Bakacsinerdei Király Szerelme

By Khaleesi58

11.5K 561 171

- Kérlek ne csináld ezt! -mondtam rémülten, de még csak nem is válaszolt és nem is állt meg. -Thranduil nagyo... More

1 Szerelem első látásra
2 Reggeli
3 Őszinte vallomás
4 Csalódás
5 Fájdalom
6 Szerelem
7 Házassági ajánlat
8 Házas élet.
9 Beszélgetések
10 Engedetlenség
11 Nem várt öröm
12 Beren alattomossága
13 Thranduil makacssága
14 Titkok súlya
15 Az első kém
16 Szörnyű veszteség
17 Érzelmi hullámok
18 Támadás
19 Rémületbe zárva
20 Az én királyságom
21 Szörnyű emlék
22 Tanács
23 Dís
24 Hirtelen döntések
25 A király tulajdona
26 Beren halála
27 Vasdombok
28 A végzet árnyéka
29 Híriel hazatérése
30 Dol Guldur titkai
2. kötet 01 fejezet: Nyomok után kutatva
2. kötet 02 fejezet: Rohan hercegnője
2. kötet 03 fejezet: Meghívás
2. kötet 04 fejezet: Bard, Tóváros ura
2. kötet 05. rész: Legolas anyja
2. kötet: 06 fejezet: Mereth Nuin Giliath
2. kötet: 07 fejezet: Támadás
2 kötet: 08 fejezet - Ártó hazugságok
2. kötet: 09 fejezet: Elátkozott királynő
2. kötet: 10. fejezet: Betolakodó
2. kötet: 11. fejezet: Szerelem
2. kötet 12. fejezet: Durin veszte
2. kötet 13. fejezet: Sötétség
2. kötet 14. fejezet: Sauron
2. kötet 15. fejezet: Rohani látogatás
2. kötet 17. fejezet: Nősziromfölde
2. kötet 18. fejezet: Születésnap
2. kötet 19. fejezet: Támadások
2. kötet 20 fejezet: Hegyi emberek támadása
2. kötet 21. fejezet: Felmentősereg
2. kötet 22. fejezet: Ellenszenvek

