- Öhmmm.. Jisung, jól vagy?
- Persze. - Túrt bele a hajába Jisung, miközben egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki a száján.
- Akkor.... Ez most mi volt? - Ráncolta össze a szemöldökét Seungmin. Egyáltalán nem értette, hogy barátja minek rángatta el Hyunjin elől, ráadásul szinte tapintható volt a feszültség a levegőben a Minho és Jisung között.
- Izé, csak... Szerettem volna veled, lenni. Unatkoztam, van valahol pia?
Oké, mi a franc? Gondolta Seungmin. Lehet Minho mégis kupán csapta.
- Bro, jól vagy? Minho mégis megvert?
- Mi? - Jisung arca összerezzent.
- Ah semmi. Lényegtelen. Nem tudom hol van pia, kérdezd meg Chant. - Felelte Seungmin unottan, és megfordult, hogy visszamenjen Hyunjinhoz, de Jisung nem engedte. Oh, miért is tette volna.
- Nem. Te most itt maradsz velem. Gyere, megkeressük Felix-et.
- Mi- várj, mi? Hé, hallasz? - Jisung rá se hederített barátjára. Egyik fülén be másikon ki, megragadta Seungmin pulcsiját, és Chanhoz rángatta.
- Oh sziasztok fiúk! - Köszönt Chan vidáman. - Milyen eddig a buli?
- Hmm, kurva jó ha engem kérdezel... - Motyogott mogorván Jisung, de szerencsére senki nem hallotta.
- Remek! Nekem nagyon tetszik, jó a hangulat. Igazából Jisungie szeretne inni valamit.
- Értem. Gyertek, innen lehet választani. - Chan megfordult, és egy asztalhoz lépett, ami tele volt károsabbnál károsabb italokkal. Energiaitaltól a nem tudom hányezer százalékos tatrateáig.
- Köszike Chan! Oh... Az egy új tetkó? - Hajolt közelebb Seungmin Chan karjához kíváncsiskodva, amint észrevette, hogy egy új tetkó spawn-olt a karjára.
- Ah, M-mi? Ja, igen ez az. - Chan hangja elhalkult, a zenétől alig lehetett hallani mit is mondd.
- Wow, rohadt jól áll! Amúgy, csak kíváncsiságból, de hol szoktad csináltatni a tetkóid? Én is gondolkozom most rajta, szeretnék egyet, de csak egy kicsit, mondjuk a karomra. Uh, egy pillangó cuki lenne. - Ujjongott Seungmin.
- Az már biztos! Illene hozzád. - Chan oda se figyelve Jisungra, aki eközben már nagyban fogyasztotta az alkoholt, mosolyogva dicsérte Seungmint.
- Ezt hogy érted?
- Hát te is cuki vagy még a pillangók is...
- Oh. Köszönöm! Hyunjinnien kívül még senki se mondta, hogy cuki vagyok! Te is az vagy Channie. - Mosolyogva döntötte oldalra a fejét, az idősebb fiún pedig egy alig látható halvány pír jelent meg.
A két fiú sok ideig fürkészte egymást, beszélgettek, cseverésztek míg Seungmin arra lett figyelmes, hogy Jisung túlságosan csöndben van.
- Han - szólította meg - Mi a fasz?! Mit művelsz?! Rakd azt le most! - Rivallt rá Seungmin Jisungra, aki már a harmadik sojut fogyasztja.
- Most miért? - Kérdezte Han. Kicsit pityókás volt már, hangjában is lehetett hallani.
- Ahj istenem, hogy lehetsz ekkora nagy púp a háton? Gyere velem. - Seungmin egy kacsójával megfogta barátja kezét, másikkal pedig a derekát támaszként. - Bocsi Chan! Majd máskor koccanunk. Úgy tűnik vigyázni kell Hanra. - Kacagott kínosan.
- Persze megértem! Ha jól tudom fel óra múlva a többiek terveznek egy játékot. Nem tudom milyet, de azt mondták élvezni fogjuk. Szerintem gyertek.
- Persze, persze. Szia! - Intett Seungmin egyet utoljára.
Jisungot egészen a mosdóig húzta, majd mikor odaértek, bezárta magukat.
- Tesó, neked mi a bajod? Mégis miért ittál ennyit?
- Nemmm tzudom... Uh, pisilnem kell!
- Még jó, hogy itt vagyunk. Menj, pisilj. - Seungmin megmasszírozta a szemöldökét.
Jisung fogta magát, és elkezdte kigombolni a nadrágját.
- Jisung! Mi a jó anyámat művelsz, azt mondtam pisilj!
