Már pár napja nem jött ki Edd a szobájából és mindenki aggódik érte, így a kő-papír-olló vesztesének kell először bemennie az ajtón; Matt-re esik a választás. Viszont megmondta a fiúknak, ha bármi bántódása esik a gyönyörű arcának, akkor megharagszik rájuk, de nagyon, persze kivéve Marcus-t, mert ő egy tündérbogár. Persze a két alakot ez nem igazán tudta meghatni, ezért most a gyömbér idegesen fogja Edd ajtajának kilincsét. Bentről nem hall semmit, csak Ringo nyávogását. Végül elhatározza magát és lenyomja a kilincset, majd lassan ajtót nyit.
-Ne, azonnal csukd be!-de már késő. Egy szürke kiscica szökik ki Matt lábánál az apró résen és eltűnik. Tord azonnal előkapja pulcsija zsebéből a walky-talky-ját és értesít minden közelben lévő katonát, hogyha látnak egy szürke kiscicát, akkor kapják el és szolgáltassák vissza Edd-nek, mitnha lenne ilyenekre idő.
Alig egy félórába telt bele és a kölyök macska meg lett. Edd boldogan szorítja magához a csöppséget és beinvitálja a fiúkat a szobájába. Felkapcsol egy kislámpát, ami az ajtó melletti asztalon van. A szoba eléggé szűk hatású, de Edd tökéletesen berendezte. Egy emelt ágy van az ajtó mellett, ami alá bőven befér egy íróasztal, meg rá eszköz - Edd nem poénkodik a munkával, neki igenis fontos - és a helyiség többi része kissé kupis, hogy még emberi mércékkel fejezzük ki. A szoba közepén éppen Ringo táplálja a kölykeit. Tom lép közelebb hozzájuk, de magtart egy bizonyos távolságot.
-Mégis mikor születtek meg?-kérdezi Matt, aki az egyiket kapja fel az ölébe.
-Azon a napon mikor 'bevásárlókocsiztunk'. Furcsa is volt, hogy az én cicám így elhízott, mert mindig azt adom neki, amit kell. De arról fogalmam sincs melyik kandúr lehetett az, aki 'meghódította'.-a cicás közben lefekszik a többi macskához a szőnyegre. Persze mivel ez egy Eddsworld fanfiction, ezért ez a pillanat szintén el lesz rontva egy random faszsággal. Így megjelenik egy kapu szerű lila cucc és mindenki meglepődik, de talán Tom az aki jobban meglepődik. Az alaknak rövid, tüsis, barna haja van és démonian sötét szemei. Egy kék kockás ing van rajta és egy farmer. Lakkos cipőt hord, ami fekete. Tom felkell a földről és közelebb megy az idegenhez.
-Te...
-Én te vagyok, igen. Nagyon fontos dolog miatt jöttem és csak veled akarok beszélgetni.-a nem megszokott jövő Tom a rendes Tom vállaira teszi a kezeit és a többiekre néz. Edd egy ajtóra mutat, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy ott lehet beszélgetni. A felnött bólint és a picit betolja az ajtón. A többiek helyet foglalnak egy kanapén, de Edd továbbra is a cicák szintén tartózkodik.
-Én már nem lepődők meg semmin. Fogadni mernék, hogy róla van szó.-mondja a földön fekvő, aki Ringo-t kapja fel ölébe, így a kiscicák is mind odaözönlenek.
-Ezt hogy érted Edd?-Tord teljesen értetlen fejet vág és előre hajol. Leült közben Edd mellé.
-Hát úgy, hogy valószínűleg Petráról van szó. Azt mondta, hogy ha visszatudna valaha menni az időben, akkor Petrával van valami. Ó, az az alak nem szinpatikus annyira.-Matt veszi át a szöveget, és teljesen átváltott pletyka módba a testbeszédjével is.
-Ki az a Petra? Én miért nem tudok róla?!-a vezér felkel a szőnyegről, de Matt visszanyomja erőből, hiszen a főnöke az ajtó írányába vette azt az egy léptet.
-Ő a volt barátnője. De ez miért érdekel téged ennyire?-a zöldpulcsis felhúzza a szemöldökét és Tord-ra néz, aki kicsit elvörösödik.
-Azért mert ő barátom, úgy mint ti! Nem kéne hogy legyenek titkaink, vagy valami ilyesmi.
-Hidd el, jobb ha nem igen piszkálod ezzel őt. Utálja a múltját.-ezzel a mondattal lezárja a Cola fanatikus a beszélgetést és újra a cicák birodalmába kerül.