2. kötet 16. fejezet: Szóbeszédek

70 5 0
By Khaleesi58

Az eskü letétele után mindenki asztalhoz ült, miután kifejezték örömüket a királynak és a királynénak. Elros felém sietett egy kisebb díszdobozzal, mit át is nyújtott. El vettem tőle és Morwenhez mentem, ki örömmel teli mosollyal nézett rám.
- Szeretnénk mi is gratulálni, örülünk, hogy végre egybekötöttétek az életeteket. -feleltem mosolyogva, majd felé nyújtottam a kis dobozt. - Nálunk szokás, hogy az új királynét ajándékkal köszöntsük, ezzel tiszteletünket téve neki. -mondtam. Meglepetten nézett rám, míg Thengel mosolyogva nézte feleségét. Morwen el vette a dobozt, majd ki nyitotta, meglepetten nézett rám.
- Úrnőm, ezt nem fogadhatom el! -nyújtotta vissza.
- De, elfogadhatod, remélem, hogy örömmel fogod majd viselni. -feleltem mosolyogva.
Thranduil végig nézett az embereken, voltak már páran, akik élvezték, hogy a király ünnepel és ennek látszata is volt.
Vacsora után a király táncra kérte a feleségét, mosolyogva figyeltem őket. Morwen nagyon boldognak látszott, akár csak Thengel. Thranduil lassan fel állt, majd felém nyújtotta a kezét. Mosolyogva csúsztattam a kezemet az övébe és fel álltam. Oda sétáltunk hozzájuk, Thranduil meg hajolt előttem, majd kezét a derekamra helyezte. Meg kellett emelnem a ruhámat, ami elég hosszú volt. Mosolyogva néztem végig a szemeibe, amíg táncoltunk. Eszembe juttatta a napot, amikor hozzá mentem feleségül, a legszebb nap volt az életemben.
- Emlékszem a miénkre. -suttogta, közelebb vont magához.
- Nekem is eszembe jutott. -suttogtam és fel néztem rá.
- Gyönyörű voltál abban a ruhában! -suttogta.
- Ez nem igaz! -feleltem.
- De igen, igaz! -mondta, majd mindkét kezével meg fogta a csípőmet és a magasba emelt, fordult velem egyet és le tett. Hírtelen kicsapódott a terem ajtaja, egy rémült és egyben össze zavarodott őr rohant be. Minden tekintet rá szegeződött, Thranduil egy kezével teljesen át fogta a derekamat és magához vont.
- Mi történt? -kérdezte.
- Egy tünde van itt.  A királynőt keresi. -felelte lihegve. Mind a királynéra néztünk. - Nem, nem őt! -vissza néztem az őrre, ki egyenesen a szemeimbe nézett. - Téged keres. -felelte. 
- Nem mondta a nevét? -kérdeztem. 
- Elladan. -mondta. Meg emeltem a ruhámat és sebesen hagytam el a termet. Ki nyitották előttem a csarnok ajtajait. Elladan meg viselten ült a lépcsőn. Le térdeltem hozzá.
- Mi történt veled? -kérdeztem aggodalmasan. Fáradtan nézett rám. 
- Esküszöm, hogy nem a képzeletem játszott velem! -kezdte. Értetlenül tekintettem rá. - De az árnyak hamarosan alakot öltenek, ránk támadtak, fogalmam sincs, merre van Elrohir. Segítened kell, tudom, hogy rosszkor zavarlak meg, de csak te tudsz segíteni! -suttogta. 
- Segítek! -suttogtam. Lassan le húztam a sebről a ruháját, mire fel nyögött. 
- Mennyire mély? -guggolt le mellénk Thranduil, hogy szemügyre vegye a sebet. 
- Felületi. -feleltem. 
Thranduil elvégezte rajta a gyógyítást, én addig át öltöztem teljesen feketébe, majd el hagytam a szobát.
- Balszerencsés egy menyegzőn ilyen híreket kapni. -sutyorogtak az őrök. - Mondtam, hogy bajt hoznak a tündék a fejünkre. -morogta. Meg álltam és néztem rájuk. 
- Balszerencsés? -kérdeztem, mire döbbenten néztek rám. - Meg látjuk, hogy a király mit szól ehhez. -mondtam és elmentem előttük egyenesen a csarnok felé. 
- Felség, kérlek, mi nem úgy gondoltuk! -rohant utánam és elkapta a kezemet, mire a kezén meg jelent egy kard. Rémülten nézett fel Thranduilra. 
- Hiányolnád a kezed, nem igaz? -kérdezte mogorván. Egyből el engedte a kezemet. Folytattam az utamat az udvarra, ahol Morwan és Thengel vártak rám. Elladan fel ült egy lóra, lassan Thranduil felé fordultam, ki homlokát az enyémnek döntötte. 
- Remélem mihamarabb találkozunk! -suttogta fájdalmasan. 
- Így lesz, ígérem! -suttogtam és meg csókoltam őt. Viszonozta a csókot, majd miután gyermekeinktől is elbúcsúztam, fel ültem lovam hátára. 
- Egyébként, nem tudom, mit akart jelenteni a meghívásod, de az embereid balszerencsének tartanak minket! -intéztem szavaimat Thengel felé. - Remélem, hogy azért elgondolkodsz majd a dolgokon, hogy vajon miért is mondták ezt! -feleltem gúnyosan, majd vágtára ösztönözve a lovamat, elhagytuk Edorast. 
Késő éjszaka álltunk meg Fangorn erdejénél, melyből hallatszott a fák mély beszélgetése melyet sem ember, sem tünde nem értett. Ez volt az ő saját nyelvük. A hideg is kirázott, ahogy hallgattam őket. 
- Elrohir itt volt utoljára, itt a nyoma! -mondta és leguggolt, majd lassan az erdő felé emelte tekintetét. 
- Be ment. -állapítottam meg.
- Be, de nem tudom, mi vette őt erre rá. -suttogta.
