Tom el engedett és el kezdett nekem össze pakolni a táskámba.
Majd az övét is magára dobta és az enyémet is, és megfota a kezem.
-gyere...menjünk egy kicsit el!!
-de hová? Még suli idő van...
-nem érdekel... tudni akarom hogy mi történt veled!!
Tom a saját házába vitt és le ültetett a kanapéra, és tom meg mellém és fogta a kezem.
- mióta??
- mit..mit mióta?
- miért hánysz vért??..
“ vettem egy nagyon nagy levegőt és ki fújtam „
- már 1- fél éve....nem tudom..
- miért nem mondtad el valakinek?
- mert félek...félek, mert már így is szarnak rám a szüleim!“ remegett a hangom, és egy könnycsepp gördült le az arcomon „
Tom az ölébe ültetett és és fogta a derekam én meg rá dőltem.
- kérlek...enged meg...had segítsek.. kérlek!!
“ én fel ültem és néztem a szemébe„
- én-“ nem tudtam végig mondani,mert hirtelen jött fel a vér, és a vér Tomon landolt.„
- b-bocsi.... sajnalom... sajnalom sajnálom sajnalom sajnálom sajnalom sajnálom sajnalom sajnálom sajnalom sajnálom sajnalom sajnálom sajnalom......
“ le szálltam az öléből, minél hamarabb,és gyorsan szaladtam a wcre mert még alig jött ki az egész vér„ Tomot egyáltalán nem érdekelte a vér a pólóján, csak le vette és jött utánam„
- itt vagyok...nincs semmi baj!“ le térdelt mellém és megfogta a fajam, miközben simogatta a hátam.„
- s-sajnálom....n-nem akartam....
“ hánytam és közben sírtam, mert már kezdtett fájni a tüdőm, és a szívem ( olyan érzés mint a szív roham) és közben kapkodtam a levegőt „
- nem..ne sajnálj semmit...nem tudhattad!! És nem érdekel a póló...itt vagyok..nem kell félned!!!