-Alex
Másnap már hajnali négy órakor bent voltam Árvinál. Szerencsére Jamie megengedte,hogy még nyitás előtt korán ott lehessek vele.Felhúztam az ablakot takaró redőnyt, hogy kicsit több fény kerülhessen a beteg szobába.A barátnőm pont úgy festett mint aki nyugodtan alszik holott még a mesterséges kómát előidéző gyógyszer hatása alatt volt.Eligazítottam rajta a takarót majd a haját simogattam aztán megpusziltam a homlokát.Jó érzés volt kettesben lennem vele annak ellenére hogy nem igazán volt magánál.
Az arcát fürkészve folytattam a simogatását miközben a szépségét csodáltam.Kisvártatva mocorogni kezdett majd megkísérelt az oldalára fordulni hogy az irányomba fordíthassa az arcát. Gyengéden visszatoltam a vállát az ágyra hogy továbbra is a hátán feküdjön, erre mozgatni kezdte a hozzám közelebbi kezét és tapogatózott maga mellett, megfogtam a kézfejét mivel azt hittem hogy megint a barnüljétől akar meg szabadulni mint ezelőtt oly sokszor.Lassan megnyugodott, Jamie pedig belépett a szobába.
-Láttam már mocorog, ideje felébreszteni.-mondta az orvos mosolyogva miközben elővett egy ampullát és a hozzá tartozó injekciós tűt.Ezután precízen beadta a barátnőmnek a szert.
Nem sokkal később Árvi megmozdult aztán újra felém akart fordulni mire cirógatni kezdtem az arcát majd finoman visszatoltam a vállát az ágyra.
-Hamar ébredezik, felcsipogom Andrewt hogy jöjjön be.-mondta Jamie barátságosan.Rövidesen a barátnőm a nevemet suttogta félálomba és végül kinyitotta a szemeit.
-Mit szeretnél Baba?-érdeklődtem a szőkés barna tincseivel játszadozva.
-Hmm... téged.-felelt a feje mellett fekvő karomhoz bújva, olyan édes volt.Feltápászkodott, mert gondolom ülő pozíciót akart felvenni.
-Ezt nem lehet picim.Feküdj vissza kérlek.-szóltam rá kedvesen.Hallgatott rám és beletörődött a dologba így csupán csendben megragadta a kezemet és azt szorongatta miközben felnézett rám.
-Andrewnak kell egy pár perc, azt mondta elmegy még valahová.-kezdte az orvos de beszéd közben észrevette hogy a barátnőm mostanra éberebb állapotba került.
-Szeretnél felülni?-kérdezte Árvit az ágy mellé sétálva.A lány csak bólintott mire Jamie egy gomb segítségével felemelte az ágy tetejét azért hogy az ülő helyzet felvétele kevésbé legyen megerőltető számára.
-Nézd mit hoztam neked hugi!!!-köszönt Andrew szokatlanul vidáman, belépve a szoba ajtaján.Aztán valamit dobott a barátnőm felé amit a lány ügyesen el is kapott.Az idősebb férfi erre elmosolyodott konstatálva hogy Árvi reflexei remekül működnek az altatás után.
-Andrew, légyszíves ne dobáld a betegemet!-szólt rá a fiatalabb férfira egy rosszalló pillantással.
-Nem lett semmi baja, sőt az a csokoládé isteni. Egyébként is ő mindkettőnk betege.- javította ki a göndör hajú elhúzva a száját.
-Attól még húgodról van szó..
-Pontosan és ez szerencsére a műtétnél sem okozott gondot. Hogy vagy hercegnő?-kérdezte Árvihoz fordulva majd az ágy mellé lépett.
-Nem igazán érzek semmit, bár picit melegem van.Mondjuk lehet csak sok a takaró miatt.-felelete a barátnőm miközben a kezében fogatta az előbb kapott csomagolt édességet.Erre Jamie kissé aggódva nyúlt a homlokához majd megkönnyebbülve sóhajtott fel amikor meggyőződött arról ,hogy nincs láza a lánynak.
-Akkor szeretnék ránézni a varratokra.- szólt Andrew felhúzva egy pár gumikesztyűt. Árven megfogta a csuklómat, mivel valószínűleg támogatásra vágyott miközben a fogadott bátyja gyorsan de alaposan ellenőrizte a műtéti sebet majd visszahúzta rá a takarót nehogy fázzon.