- Gondolom a Nazgulok. -feleltem, majd el indultam én is be az erdőbe. Elladan halkan lépdelt mögöttem, nem kapaszkodhattunk fel a fákra, hiszen ők élnek és le is rázhatnak magukról, vagy akár könnyű szerrel el is taposhatnának minket, ahogy a kedvük tartja. 
- Szerinted követték? -hátra néztem rá, épp próbált nyomokat olvasni. 
- Reménykedj, hogy nem! -mondtam össze húzott szemekkel. A fák felmordultak, óvatosan léptem át a fák gyökerét, majd ahogy fel néztem, megláttam Elrohirt. Sebesen mentem oda és le térdeltem mellé. Gyengéden a hátára fektettem, az arca tele volt karcolásokkal, a vállán egy szúrt seb volt. 
- Elrohir! -ráztam meg gyengéden. Nyöszörögni kezdett, úszott a verejtékben.
- Vigyük! -ért mellém Elladan, fel szedtük a földről Elrohirt. Be bújtam a keze alá, lassan indultunk meg vele kifelé. Nagyon rossz érzésem lett, meg álltam, éreztem a gonoszt. 
- Itt vannak. -suttogtam. Elrohirt le támasztottuk az egyik fának, majd kardot elő véve vártunk rájuk. 
- Mit kerestek ti a mi erdőnkben?! -lassan néztem fel a fára, majd térdet hajtva le tettem a kardomat. 
- Egy rokonom megsérült, menekült a gonosz elől. -feleltem. Morgást hallatott, majd elém lépett, a szívem hevesen vert. 
- Nem tűntök olyannak, mint akik ártanának nekünk. -állapította meg.
- Mert nem is tennénk! -feleltem és lassan fel álltam. Továbbra is nézett rám, lassan lépett oda Elrohirhoz, le guggolt hozzá és szemügyre vette a sebet a testén, lassan fel állt, felém fordult. El tettem a kardomat.
- Hamariberkenye vagyok. -mutatkozott be. - Más néven
- Bregalad. -vágtam közbe, teljesen meglepődve nézett rám. 
- Örülök, hogy ismered a nevemet, bár a tiédet még mindig nem tudom. -szólt kedvesen, majd fel emelte Elrohirt, ki a fájdalmaktól fel nyögött. 
- Arvael vagyok. -feleltem. 
- A kis mogorva tünde király felesége, aki a Nagy Zöld Erdőt foglalta el. -felelte. 
- Igen. -helyeseltem. 
- Gyertek velem, az Entek vize meg gyógyítja a sebet rajta. -felelte és el indult, mi pedig követtük őt. Ki értünk egy nagy és fényes tisztásra, le tette Elrohirt, majd vizet locsolt rá a sebre. Elladannal össze néztünk, nem értettük, miért segít nekünk. 
- Emlékszem a mesékre a tündékről. -vissza néztem rá. 
- Mesékre? -kérdeztem. 
- Ó, igen! Ők énekeltek nekünk, általuk értjük meg a közös nyelvet, sokat törődtek velünk, amikor a világ még csak világ volt, nem akarta sem jó sem pedig gonosz uralni. -felelte, fel egyenesedett és felénk fordult. 
- LEgszebb idők lehettek. -feleltem mosolyogva. 
- Azok voltak. -értett egyet. - De ti, miféle gonosz elől menekültök? -kérdezte. 
- A fekete lovasok elől. -felelte Elladan. 
- A mágus szolgái? -kérdezte. 
- A fekete mágusé. -mondta Elladan. Le ültem az egyik gyökérre. 
- Hallottam róla, az orkjai túl messzire merészkedtek, egyet sem hagytunk életben. -felelte. 
- Ezért hálásak vagyunk, bár kíváncsi lennék, te kinek az oldalán állsz? -Elladanra néztem össze húzott szemekkel. 
- Oldal?! -hördült fel mérgesen. - Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki! -felelte fel bőszülve. Fel álltam és fel nyújtottam a kezemet. 
- Elnézésedet kérem, amiért unokafivérem ennyire tapintatlanul bánt veled! -mondtam, mire hamiskás mosoly jelent az arcán, már  ha mosoly volt az egyáltalán. 
- Nem haragszom. -felelte. Elrohir lassan felült. Elladan oda sietett mellé. 
- Jól vagy? -kérdezte. 
- Jól, azt hiszem. -felelte, majd fel nézett Hamariberkenyére, majd rám. 
- Arvael! -pattant fel és magához ölelt. 
- Örülök, hogy nem haltál meg! -suttogtam, miközben viszonoztam az ölelését.
Meg köszöntük Hamariberkenye segítségét, majd el hagytuk Fangorn erdejét.
- Mi az úti célunk? -kérdeztem, fel váltva néztem rájuk.
- Angmar, velünk jössz? -kérdezte Elladan.
- Még szép, ha már elrángattatok egy menyegzőről. -feleltem. Vigyorogva néztek rám, miközben a csuklyáikat fejükre húzták. Követtem a példájukat, majd elindultunk az egyik úton, mely Tóvársohoz és a Magányos hegyhez vezetett. 

Mae Govannen, Mellon! Új rész, jó olvasást!

Continue Reading

You'll Also Like

38.5K 1.7K 69
Korhatár: 18+ Párosítás: Aemond Targaryen & OC (saját karakter: Naehra Velaryon), nyomokban Aegon Targaryen & OC (saját karakter: Naehra Velaryon) Je...
124K 9.7K 35
"-Hé Weasley... -szólítottam meg. -Melyikünk? -kérdezték egyszerre. -George. -néztem rá a bal oldalira. -Honnan tudod, hogy én vagyok George...
4K 148 12
Bella Swant már ötven éve hogy ott hagyták a Cullenek viszont ekkor még senki sem sejtette, hogy Bella terhes. Azonban egy napon a lány édesanyja elt...
7.4K 463 46
Szia! Diana Landword vagyok. Egy átlagos tünde. Van egy ikertesóm Layla. Egyszer felkeltünk egy erdőben. Sokáig nem tudtuk hol vagyunk illetve kik. V...