A következő pár hétben a helyzet nem változott.
Nem álltunk szóba egymással csak Enzo volt az aki néha-néha odajött hozzám.
Ugyanúgy futni jártam és edzeni ahogy eddig amikor ideges voltam.
Csak az tartotta bennem a lelket,hogy edzhettem a csapatommal hiába nem volt verseny.
Néha még a másik házakkal is összejártunk csak a griffendélesekkel nem.
Elég jóba lettünk velük ha lehet ezt mondani.Bár azért, nem beszélgettem mindenkivel csak aki szimpatikus volt.
Így sok időt töltöttem Cedric-el aki egyre többször kereste a társaságom.
Nagyon kedves volt bár azt azért észrevettem,hogy a barátai előtt ő is másképp viselkedett.
-Na és te benevezel?Még nem is kérdeztem.-baktattunk felfelé egy kis repülés után.
-Igen.A szüleim is elvárják.
-Hm..
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi.Csak néha fel sem tűnik mennyire befolyásolnak bennünket a szüleink...Mit meg nem teszünk azért,hogy büszkék legyenek ránk.De néha bármit is teszel az nem elég.
Cedric nem válaszolt erre.
-Valami rosszat mondtam?-kérdeztem.
-Csak eltűnődtem azon amit mondtál.
-Bocs.
-Ne kérj emiatt bocsánatot.Csak nem gondoltam, hogy veled ilyesmiről is tudok majd beszélni.
-Ezt megpróbálom nem sértésnek venni.
-Nem annak szántam.Viszont én erre megyek.Majd még találkozunk Yelena.
-Szia Cedric!-köszöntem el én is.
Egyedül sétáltam felfelé amikor valahol összetört valami.Elsétáltam a hang irányába.
De csak Theo-t vettem észre ahogy egy felsőbb éves lánnyal falják egymást.
A fiú persze észre vett.Pár mp-ig csak néztük egymást aztán megfordultam és ott hagytam őket.
Nem is értem miért zavar ez engem.Nem vagyunk jóban és azt csinál amit akar.De mégis rosszkedvűen feküdtem le aludni.
A következő SVK órán Mordon kijelentette,hogy sorban mindenkire kimondja az Imperius átkot,hogy érezzük a hatását, és kipróbálhassuk, le tudják-e gyűrni.
Daphne volt az egyetlen aki ellenkezett.
-De hát be van tiltva!-sopánkodott.
-Dumbledore szerint fontos megtapasztalnotok, milyen érzés.Ha Greengrass kisasszony akkor óhajtja elkezdeni a gyakorlást mikor már az élete a tét nekem úgy is jó.Kimehet.Senki nem tartóztatja.
Daphne persze bocsánatkérések között végül a teremben maradt.
Mordon egyesével magához intette a társaimat.
Döbbentem figyeltem ahogy bármit megtettek amit a tanár kért.
Crack például olyan tornagyakorlatokat mutatott be amikre sose lett volna képes.Daphne a himnuszt szavalta miközben cigánykerekezett.Enzo pedig lelkesen utánzott egy kígyót.
Egyikük sem tudott védekezni ellene.
-Dolohov.Te jössz!-nézett rá Mordon.
Eltökéltem,hogy egy mp-re hagyom,hogy velem is szórakozzon.
-Imperio!
Csodálatos érzés kerített a hatalmába.Úgy éreztem magam mint aki lebeg.Az izmaim elernyedtek.
Csak halvány sejtésként érzékeltem,hogy mindenki engem néz.
-Ugrálj körbe a teremben!Ugrálj körbe a teremben!!-furakodott be az agyába a kérés.
-Ugrálj körbe a terembe.
-Nem akarok körbe ugrálni!-mondta egy másik hang.-Miért kéne?
-Ugrálj körbe!!
-Nem akarok!!!
-Ugrálj GYERÜNK!!!
De csak arra eszméltem,hogy fájdalom nyilal a csuklóimba és a térdeimbe.
Ugyanis ugrottam,de a lábaim nem engedelmeskedtek így előre estem.
-Ezt már szeretem!-hallottam Mordon hangját.
Enzo közben odaszaladt és felsegített.
A harisnyám kiszakadt és tiszta por lettem.