- Azt csinál-hupp-om. - Csuklott Jisung.
- De ne a mosdókagyló felett! A vécébe te hugyagyú!
- Hmmmm.. jó ötlet.
- Atyaég... - Seungmin sóhajt a kapott a homlokához. Egyszer csak egy hangos kopogásta lett figyelmes.
- Van bent valaki? - Hallotta Seungmin a halvány hangot. Kint üvöltött a zene, plusz az ajtó is be volt zárva, de Seungmin felismerte az illetőt. Remek, meg csak ez az idióta kellett.
- Gyere be Lix. Csak én vagyok meg Jisung. - Szólt vissza Seungmin.
Felix ráfogott a kilincsre, majd lenyomva azt benyitott.
- Történt valami?
- Igen. - Sóhajtott Seungmin. - Jisung berúgott.
- Oh. Tényleg? Ő nem szeret inni.
- Hát ezek szerint mégis.
- N-nem, én utzálog inni. - Szólalt meg Jisung az egy wc fülke mögül. Hát egyértelműen részeg volt.
- Akkor miért ittál ennyit?
- Azért - Jisung kijött a fülkéből, egyenesen a mosdókagylóhoz, és elkezdte mosni a kezét. - Met a Mi. Izé Minho vagy ki. - Jisung lerázta a vizes kezét. - Hülye. Jah, utálom. - Kuncogott.
- Oké, mivan? - Rezzent össze Felix. - Mit csinált?
- Hát megcsókoltz, vagy mi.
- Hogy micsoda?! - Akadt ki Seungmin. - De miért?
- Jaj ugyann már, nem nagy-hupp-dolog. Többször is csinált már ilyeth. - Csuklott.
- Többször? - emelte fel a hangját mostmár Felix is.
- Mmmhhm. Igen. Beverném a pofáját.
- De Jisung, úgy csinálja, hogy neked az nem tetszik? Jisung, nézz rám! - Felix megragadta Jisung vállát, és maga elé fordította a kómás csávót. - Bánt? Megerőszakolt, vagy bármi?
- Nem dzehogy! Vminho nem olyan.
- De Jisung, neked az tetszik ha ezt teszi veled? Mert ha nem, akkor az-
- Nem mondtam, hogy nem tetszik. - Jisung hangja – akármilyen pityókás is volt – kicsit komolyabbá vált. - Nekem tetszik, cdzsak nem akarom, hogy tetszen. Asszem.
- Ööö. What?
- Felix, ezt szerintem akkor kéne vele megtárgyalni, amikor már magánál van. - Tanácsolta Seungmin.
- Ja lehet igazad van. Ide figyelj Jisung!
- Hm?
- Most megyünk, és szerzünk neked egy pohár vizet. Az jó a piára, kicsit elnyomja a hatását. - Okoskodott Felix, és igazgatói kezdte barátját. Megigazította a haját, a Minho által felgyűrt ruhát helyre rakta, és megpaskolta Jisung arcát.
Seungmin és Felix kirángatták a mosdóból, majd amíg Felix hozott egy kis vizet, Seungmin leültette egy kanapéra.
- Sziasztok srácok! - Jelent meg Hyunjin, Changbin és Minho. - Woah, mi történt?
- Jisung berúgott. - Sóhajtott fel Seungmin.
- Ez nem vall rá. - Mondta Minho.
- No shit Sherlock! - Ripakodott rá Felix, amikor megérkezett a vízzel. - Csak kicsit kikészítetted...
- Én?
- Igen te. Nem értesz a saját nyelveden?
- Oké Felix, nyughass. - Csitította el Seungmin. - Ezt majd később megtárgyalod vele. Most egyelőre Han ébredjen fel. Szegényke elaludt.
Felix pirosan izzó szemekkel szugerált bele Minho agyába.
- Hannie, kelj fel. - Suttogta Felix, az alvó mókuskának. - Hazaviszlek.
- Nem, nem kell. Majd én. Én meg úgyse ittam. - Mondta Seungmin.
- Oké, de én is megyek. Nélkületek nem jó a buli.
- Nem kell srácok, maradjatok. - Szólt gyengéden a kómás mókuska. - Megoldom. Tényleg. Az alkohol hatása csak elmúlik.
- Igen babes, de nem öt perc alatt. - Simított rá Felix Han arcára, és a mókuska belehejezte a cuki, pufók pofazacskóját annak tenyerébe.
Aranyos látvány volt, Minho szívét is megmelengedte. Oké hagyjuk már. Minho szívét minden egyes tett amit Jisung csinál megmelenget. Ahogy eszik, ahogy táncol, ahogy beszél, hisz imádja a fiatalabb hangját, ahogy járkál, ahogy ül, ahogy fekszik, alszik, iszik, vagy egyszerűen csak létezik.