-Ahogy látom minden rendben.Ettől függetlenül az elkövetkezendő napokban nincs semmi sétálgatás nehogy beszakadjanak a varratok. Továbbá nem szabad erőltetni, sőt a lehetőleg mindenben kímélni kell a testedet amíg gyógyulóban van.Szóval nincs huncutkodás sem üldögélés csakis fekvés, egy ideig muszáj lesz követned minden utasítást ez nagyon fontos.Rendben?
-Mikor mehettek haza?-érdeklődött Árvi a rátérve a számára legjelentősebb kérdésre.
-Folyton ez az örökös kérdés mocorog a fejedben kisasszony? Andrewal arra jutottunk hogy elmehetsz amint voltál vécén és sikerült enni valamit. Alapból nem engedhetnénk haza ilyen korán de mindketten bízunk abban ,hogy Alex a legnagyobb figyelemmel és törődéssel fogja gondodat viselni otthon is.
-Azért mindig tartsd szemmel a picilányt nehogy valami butaságot csináljon.-tette hozzá Andrew miután vigyázva megölelte Árvent.
-Nem vagyok már kisgyerek.-reagált a barátnőm megforgatva a gyönyörű szemeit.
-Persze hogy nem,de még pont tizenéves. Sohasem árt ha vigyáz rád, egyébként is azt mondják a szeretet gyógyít.-felelt a fiatalabb orvos rendre intve a húgát és elkezdett az ajtó felé sétálni.
-Feliks hol van?-szólt utána Árvi mire a férfi visszafordult felé.
-Sajnálom hercegnő, el kell még simítania egy pár dolgot, ezért nem tudott most itt lenni,de biztosan keresni fog a jövőhét folyamán.A csokit viszont mindenképp edd meg mielőtt megolvad.Tudom hogy a kedvenced, Feliks küldte neked.- búcsúzott el kacsintva Andrew.Miután elment Jamie megmutatta hogyan vegyem fel a barátnőmet a karjaimba úgy hogy közben vigyázzak a sérült csípőjére.Szerencsére nem volt macerás a dolog hiszen Árvit azért elég könnyű megfogni és hurcolni, sőt az is jól jött hogy máskor is szoktam ilyet csinálni csupán most kötelező jellegűvé vált, de ettől még abszolút nem volt terhes a szememben.
A mosdó a szobából nyílt, a vécé előtti szőnyegre tettem le a barátnőmet aztán kiléptem az ajtó másik oldalára, magára hagyva őt.Körülbelül tíz percet álldogáltam ott, kezdtem aggódni sajnos nem nyugodtam meg amikor bekopogtam és a barátnőm remegő hangja felelt nekem, ezért úgy döntöttem hogy bemegyek hozzá. Árvi a vécén ült, az arcát a kezeibe temetve miközben néhány könnycsepp hullott a combjára, ez önmagában szívszorító látvány volt.
-Nagyon görcsölök, ez nem fog menni.-suttogta felnézve rám egy pillanatra.
-Jól van Baba, nem muszáj erőltetni. Szívesen visszaviszlek a szobába, felesleges itt szenvedned.
-Pedig kénytelen leszek végig szenvedni,mert haza akarok menni.-felelt csalódottan.
-Rendben, akkor vegyél mély levegőket és próbálj ellazulni.-reagáltam nyugodtan hátha ezzel enyhítem a feszültségét.
-Nem fog menni.- mondta elkeseredetten miután harmadik nagy levegő sem oldotta a fájdalmait. Eközben egy újabb könnycsepp pottyant a combjára.
-Jól van Babácska, ne pánikolj. Segíthetek?-kérdeztem mellé guggolva a vécéhez.Igazából nem volt semmi tervem sem eszközöm.Az egyik tenyeremet finoman a az alhasára csúsztattam a hálóinge alatt.
-Csukd be a szemed és próbáld elengedni magam, ha nem megy gondolj a melegség érzésére.-mondtam, egy pillanatig hezitált de végül lecsukta a szemeit és igyekezett ellazulni ebben a számára kellemetlen helyzetben.Szerencsére sikerrel jártuk és összejött a pisilés amit furcsa így kimondani hiszen a legtöbb pár pont attól iszonykodik hogy egymás előtt használják a mosdót, de úgy látszik mi ezen is viszonylag gyorsan túlestünk.
Kézmosás közben Árven nekem támasztotta hátát ugyanis még nem tudott stabilan állni a lábán így kellett a támaszték.
-Ez annyira ciki, ezután mégis hogy tudsz rám nézni?-kérdezte kétségbeesetten rám pillantva.
