Kyra
Átfordultam jobb felemre, majd lassacskán kinyitottam szemeimet az ablakon beszűrődő Napfény hatására. Pislogni kezdtem, de még mindig homályosan láttam, valami feketét a szemem előtt. Mikor ki tisztult a látásom, felsikítottam.
– Jézusom – sikítottam fel, majd gyorsan felültem az ágyon. – Hülye madár.
Az a holló már megint a szobámban volt, de sosem értem hogy került ide, mert mindig be van csukva az ablak, a madár meg mégis itt ücsörög a szekrényen, mint aki egész végig arra várt, hogy végre felébredjek.
A sikításom után pár perccel kopogtak az ajtómon, én meg ültem mint egy kuka.
– Kyra, minden rendben? – kopogott újra Xander, aki egyből ide sietett ahogy kiabáltam egyet. – Kyra, ha nem válaszol kénytelen leszek bemenni, hogy tudjam jól van-e!
– Jól vagyok – válaszoltam végül, majd a madár felé kaptam a fejem, aki nagy lendülettel kirepült az ablakon. Csak egy tolla szállt a levegőben, majd az ágyamra hullott.
– Be mehetek? – kérdezte, még mindig az ajtó túlsó oldaláról. Hangja kissé feszült volt, aggódott. Miattam.
– Gyere.
Ekkor Xander belépett az ajtón, és megállt pont előtte. Mintha odagyökerezett volna a lába.
– Ennyire szarul festek, hogy nem mersz beljebb jönni? Ülj csak le nyugodtan – viccelődtem, mire Xander szája apró mosolyra görbült, aztán leült az ágyam aljába.
– Nem, dehogy! Kyra, maga minden nap csodaszép – nézett rám, majd körbe nézett a szobába. Az előbbi bókra csak egy mosollyal válaszoltam. – Miért kiáltott az előbb? Talán valami gond van a szobával?
– Nem! A szoba csodálatos – ráztam fejem, majd én is körbe néztem és mosolyogtam egy aprót. – Csak van egy ilyen fura madár, és sokszor megijeszt. Holló asszem.
– Egy holló? – kérdezett vissza, pedig pontosan hallotta amit az előbb mondtam. Bólintottam, erre pedig állát kezdte dörzsölni. – Mondja, a hollónak véletlenül nem fehér az egyik szárnya?
– De, azt hiszem – bólogattam bizonytalanul, majd próbáltam visszaemlékezni a madár kinézetére. Igen, fehér a szárnya. – Igen, határozottan fehér az egyik szárnya!
– Köszönöm – mosolygott idegesen, majd felállt, kisimította a gyűrött lepedőt, és az ajtó felé sétált. – Most pedig, ha megbocsát.
Kisétált, becsukta az ajtót és megállt. Vagyis szerintem megállt, abból ítélve, hogy az ajtóm elől hallottam a következőt:
– LUCIEN – ordított, mire megugrottam az ágyon. – Told ide a mocskos képed, drága és egyetlen öcsém!
Amint meghallottam Lucien nevét az ajtóhoz lépkedtem lábujjhegyen, hogy véletlenül se halljanak meg, és vegyék észre, hogy hallgatózom.
– Mit óhajtasz, Xander? – hallottam meg Lucien mély hangját, melyből sugárzott a kihívóság. Direkt idegesíti ezzel a hangnemmel.
– Ne kerülgesd a forró kását – válaszolt Xander, majd megköszörülte a torkát. – Nem tudod véletlenül, hogy ez micsoda?
– Egy toll? – válaszolt kérdéssel Lucien. – Ez most valami játék, csak mert nem érek rá a te hülyeségeidre.
– Ez egy holló tolla – válaszolt Xander, mire azonnal az ágyam felé fordultam. Észre sem vettem, hogy elvitte a tollat. – És nocsak, fehér a toll... Nem ismerős?
Ezt kezdem nem érteni.
– Nem dereng – mondta Lucien. – Mehetek a dolgomra végre? Kezdek unatkozni.
– Lucien, legalább ne nézz hülyének.
– Nem nézlek annak – válaszolt egyből. – Én tudom, hogy hülye vagy!
– Viselkedj már! És állítsd le a madarad, kis híján halálra rémisztette szegény Kyrát.
– Kis híján halálra rémisztette szegény Kyrát – utánozta le Xandert gúnyosan. – Kit érdekel az a lány?
– Engem.
– Én meg pont leszarom, hogy mi történik vele. Van nála jobb dolgom is.
– A madarad mégis a szobájában volt... Erről nekem nem az jön le, hogy nem érdekel téged a lány – válaszolt Xander.
Hogy az a..... Ha Lucien nem vámpír lenne, az biztos, hogy megfojtanám. Mégis hogy képzeli, hogy beküldi ide azt a hollót. Hát én ezt nem hiszem el... Fúú, elegem van Lucienből!
– Nem értem miről beszélsz.
– Ó, dehogynem érted – nevetett fel Xander. De nem az az aranyos nevetés volt ez. – Azt a dögöt te irányítod. Ne nézz már hülyének, hiszen nekem is van egy ilyen állat. Minden természetfeletti lénynek van. És mindenki irányítja a sajátját. Szóval ajánlom, hogy többet ne halljam meg Kyrától, hogy az a mocskos szárnyas patkány a szobájában járt, vagy megfogom, és élve eltemetem – mondta Xander, hangjából pedig azt vettem le, hogy forrt az idegtől. Sosem hallottam még ilyennek.