Most minek húzzam ezt tovább? Minho igenis szerelmes Jisungba. Azóta amióta elkezdett a kisebb táncórákra járni. Eleinte csak messziről figyelte Jisungot. Lenyűgözte ahogy kinéz. Meseszerűen szépnek tartotta. Nagyon kedvesnek is tartotta. (Még most is) Meg akarta ismerni. Szeretett volna a barátja lenni. Ez egy kis ideig ment, míg ez a szeretet, át nem csapott szerelembe. Rájött, hogy nem egy barátja, hanem A barátja akart lenni. De mégis hogyan közelítse meg?
Na itt jött a probléma. Szerette volna kimutatni a figyelmét Jisung iránt, de nem tudta hogyan tegye. Míg el nem kezdte piszkálni, aranyos, flörtös piszkálódásokkal. Azt hitte, a kisebb majd veszi az adást. A flörtöket. De nem. Ezzel csak azt érte el, hogy jobban feldühítse.
Viszont ahogy a táncóra előtt megcsókolta, megnőtt benne az önbizalom. Azt hitte, talán mégis érez valamit Han is. Jaj dehogy, hogy gondolhatta?!
Amikor csúnyának nevezte, akkor nem is kicsit, összetört. Természetesen mindenkinek fáj, ha rondának neveznek, de a kiszemelted által, mégroszabb!
- Tudjátok mit. Én itt maradok vele. - Ajáblotta fel Minho.
- Mi? nem! Azt nem engedem. Még a végén-
- Had maradjon. Ti menjetek csak. Legalább akkor ő nem tud bulizni. - Jisung elégedett mosolyt küldött Minho felé. Ha én nem érzem jól magam, ő se.
- Mi? Han, De-
- Hagyjuk mááár~ úgy is aludni fogok.
- Gyere Lixie, menjünk. Hagyjuk őket. - Seungmin megfogta Felix kezét, és a többiekkel együtt lelépett. Felix azért még mondott valamit Jisungnak némán, de alig volt kivehető. Jisung elnevette magát barátja bohókás viselkedésén.
- Szóóóval. - Fordult Minho Jisung felé, miután magukra hagyták őket.
- Mi szóval. Szeretnék pihenni...
- Mhm. Aludj csak. - Minho – aki eddig a kanapé karfáján csücsült – leült Han mellé.
Csendesen nézte, ahogy a kisebb pihengél. Csöndben csodálta őt. Legalább tíz percig, mikor Jisung hirtelen kinyitotta a szemét.
- Minho.... - Kezdte kicsit fáradtan - Hozol nekem vizet? - Jisung felült a kanapén, és megdörzsölte a szemét.
- Persze. - Felelte Minho, szinte már suttogva. Az ajtó be volt zárva a kis helységben ahol jelenleg voltak, a zenét még mindig remekül lehetett hallani, de nem volt süketítő.
Pár perc múlva Minho visszatért azzal a pohárral a kezében, amit még Felix hozott. Jisung egyik ujját a zene ritmusára dobogtatta a bőrkanapén.
- Tessék Sungie. - Minho leült, közvetlenül Han mellé, és odanyújtotta a poharat.
- Ne...
- Mi ne?
- Ne hívj Sungienak. - Jisung kivette a poharat Minho kezéből, de fejét elfordította. Egy lágy pír jelent meg az arcán.
- Hm. Miért? Szerintem aranyos. - Minho eldöntötte a fejét a kanapé támláján, és úgy mustrálta tovább a részeg fiút.
Jisung fejét Minho felé fordította, így egyből összekapcsolódott a tekintetük.
- Úgy utállak. - Suttogta Jisung.
- Tudom. - sajnos tudom Jisung.
Jisung lehet, hogy csak az alkohol miatt, de lehet más miatt is, kikelt magából. Lerakta a poharát a kanapé előtti asztalra, és egész testével Minho felé fordult. Lassan négykézláb elindult Minho felé, közben egyszer sem szakította meg a szemkontaktust.
- Jisung... Mi– - Han hirtelen rátapadt Minho ajkaira. Eleinte csak egy lágy, puha csók volt, de az később átment egy vadabb hangvételű csókcsatába.
⚠️ A bit spicyyyy ⚠️
Jisung két karját átvetette Minho nyakán, s szorosan megölelte. Jisung irányította a csókot, ez viszont Minhónak egyáltalán nem tetszett. Fogta magát, és egy határozott mozdulattal megfordította a helyzetüket. Minho volt felül, Jisung alul.
