Már másnap van és azóta is a pincében rohadok. Újra úgy éreztem magam mint régen,megint sikerült megtörniük és újra az a bátortalan kislány voltam.
Próbáltam erős maradni miközben csak a kisfiamra gondoltam. A szemeim egyből könnybe lábadtak és csak imádkozni volt erőm istenhez,hogy vigyázzon rá és ne engedje,hogy baja essen.
Mindenki azt mondja,hogy nem szabad le ragadni a múltban,ezért próbáltam hamar elfelejteni minden traumámat amikor megszületett a kisfiam. Onnantól már nem is gondoltam a múltra,csak néha,néha eszembe jutott,csak a jövőre koncentráltam és sikerült felépítenem a céget. Egyenesbe jöttem és úgy tűnt már semmi sem akadályozhat meg minket. De Ryan vissza tért ami óriási hiba volt,éreztem,hogy baj lesz ebből később,de próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat nehogy bevonzzam.
De mégis megtörtént a katasztrófa és újra elraboltak a fiam pedig kitudja hol lehet.
-Gyönyörűségem hoztam neked ebédet.-Sétált le a lépcsőn Santiago és azt kívántam bárcsak legurulna és megdöglene.
-Egy falatot sem fogok enni.-Kiabáltam rá.
-Az már a te bajod.-Rakta a lábamra a tárcát.
-Mégis hogy akarod,hogy egyek miközben megvagyok kötözve?
-Azt mondtad nem eszel,mégis csak.-Mosolyogott undorítóan.
-Hagyjuk.-Fordítottam el a fejem.
-Na.-Fogta meg az állam.-Ne csináld ezt,hadd nézzelek.
-Egy undorító szemétláda vagy.-Kiabáltam újra.
-Beindít,hogy ennyire harcias vagy.-Nevetett fel és a combomba markolt.
-Ne érj hozzám.-Rúgtam el a kezét és az étel is leesett.
-Gyönyörűségem most mit fogsz enni?
-Rohadj meg te undorító.-Köptem le.
-Ez hiba volt.-Törölte le az arcát.-Na ide figyelj te ribanc,ha mégegyszer ilyet csinálsz esküszöm,hogy a bátyád fogja megkeserülni.-Kapta el a hajam és meg szorította.
-Mi van a bátyámmal?-Kaptam rá a tekintettem.
-Attól függ te,hogy viselkedsz.-Pofozott fel erősen és az egész arcom lezsibbadt.
Nem sírtam. Csupán undorítónak tartottam,hogy képes megütni egy nőt,ráadásul nem egy súly csoportban vagyunk,de ezek már csak ilyenek.
Egy fokkal jobb,mint amikor Alfonso emberei kínoztak engem,de akkor még nem volt egy gyermekem,akit minden áron megakartam védeni ettől az élettől. Nem akartam,hogy bármikor is tudjon erről és,hogy ilyet kelljen át éljen,nem akartam,hogy egyetlen éjszakát is nélkülem töltsön és hazugságokban higgyen.
-Na mi van? Egy könnycsepp sem?-Nevetett az arcomba és legszívesebben kikapartam volna a szemeit.
-Rohadj meg.-Ennyit tudtam kimondani.
-Az enyém leszel és majd én megtanítalak arra.hogyan is kell viselkednie egy nőnek.-Nézett a szemeimbe és minden porcikám megremegett,na de nem azért mert annyira helyes lett volna. Megijedtem tőle és beteg tekintettétől.
~~~~~~~~~~~~~
8 nap múlva
Senki sem jött és mentett meg ettől a szörnyetegtől.
Azóta is lejön mindennap a szar kajáival,de nem nagyon szoktam megenni csak nagyon ritkán pár falatot be kapok,de akkor is egy idegen nő etet meg mivel félnek,hogy megszökök.
A tegnapi estém szörnyű volt,maga a pokol. Az ördög sétált le a lépcsőn és provokálni kezdett amit én sem hagytam szó nélkül,de bárcsak kussoltam volna a picsába.
Erőszakosan hajamat tépte majd a nyakamat szorongatta,miután elengedte elmosolyodott azzal az undorító mosolyával kezdte el csókolgatni a nyakamat. Annyira undorodtam ettől a helyzettől,hogy sírni kezdtem,amit nem tettem meg az elmúlt napokban.
-Kérlek szépen hagyd abba Santiago.-Kértem szépen.
De a szép szó mindhiába,nem érdekelte és tovább folytatta. Minden egyes érintése erőszakos és gusztustalan volt. Levetkőztetett majd erőszakosan be rakta,amitől felsikítottam ugyanis annyira fájt,erőszakos és akaratos tette.
Ezután már erőm sem maradt tovább és eszméletemet vesztettem.
Ennyire emlékszem a tegnapról.
Ma reggel amikor felkeltem,azonnal eszembe jutott. Újra sírni kezdtem és fájt mindenem. A lábaim még mindig remegtek és felállni sem tudtam.hogy mosdóba menjek.
Ugyanis a kis pincébe van egy ocsmány wc. Akár csak Santiago.
Az ajtó nyílt és egyből össze húztam magam.
Még nem voltam kész arra,hogy lássam Santiagot. De nem is ő jött le. A sötétbe nem igazán láttam,de amikor a lépcső aljára ért,megláttam Fabiot.
Most nem igazán tudtam hova tenni a dolgokat,úgyhogy megijedtem tőle.
-Szia Aria.-Szaladt felém és leguggolt.
-Fabio megakarsz kínozni?-Kérdeztem remegő hangon.