Közben a fürdőszobában Tom, a jelenbeli, idegesen ül egy lehajtott fedelü WC-n és kezeit összeszorítja. Sejtheti, hogy mi történt. Én nem akarom ezt! Csak egy rossz álom lehet ez. Nem lehet igaz, hogy ennyire elkeseredett vagyok.
-Tudom, hogy mire...
-Mi az amiért jöttél?-a kék inges a könnyeivel harcol és szipog. Az idősebbik énje egy zsepit nyújt neki, amit zsebéből vett elő. Felkészült az érzelgésre.
-Ez az amit akarsz? Feleség, zene tanári állás és közélet?
-De mit csináljak, ha nem hiszem el, hogy lehet párkapcsolatom mással? Hiszen én nem egy anime lány vagyok, hatalmas szemekkel, mellekkel és nem...
-Az a lány egyszer tönkre tett téged, persze azóta változott, de a mardosó emlék az él.-jövő Tom egyáltalán nem mérges, inkább nyugodt.-Van egy gyönyörű lányom, 7 éves. A feleségem szeret és jókat főz, meg segít ahool csak tud a munkában is.
-Mi történt Tord-dal?
-Meghalt a háborúban Tim-mel együtt. Ezért házasodtam meg Petrával. A fiúkkal nem tartom a kapcsolatot. Jobb a nyugodt élet.-a család apa a kezét nyújtja és Tom tekintetére vár, ami meg is kap.-Ha most elfogadod a kezem a jövőd ez lesz. Rajtad múlik, még változtathatsz.-viszont a kicsi alkesz nem fogadja el az ajánlatot és egy szó nélkül kimegy a szobából. Amikor az ajtóhoz ér megfordul és látja, hogy a jövő énje eltűnik, kámforrá váll. Elmosolyodik és kinyitja az ajtót. Edd rémülten kell fel a padlóról.
-Mi az? Van valami baj?
-Most már nincs semmi.-Tom széttárja a kezeit és vár. Végül leengedi őket és unott fejet vág.-Mégis mire vártok? Azt akarom, hogy öleljetek meg!-hirtelen levegőt se tud venni, olyan gyorsan támadták le. Mint a legkisebb áll az ölelés közepén és örömkönnyekben úszik.-Kérlek titeket, hogy sose hagyjatok el. Hiszen nekünk együtt kell maradni.
-Öhm srácok, nem akarok vészjósló lenni, de valami vöröslik kint.-Marcus mutat az ablak felé, és Tord egyből pánikolni kezd.
-Francba, az egy rakéta!
.
Csend. Mardosó csend, szinte harapni lehetne belőle. A bázison csakis ez van, hiszen alig maradtak ott páran. A hadsereg nagyobb része kisebb osztagokban és csoportokban utazik vagy hajóval vagy repülőgéppel.
A háború végül eljött tegnap este, szeptember utolsó napján.
Az a rakéta hírt hozott, és rengeteg civil sebesültet magával. Ez nem egy egyszerű háború két ideológia között, ez már bosszú Tord részéről, és őt nem akarnád bosszússá tenni, mert eléri a célját így vagy úgy. Így a Vörös Sereg előbb elindult, mint tervezte a Vezér és akik repülővel vannak, azok előbb oda fognak érni a kissé távoli Törökországba. Levi a maga módján idegeskedik, hiszen az anyaföldjén, már évek óta nem volt. Akkor ment el, amikor töltötte a 20-at és a szülei elküldték a Fekete Seregbe. De ott csak pusztítást tapasztalt, ezért megszökött, neki orvosként más a célja és indítatása. Na meg aztán Norvégiában megismerhette drága feleségét.
Jelenleg az orvos az egyik hajó fedélzetén van és nézi a kilátást. Ellie sétál odahozzá, akin a kém ruhája van. A svájci sapka jól áll neki.
-Doki, látom ideges vagy, és nem beszéllek le róla, de a többieket igen zavarja már.
-Mint mindig, most sem bírod tartani a szádat.-megkönnyebbülten sóhajt és elmosolyodik. Nevet.
-Mi az? Talán eszébe jutott valami?
-Tom és Tord. Nem fura, hogy két idióta ilyen hamar újra jóban vannak? Talán egy kicsit túlságosan is. Jaj bocs, te mit tudsz az incidensről?
-Nem sok mindent.-a fiatal hazudik persze, de beszélgetni akar. Neki támaszkodik a korlátnak háttal és így élvezi a friss szellőt. Sapkája valamilyen ismeretlen okból ott marad a helyén.