Bár csak pár napja vagyok itt, még jó, hogy nem hallottam ilyennek...
– Szépen beszélj Silasről, különben a te kis madarad véletlenül megfullad a saját vérében. Értve vagyok?
– Meglehet, hogy a többiek félnek tőled, de én nem. Az öcsém vagy, tudom, hogy nem bántanál.
– Biztos vagy te ebben? – nevetett fel Lucien.
– Igen.
– Remélem tisztában vagy vele, hogy hallom azt, ahogy lélegzel – szólalt meg Lucien egy kis idő után, mire szemöldökömet ráncoltam. Mi ez a hirtelen közlés? – És persze azt, ahogy a a szíved pumpálja a vért.
Ja, hogy hozzám beszél.
– Neked nem tanította meg senki, hogy nem szokás kihallgatni más emberek beszélgetését? Hm? – kérdezte, majd azzal a lendülettel kinyitotta az ajtót, én pedig kiestem rajta. Lucien félre állt, eszébe se jutott, hogy esetleg el kapjon, de szerencsére Xander megfogott.
– Simán orra eshettem volna, ha Xander nem kap el – magyaráztam, közben kiszedtem magam Xander karjai közül. – Akkor bunkó vagy Lucien.
– Ezt bóknak veszem – tette mellkasára egyik kezét, majd elismerően mosolygott.
Ettől még jobban felment bennem a pumpa. Tényleg meg kellene fojtogatni egy kicsit...
– Nem annak szántam – válaszoltam gúnyosan, mire Xander elmosolyodott.
– Akkor is annak veszem.
– Hát ez hülye – ezt magamban akartam mondani, de a szám nem működött együtt így kimondtam hangosan. Xander most hangosan felnevetett, Lucien pedig grimaszolt egyet.
– Vicces? – nézett Xanderre. – Meglátjuk akkor is fogsz-e nevetni, ha nem lesznek fogaid.
– Most meg kellett volna ijednem? – kérdezett vissza Xander, mire Lucien megindult felé, erre pedig Xander is kihúzta magát.
Persze, öljétek is meg egymást. Testvéri szeretet....
– Elég lesz – állítottam meg őket úgy, hogy közöttük álltam, egyik kezemmel Xandert tartottam vissza mellkasánál fogva, másikkal pedig Lucient. – Testvérek vagytok, pontosabban ikrek, muszáj mindenen veszekedni?
– Te ne akarj kioktatni – vágta rá Lucien, majd kezemre nézett, mely mellkasán pihent. – És ne nyúlj hozzám – lökte le magáról.
– Jó, igazad van – mondta Xander, aztán mellém állt. – Befejezem, ha Lucien bocsánatot kér tőled a madaras incidens miatt.
– Azt várhatod – horkantott Lucien.
– Xander, legalább neked legyen eszed. Kérlek, legalább te ne kezdegess – fordultam felé, mire Xander egy kis habozás után bólintott.
– Lucien – szólt öccse után, aki már az előbb megfordult és elindult. – Mit szólnál, ha ma bevinnéd a városba Kyrát?
– Vidd te – válaszolt, majd tovább sétált.
– Várj – mutatta fel ujját, majd eltűnt mellőlem, és Lucien elé került.
Még pár percig beszéltek valamit, aztán Xander ismét mellettem termett. Ezt nem tudom hogy csinálja, de nagyon menő!
– Lucien bevisz a városba – mondta, majd a falon ketyegő órára nézett. – Ha elkészültél, menj a nagy terembe. Ott fog várni, ha minden igaz.
– Én nem akarok vele menni – nyavalyogtam, mire Xander olyan "mondjuk ezt meg tudom érteni" arcot vágott. – Folyamatosan bunkó, ellenséges, ja és bunkó is!
– Tudom, – válaszolt. – de hátha bocsánatot kér, vagy talán összebarátkoztok! Bántani nem fog, ígérem!
– Inkább a halál, minthogy én meg Lucien barátok legyünk.
– Csak egy utolsó kérdés – mondta halkan, majd egyre távolodó öccse felé nézett. – Ez volt az első alkalom, hogy az a holló a szobába volt?
– Nem – válaszoltam. – Már többször is előfordult.
– Csak ezt akartam – mondta. – Öltözz fel, aztán keresd meg Lucient.
– Muszáj? – sóhajtottam, majd Xander smaragdzöld szemeibe néztem.
– Kérlek – válaszolt, majd vállamra helyezte az egyik kezét. – Csak egy próba, hátha sikerül lebontani ezt az ellenséges falat kettőtök között.
– Ahj – sóhajtottam ismét, majd egy pillanatra a falra néztem. Talán igaza lehet, de Lucienből kiindulva ebből nem fog semmi jó kisülni. Na mindegy. – Rendben, legyen.
– Köszönöm, Kyra – megfogta kezemet, majd egy apró csókot nyomott kézfejemre és el is tűnt.
– Szívesen – mondtam lehangoltan, pedig már senki sem volt ott.
Na jó, ezek után egy ideg orvost kell majd felkeressek, mert Lucien miatt az összes ép idegem meg fog halni. Visszamentem a szobába, becsuktam az ajtót, utána pedig ellenőriztem, hogy biztosan csukva legyen az ablak és Lucien madara véletlenül se repüljön be rajta.
Alig várom, hogy a kedves és jó lelkű Luciennel töltsem a napomat! Hurrá!