Végül Minho levegőhiány miatt elvállt Jisungtól. De ezt nem hagyta annyiban, egyből a kisebb nyakát kezdte el kényeztetni. Egyik kezével ráfogott Jisung karcsú derekára, másikkal pedig annak tagját ingerelni kezdte az anyagon keresztül.
Ez természetesen azt eredményezte, hogy Jisung többször is felsóhajtott, néhol fel is nyögött.
Minho tovább simogatta Jisung nemiszervét, és ezért Jisung többször is nyögött egyet.
- Minh... - Sóhajtott fel Jisung.
- Hívj mégegyszer ennek. - Dörmögte Minho Jisung fülébe.
Minho megint elkezdte csókolni Jisungot, viszont most a nyelvét is átdugta, amitől a kisebb felnyögött. Minho keze abbahagyta Jisung tagjának ingerlését, ezért Jisung kellemetlenül nyöszörgött egyet, s feltolta a derekát, de ezzel nem Minho kezét találta el, hanem annak szerszámát, így mind a ketten felnyögtek.
- Na mivanh, ki vagy éhezveh? - Vigyorgott Minho.
- Minho, kérlekh~ - Jisung teljesen nem volt magánál. A szexuális vágy teljesen elvakította. Összeszorított szemekkel, vadul kapkodta a levegőt. Biztos csak az alkohol, ugye. Na persze...
Minho nem válaszolt, inkább csak visszatért Jisung nyakára, és nyálas puszikat hintett oda. Néhol természetesen ki is szívta.
Amikor Jisung már ficánkolt alatta, Minho hirtelen – annak érdekében, hogy megállítsa a ficánkoló fiút – rámarkolt Jisung tagjára. Ennek eredményeképpen Jisung akkorát nyögött, hogy ha nem ment volna üvöltően a zene a másik szobában, mindenki hallotta volna.
Ez viszont csak mégjobban beindította Minhót, így felült, és letépte magáról a pólót.
Jisung csodálva nézett végig Minho kidolgozott felsőtestén. A látványra fel is sóhajtott. Lassan felemelte a kezét, hogy megérinthesse Minho kockáit, de abban a szent pillanatban, megcsörrent Jisung telefonja.
A két fiú szinte felugrott, olyan hirtelen jött a hívás. Jisung odakapott a telefonjához, majd felvette.
⚠️ End of spice ⚠️
- Háló! Jisung? Ott vagy? - Kiáltott a telefonba Chan.
- Igen... A-azt hiszem. - Jisung légzése még mindig nem volt normális, a szíve is iszonyatosan gyorsan vert, levegő után kapkodott.
- Jesszus jól vagy? Meg nem fulladj. - Mondta Chan. - Mit csináltál.
- Ohm, ja csak gondoltam ha kimegyek futni egy kicsit, jobb lesz és elmúlik a pia hatása. - Kamuzott Jisung, és szégyenlősem rápillantott a mellette ülőre, aki csak egy elégedett vigyorral kísérve, visszavette a pólóját.
- Ja értem. Csak le akartalak csekkolni, hogy jól vagy-e. Ha jobban érzed magad, gyertek be! Játszani fogunk.
- Oké... Szia Channie. - Elemezte a fülétől a telefont, és kinyomta. Sóhajtott egyet, majd Minhkra nézett. - Hol a mosdó?
- Végigmész egyenesen, és a második ajtó. - Tanácsolta Minho.
- Kösz. - Jisung felálmt, és odament ahová Minho mondta.
Belenézett a tükörbe, és elkezdte igazgatni magát abban. Eközben Minho megjelent az ajtófélfában.
- Akkor ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk? - Húzta fel Minho a szemöldökét sunyi módon.
- Oh, nem! Attól még mindig utállak. - Vágta rá Jisung, miközben a haját fésülte, és a ruháját igazgatta.
- Oh? Valóban? Hát jó... Azt még meglátjuk...- Minho Kacsintott egyet Jisung felé, majd kisétált a mosdóból.
Mi a fenét műveltem már megint?! Kérdezte magától Jisung, ahogy belenézett a tükörbe.
★....★....★
Hello pookies! Na ez már tényleg sokáig tartott. Nagyon sajnálom, egyszerűen csak nem volt ihletem se, még időm se, de már minden oké. 💞
Megpróbálok majd minél előbb hozni a részeket. 💓
Ha van kérdés, akkor nyugodtan tegyétek fel! ^^
Becky-chan ꒰⑅ᵕ༚ᵕ꒱˖♡