-Volt pár kísérlet robotokkal, amiket úgy készítettem el, hogy megfeleljen a főnök mentalitásának. De egy sem sikerült. Végül ő maga fejezte be a saját robotját, ami a fiúk régi házának a pincéjében helyezkedett el. De az agyi- és mechanikaihullámok ott se stimmeltek valami végett, így Tord elvesztette a fejét és rombolni kezdett. A lényeg ennyi.
-Az én sztorimnál kicsit se jobb.
-Miért mi az?
-Igazából már voltam itt, és azért vagyok itt, hogy helyrehozzam a hibáimat, hogy tökéletesebb legyen ez a hely.-rá néz a dokira, aki kissé sincs meglepődve.
-Gondolhattam volna, hogy nem ide valósi vagy, úgy egyáltalán.
-Fekete Hajók!-kiáltja el magát Ellie, ahogy észrevesz egyet. Levivel a vészharang felé futnak és megkongatják egymás után többszőr is, mire a többi hajón is elkezdik más emberek a vészjelzést. A katonák is kisorakoznak és várják az adott szakasz vezetőt, hogy utasítást kapjanak.
Azon a hajón, ahol Ellie-ék is vannak, Marcus a vezető és rajta van a hivatalos ruhája is, amit pár napja kapott meg. Haja lóg, hiszen a félkopasz fejével elég nehéz valamit is kezdeni. Ki áll az összeszedett emberek elé.
-Az egyes és kettes csoport a lőszereket fogja adni a 3-as, 4-es és 5-ös csoportnak, akik meg lőni fognak mindennel, amivel lehet az ellenségre. A 6-osok a hajó védelmi rendszerét állítsák be és a szabad emberek segítsenek, ha valahol ember hiány van. Mindenki, nyomás!-a katonák egyszerre tisztelegnek, majd mennek el saját dolgukra. A kis tini is beáll a hajó védelmét ellenőrizni, miközben hallatszódnak az első ágyúlövések az ellenséges hajók felől. Viszont nem kell sokat várni, mert a vörösök is támadást indítanak, ezzel úgymond megerősítve a háborút a két sereg, sőt a két ország között.
Tord egy hátsóbb hajón van Tom-mal. A többiek meg a mellettük lévőn. A vezér a hajó elejénél áll és olyan mintha magában beszélne, de jól tudja, hogy van még mögötte valaki.
-A pusztítás. A gyűlölet nem szűl mást csak ezt!-karjait széttárja és végig mutat a látványon. Megfordul és elindul.-nem tudtam, hogy a Crestewell-lek mivel foglalkoznak, ezért nem féltem tőled. De amikor betöltöttem a 16 és az apáim már tényleg a szüleim lettek, akkor elmondták, hogy a Fīreson-ok mindig is rivalizáltak veletek. Ezután...
-Tord.-az alacsonyabb férfi megköszörüli a torkát és unott fejjel néz, majd a 'szemeit forgatja'.-Ez nem valami szar dráma, ahol a főszereplők meghalnak, majd egymás ölében elmondják a másiknak, hogy mindvégig szerették igazából egymást. Nyerni fogunk és ha haza értünk, akkor jól bebaszunk.-a végére magabiztosan elmosolyodik és közelebb megy szerelméhez.-Én bízom benned és a vezetésesben.-majd ad egy apró csókot neki. Ez egyre átlagosabb köztük, szinte már-már második természetté vállik.
-Köszönöm Thomas, lekenyerezel ezzel az egésszel.-a démon szemű kap egy ölelést, de a gondolatai teljesen máshol járnak.
Vajon honnan jött ez a hírtelen 'Thomas'? Mintha távolodna! De mit csináltam rosszul?
-Igen, és mindig itt leszek neked...meg a többiek.-a beszélgetést egy telefon csörgés zavarja meg. Tord a zsebéhez nyúl és kiveszi a telefont, majd norvégül kezd el beszélni. A hangja nyugodt és lassan beszél. Miután leteszi a telefont elindul a kabinok felé.
-Mára visszavonultak. Addig mi meg megyünk tovább! De pihenj, mert holnap fárasztó lesz.-a csata hangjai is lassan eltűnnek, pedig a Nap még a delet se járta meg.
"E641 – Petra és Tom sose szakítottak, lettek utódok a Kék Démon vérből, de a háború sose történt meg, ami technológiai reformot indított volna el. Negyven valahányadik próbálkozás, Marcus_34 később újraszámolta."
~Ezt már teljesen gépen szerkeztettem. Jó, most lehet úgy érezhitek, hogy ez nem lehet igaz, hiszen csak apró dolgok változnak, de azok is fontosak, meg hiszen hamarosan jön a NAGY változtatás! Én Ellie vagyok, leszek még, babai!~