-Ne viccelj Baba, nincsen ezzel semmi gond.Mégis ki más segítene neked ha nem én. Ez számomra sohasem lenne problémás bármit megtennék érted, ez a legkevesebb.
-Mindenesetre köszönöm.-mondta lehajtott fejjel mivel nyilvánvalóan rosszul érezte magát az előbb kialakult szituáció miatt.
-Hé, tudod mi ebben a legjobb picim?-kérdeztem letörölve az utolsó könnycseppjeit.
-... hogy mehetünk haza?-kérdezte egy édes félmosollyal.Erre lehajoltam hozzá és adtam egy puszit a szájára majd felvettem és visszavittem a szobába, ahol még konzultáltunk Jamievel a részletekről, meg összepakoltuk a barátnőm kórházi cuccait.
Ezután viszonylag gyorsan beültünk az autóba és már indultunk is hazafelé. Persze nagyon vigyáztam Árvi biztonságára, ezért saját kezűleg kötöttem be majd otthon vigyázva emeltem ki az autóból.
Mostanra késő délután volt, ettől függetlenül a barátnőm szinte azonnal fürödni indult miközben és kipakoltam a táskáit.A fürdőajtó ezúttal is nyitva maradt de nem leskelődtem ezt ő is tudja, pont ezért nem használom ki a helyzetet. Szeretem őt és minél komfortosabbá szeretném tenni a kapcsolatunkat ezért ez idő alatt beágyaztam és rendet tettem a szobában, amikor végzett kitárta az ajtót, aztán mezítláb vizes hajjal, pizsamában sétált a parkettán amit néhol víztócsák borítottak.
-Vigyázz nehogy elcsússz Baba! Gyere majd én feltörlöm.-mondtam besétálva hozzá.
-De még fogat kellene mosnom.- felelt lazán a mosdókagyló mellett állva.Gyengéden a hóna alá nyúltam majd felültettem a márvány pultra aztán egy tiszta törülközővel felszárítottam a tócsákat miközben Árvi engem figyelve mosta a fogát.Ránéztem és elmosolyodtam hiszen olyan cukinak találtam.
-Itt maradt egy kis fokrém.-suttogtam letörölve a szája sarkából a véletlenül oda került fehér habot.Megköszönte majd finoman adott egy puszit aztán lehuppant a pultról és saját lábán sétált vissza a hálónkban, ahol a korai idő ellenére lefeküdtünk hisz mindketten nagyon elfáradtunk az elmúlt három nap eseményiben.
Eleinte nehéz volt megfelelően elhelyezkedni hiszen a sérülései miatt nem aludhatott akárhogyan, így végül a mellkasomat használta párnának annak érdekében hogy minél közelebb lehessen hozzám.
-Szép álmokat picim!-suttogtam a fülébe miután lekapcsoltam az éjjeli lámpánkat.
Az éjszaka közepén arra lettem figyelmes hogy a barátnőm kimászik mellőlem és felkapcsolja a villanyt a fürdőben.Természetesen felkeltem hogy megnézzem mi lehet vele, ő éppen a kezét mosta amikor beléptem.
-Minden rendben Babi?-kérdeztem ásítozva az ajtófélfának támaszkodva.
-Persze csak kijöttem vécére, de ha már te is fenn vagy... Lehetne egy kívánságom?-kérdezte rám emelve az igéző kékes árnyalatú szemeit.
-Na halljuk azt különös kívánságot?
-Biztos?-kérdezett vissza egy huncut mosoly kíséretében.
-Hogyne, elmondod és meglátom mit tehetek érted.
-Szóval, nem szeretnék tovább aludni...Mi lenne ha helyette néznénk egy filmet?-kérdezte közelebb lépve hozzám majd aranyosan körém fonta a karjait.
-Húsz perc múlva hajnali kettő lesz, semmiképp sem akarsz visszafeküdni?-érdeklődtem megfogva a kis kezeit. Válaszképpen megrázta a fejecskéjét majd bociszemekkel igyekezett elérni az akaratát.
-Jó rendben.-adtam be könnyedén a derekamat aztán vigyázva a karjaimba vettem és levittem a kanapéra.Nemsokára mindketten takarókba burkolózva üldögéltünk egymás mellet miközben a tűzhelyen főttek a koktél virslik, amiket szintén Árven kívánt meg a filmezés mellé. Megjegyzem, nem ártott bepótolnia az elmúlt napok elmaradt kalóriáit.