre! Ugyan honnan kellett volna tudnom, hogy éppen zuhanyzol, Malfoy?!"
" Na, ne legyél kiakadva, még nem késted le, ha akarsz csatlakozhatsz"
Szinte láttam magam előtt a fiút. Mármint nem az, ahogyan fürdik! Dehogyis! Bár... Hermione, koncentrálj! - szóltam rá magamra.
"Igen Hermione, koncentrálj! Nem is hinném, hogy ilyen mocskos gondolataid vannak." - hallottam ismét a jól megszokott hangot.
"Csak szeretnéd!" -ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést.
" Ugyan már, Kislány! Tudom jól, hogy te is szeretnéd."
A szívem egyre hevesebben vert. Félig igazat adtam a fiúnak, ezért igyekeztem kizárni a fejemből, ami lehetetlennek bizonyult, ugyanis Draco Malfoy igen jó legillimentor és okklumentor hírében állt.
" Köszönöm a bókokat, mindjárt elpirulok!" -kuncogott gonoszan.
" Hallgass, Malfoy és inkább tedd magad hasznossá! Szólj Pansynek és Blaisnek, hogy 10 perc múlva várlak mindhármótokat a Mardekár előtt."
Még mielőtt válaszolhatott volna, lezártam az elmémet, de csodálkozásomra nem is próbálkozott tovább.
***
10 perccel később már a megbeszélt helyen vártam.
- Granger - lépett ki elsőnek a lány. - Hívtál.
Kb. 7 másodperccel később a Szöszi is megjelent, Blaissel a nyomában.
- Helló Kislány - köszönt.
- Hermione - biccentett a barátja is.
- Gyertek velem, sok mindent kell mesélnem.
Elindultunk a pálya felé. Közben megosztottam velük az elmúlt óra történéseit, a kétségeimet és az aggodalmaimat. Nem gondoltam volna, hogy a mardekárosok jó hallgatóságnak bizonyulnak majd, de erősen tévedtem. Mindannyian figyelmesen hallgattak, időnként kérdeztek vagy csak szimplán káromkodtak egy sort.
***
Este, mikor visszamentünk a kastélyba, egy levelem érkezett Ginnytől, melyben leírta mennyire aggódik és hogy hiányzom nekik. Náluk viszonylag oké minden, még várnak a vizsgálati eredményekre, de Ron állapota szerencsére stabil. Arra is kért, minél előbb látogassam meg őket.
Gyorsan válaszoltam is, és elhatároztam másnap az első dolgom lesz megkérdezni McGalagonyt.
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Sziasztok!!
Viszonylag tartalmas fejezetet hoztam ma nektek. Úgy érzem volt pár fordulat, de azért nem lett összecsapva. Kicsit kitértem a főszereplőinkre is, de ők most pár rész erejéig háttérbe fognak szorulni, mivel szeretnék másra is fókuszálni!
Ha tetszett, dobjatok egy kommentet, vagy egy ☆-ot, legközelebb pedig jövőhét pénteken találkozunk! <3