-Példát vehettek Dolohovról.Ő védekezett.Harcolt az átok ellen és kis híján legyőzte.Próbáld meg újra Dolohov!!Ti meg jól figyeljetek.Nézzétek a szemét az mindent elárul.Nagyon szép volt Dolohov téged aztán nem fognak egyhamar a hatalmuk alá hajtani.
Pedig a szemem csak gyűlöletet árasztott.
Mordon addig kínzott amíg az ötödik próbálkozásra le nem győztem az átkot.
A térdem addigra véres lett.
-Gyere gyorsan menjünk átöltözni!-karolt át Pansy.
Átvettem a harisnyámat.Utána gyorsan elrohantunk Magiatörténetre.
Még Binns is egy rakat esszét adott fel nekik.
-Nem is értem mi ütött a tanárokba.Annyi leckét adnak fel mint még soha...
-A következő évben lesznek az RBF-ek.Arra készítenek fel.-szólt közbe Daphne.
Még Hagrid is elvárta tőlünk,hogy éjjelente is figyeljük a szurcsókjait.
Ahogy visszafelé tartottunk a Nagy Teremhez észrevettünk egy nagyobb tömeget.
-Mi az?-kérdeztem Terry-től.
-Október 30.-án érkeznek majd a másik két iskolából 18:00-kor.És ezért a tanítás fél órával előbb véget ér.
-Ohh okés köszi.Te is jössz legközelebb repülni?-kérdeztem még.
-Ahha.Csak mostanában sok volt a lecke.Kicsit elmaradtam.
-Ne is mondd.Majd akkor találkozunk.
-Remélem ennek örülsz egy kicsit!-mondta Pansy.
-Persze.Végre láthatom Mika-t.
-Na mondjuk ennek én is örülök.
-Azt mindjárt gondoltam!-nevettem.
Persze az,hogy legyőztem az Imperio átkot hamar elterjedt a suliban.
Október 30-ig már csak egy hét volt hátra.
A suliban addig is kezdetét vette a nagy takarítás.
Minden képet és minden szobrot fényesre suvickoltak.Az összes terem csak úgy ragyogott.
A tanárok persze teljes idegbe voltak és még durvábban bekeményítettek.
Így örültem amikor végre eljött a nap,hogy újra láthatom Mika-t.
A tanárok kivezettek minket a kastély elé évfolyamok és házak szerint.
Beálltam utolsónak,hogy ne kelljen a fiúkkal állnom.
Nem tudtuk hogyan érkeznek majd így valaki a kapukat valaki az eget valaki csak úgy maga elé bámult.
Aztán úgy egy 10 perc várakozás után észrevettünk valamit az égen.
Egy ház nagyságú lovas kocsi volt amit tucatnyi elefánt méretű aranysárga szárnyas ló húzott.
A lovak landoltak és rá mp-el maga a kocsi is.
Egy világoskék taláros fiú ugrott le róla aki arany lépcsősort hajtott le,majd hátrébb húzódott.
A kocsiból egy hatalmas nő lépett ki.De amilyen hatalmas volt annyira elegáns is.
Dumbledore tapsolni kezdett mi meg követtük.
-Kedves Madame Maxime.Boldog vagyok,hogy a Roxfortban köszönthetem.
-Én is örülök.-válaszolta a nő kemény akcentussal.-A diákjaim.-mutatott a háta mögé.
Elnéztem és megannyi 17-18 éves fiút és lányt pillantottam meg.Némelyikük ismerős volt.Eléggé fázhattak mivel nem volt rajtuk köpeny ők így nem várták meg kint a Durmstrangosokat.
Én is bementem volna,mert már én is kezdtem átfagyni.
Aztán Lee Jordan elkiáltotta magát.
-A tó!!Nézzétek a tavat.
A tó örvényleni kezdett majd megjelent egy eléggé megviselt hajó.Az én szívem azonban nagyot dobbant.
A hajó kikötött majd palló csapódott a partmenti kövekre.
Mind bundában közelítettek a Roxfort felé.
-Dumbledore!-köszöntötte őket az igazgatójuk-Hogy van drága öreg barátom?
-Köszönöm Karkarov professzor kiválóan.
Én viszont csak Mika-t kerestek a tekintetemmel.
Aztán meg is találtam.Ott állt Danil-al maga mellett.
-Gyere Viktor menjünk be a melegre!-zökkentett ki Karkarov.-Ugye megengedi Dumbledore?Viktor egy kicsit megfázott.
A fiú tényleg Viktor Krum volt.