-Dehogy Aria,ki viszlek innen.-Kezdte el kicsomózni a kötelet a lábamon,aztán a kezemen.
-Köszönöm Fabio.-Néztem rá könnyes szemekkel.
-Ryan kint van a kocsiban.-Mondta majd felemelt,ugyanis járni nem voltam képes. Gyorsan a fekete Merci buszba ültetett ahol megláttam Ryant.
Fabio becsukta a kocsi ajtaját és beült a volán mögé.
-Ryan.-Sírtam el magam,de inkább zokogtam.
-Aria istenem.-Ölelt magához és nem érdekelte,hogy tiszta piszok vagyok,csak ültem és öleltem Ryant akire most nagy szükségem volt.
-Hol van a fiam?-Kaptam észbe és betegesen remegni kezdtem.
-Jól van apáddal van és anyukád is vele van.-Nyugtatott.
-Vigyetek oda.-Néztem rá.
-Az túl kockázatos lenne most. Elmegyünk az egyik nyaralómba és ott leszünk pár napot.-Mesélte.
-Ryan a fiamat akarom.-Kiabáltam.
-Aria ha oda mész ezek simán megtudják,hogy hol vagy és újra elvisznek,de most nem csak téged hanem Adonist is. Ezt akarod?-Térített észhez és ez most bevallom nagyon kellett az agyamnak. Megráztam a fejem sírva.-Mit művelt veled Santiago?-Kérdezte.
-Le akarok fürdeni.-Hagytam figyelmen kívül,mert nem akartam senkinek sem elmondani mennyire mocskossá tette a testemet az a senki házi pszichopata. Le akarom mosni ezt a szégyent és minden mocskot. Hogy hagytam újra megütni magam és újra úgy bántak velem mint egy kóbor kutyával.
-Nem sokára oda érünk.-Simogatta meg a hajam Ryan. De el húzódtam ugyanis megint eszembe jutott az a féreg.
Nem akarok tovább így élni,nem akarok folyton rettegni,hogy mikor ölnek meg engem,és a családomat.
Fél óra elteltével oda is értünk a nagyvillába és Ryan segített ki a kocsiból. Amikor meglátta,hogy nehezemre esik lélegezni is,felkapott az ölébe és bevitt az egyik szobába.
-Ott van a fürdőszoba.-Mutatott egy ajtóra ami a szobából nyílik.
Letisztult fehér szoba és vajszínű elegáns bútorokkal volt tele.
Az ágy foglalt nagyobb helyet és vele szemben volt egy ruhás szekrény,az ágy két oldalán kettő kisebb éjjeli szekrény amin két-két lámpa foglalt helyet. A világosságot a sötétítő függöny takarta el.
Bementem a fürdőbe és engedtem vizet a kádba. A tükörbe nézve egy teljesen másik nő nézett rám vissza,mint amikor még otthon békésen a családommal vacsoráztam.
Jó sokat fogytam és a szemeim is be voltak esve. Fájt a tükörbe nézni,úgyhogy inkább nem néztem bele.
Miután megtelt a kád tele öntöttem tusfürdővel és bele ültem.
A sok piszoktól teljesen fekete lett a víz úgyhogy le engedtem és lezuhanyoztam inkább.
Legalább tízszer kentem be a testem a tusfürdővel és ugyan annyiszor mostam le magamról. A hajamat is megmostam,de azt csak háromszor.
Amikor elég tisztának éreztem magam kiszálltam és a törölközővel körbe csavartam testem és egy másikkal a hajamat.
Kiléptem a fürdőből és Ryan az ágyon feküdt.
-Elfordulnál kérlek?-Kértem meg. Ő szó nélkül tette amit mondtam és kinyitottam a szekrényt,amiben találtam egy melegítő szettet és azonnal a fürdőbe mentem. Felöltöztem és a hajamat hagytam,hogy magától száradjon meg. Aztán újra kimentem.
-Gyere feküdj le.-Mutatott a mellette lévő helyre.
-Ryan én nagyon éhes vagyok.-Mondtam.
-Gondoltam erre.-Mosolygott.-Pár perc és Claudia felhozza neked az ételeket.
-Köszönöm.-Ültem az ágy szélére.
-Most már elmeséled?-Jött közelebb és megfogta a kezem. Elhúztam mert még mindig undorodtam. De nem tőle. Hanem a történtektől.
-Aria mi történt? Miért húzod el minden testrészed tőlem. Talán már nem akarsz újra egy család lenni velem?-Nézett a szemeimbe.
-Nem Ryan,nem erről van szó.-Könnyeztem be újra és az emlékek vissza tértek.
-Akkor?-Kérdezte aggódva.-Aria kérlek mond,hogy nem?-Csuklott el a hangja.
-Megerőszakolt.-Mondtam ki helyette.
Ekkor gondolom Claudia nyitott be és át adta a két tálcányi ételt nekem.
Annyira finoman nézett ki minden,hogy egyből hozzáláttam.
Ryan még mindig le volt fagyva,de már nem tudunk semmit tenni ellene és az étvágyam érdekes módon megmaradt.
-Travis jól van?-Kérdeztem miközben falatoztam.
-Igen jól.-Válaszolt de nem igazán figyelt rám.
-Mi van vele?
-Mit kérdeztél?-Rázta meg a fejét és felém fordult.
-Azt,hogy Travis jól van e?-Ismételtem magam.
-Apádhoz tartott amikor beszéltem vele. Nem akartukvédelem nélkül hagyni,ezért felhívtam.-Magyarázta.
-Köszönöm.