⚠️FIGYELMEZTETÉS ⚠️
⛔️⛔️Ebben a részben megjelenik, bántalmazás, lelki terrorizmus, illetve emetofóbiában (hányástól való rettegegés) szenvedőket is érzékenyen érinthet ez a rész. Ezek tudatában vágjunk is bele a lélekroncsolásba! 😇🤗
Eleanor
Ella kellő módon kiadta a gyomra tartalmát a lány wc első fülkéjében. Térde remegett a hideg kövön, feje majd szét hasadt, a szédülése és a hányingere kéz a kézben táplálták egymást.
Mire végre úgy gondolta nincs már más amit kiadhatott volna magából, lehúzta a vécét és lehajtva a tetejét ráült. Levegő a mosdóban állott volt, az idétlen fűtés miatt itt meg lehetet gyulladni még az iskola némelyik részében, el kellett lassan a téli kabát. Ella mélyebbet akart lélegezni, de képtelenség volt. Ez is arra a pillanatba repítette vissza, mikor a mészárlás történt. Aznap Rosie valami romlott tonhalas szendvics csomagolt neki, így konkrétan egész reggelt a suli mosdójában igyekezett legalább annyira összeszedni magát, hogy haza menjen. Aztán meghallotta a lövöldözést, azt a rengeteg összecsengő sikolyt, az ajtó csapódásokat...
Eleanor megrázta a fejét, ma nem épp a legjobb időzítés, a rémképek újra idézése, mert ennyi erővel görnyedhet is vissza a klotyó felé.
Remegő lábakkal feltápászkodott, majdnem összerogyott a táska súlyától. A biztonság kedvéért még egyszer lehúzta maga után a wc-t és távozott a szűk fülkéből.
A csaphoz lépve önkénytelenül is belenézett a tükörbe és azt kívánta bár ne tette volna. Sápadt volt, mint a mögötte koszosodó fal, arca be volt horpadva, szeme alatt pedig lassan olyan sötétek voltak a karikák, mint Damien íriszei. Kirázta a hideg Dam pillantásának a gondolatától is, az a sötétség, ami reggel uralta mostanában egészen ragyogó tekintetét, megijesztette Ellát.
Lenézet kezére melyet áztatott a víz sugara alatt. Remegtek. Vékonyak voltak, és lemerné fogadni hogy jéghidegek, anélkül is hogy a hideg víz befolyásolná. Megrázta a fejét.
„Haza kell mennem, így biztos, hogy nem élem túl ezt a napot!"
Ezt eldöntve száját is kiöblítette és bekapott egy rágót, hogy véletlen se legyen undorító a leheltette. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe és egyy kicsit megigazította a haját, de nem lett jobb a helyzet.
-Ahh faszomat érdekli! -káromkodott hangosan és elindult halkan kifelé. Csöndesen lopózott végig a folyóson. Az kéne még elkapják, ahogy épp lógni készül.
A legtöbb teremre nyíló folyosón átjutott már, így egy megkönnyebbült fújtatással engedte ki bent tartót levegőjét, miközben pulcsija ujját lejjebb húzta.
De nem lehetet sokáig nyugodt, összerezzent abban a pillanatban, mikor egy férfihangon való ciccogást meghallott a háta mögül.
-Nahát, nahát, csak nem Eleanor Grayson-hoz van szerencsénk? –felismerte ezt a hangot anélkül, hogy megfordult volna.
Meglepő módon, azok közé az emberek közé tartozik, akik ki nem állhatják Ella akárcsak jelentlétét is. Max Cheng
-Kezdtem azt hinni már meghaltál, olyan rég lehetett hallani felőled! -csatlakozik egy újabb hang is. Őt is ismerte El, Henry Sanders.
Ella nyelt egy nagyobbat, mielőtt megfordult volna.
Max Cheng
Édesapja kínai, édesanyja amerikai, és egy igazi rohadék. Sokat csúfolták a ferde foga miatt és páran betalálták a nemzetisége miatt is, de az már elenyésző volt. Rá tökéletesen igaz volt az a mondás, hogy a bántalmazottból született bántalmazó. Megcsináltatta a fogát és így már egész jóképűnek lett titulálva, nem sok embernek van olyan gyönyörű és tiszta bőre, mint neki. Mellette Ella tényleg egy halottnak nézhetett ki. Ő szerencsés volt, egyke, tehát nem veszthetett el testvért és ő maga is megúszta, de kifejezetten imádott másokra rászállni és az emberek 90 százalékának Ella volt a célpontja, ő ugyan miért maradna ki?
Henry Sanders
Magas kölyök volt, szőke és hosszú haja volt, olyan igazán rockos. Régen El és ő haverok voltak, amíg volt Ben. Sokszor buliztak együtt és rengetegszer találkoztak a színpad mögött, de ő nem volt szerencsés, ugyanis nem csak Benjamin volt az aki áldozatul esett Bryan terrorjának a bandából. Az énekes Dante is kapott a mellkasába és a gyomrába kettő-kettő golyót. Dante Henry szerelme volt. Ella pontosan ezért kerülte Henry-t mert ha csak ránézett arra tudott gondolni, ugyanabba a helyzetbe vannak. Hiába viccelődtek együtt, csipkelődtek még a párjaik fellépettek, most Henry is csak utálattal néz a lányra, amitől megszakad a szíve.
Mindketten tornaruhát viseltek, emiatt Ella a folyosó végén található tesi terem felé lesett. Szóval ott vették őt észre.
„Ohh a francba is!" -gondolta magában miközben lehorgonyzott lábát igyekezett rávenni a futásra.
-Bár ahogy elnézem, éppen annak az irányába tartasz! -fintorodik el Max, válaszolva Henry megjegyzésére.
-Fiúk, nekem haza kéne mennem! -nyögte ki halkan El. Csoda, hogy egyeltalán meghallották.
-Haza? -horkant Max. -A házra gondolsz, ahol az a szociopata évekig tervezgette, hogy nyírjon ki minket? Oda, ahol te és az a tetves szuka is aki életet adott annak a biohulladéknak nyugodtan éldegéltek? -idegesen mutogatott és egyre közelebb jött a lányhoz. Ella mellkasa összeszorult és bárhogy akarta nem volt képes vissza fogni a könnycseppét.
-Hogy vagy képes egyeltalán a tükörbe nézni? -emeli fel undorodottan El egyik első tincsét, amit még valamelyik nap Damien tűrt füle mögé. Vicces volt a helyzet, mert Eleanor pontosan ezelőtt majdnem hányt, miután meglátta magát az említett tárgyban.
-Kérdeztem valamit! -szorít rá kezében tartott hajra, ami miatt El feljajdult. A fájdalom csak még inkább meggyengítette a lányt, szinte könyörgött magában ,hogy ájuljon el.
-Henry, kérlek! -fordult az egykori közeli ismerőse felé azokkal a szokásosan ragyogó boci szemekkel, amik megteltek könnyel. Ő volt az egyetlen esélye, hátha a múltjukra tekintettel lesz és legalább Ben emléke miatt megkegyelmez neki.
-Dante...-akarna elkezdeni a lelkére beszélni, ami a lehető legrosszabb ötlet volt, mert ahogy kiejtette a nevét olyan harag lobbant a fiú szemében, ami Damiennek szokott, ha valaki a kishúgát említi. Az agya teljesen elborult és El csak az érzékelte, hogy elindul felé és utána nyaka köré font ujjak, elzárnak agyától minden oxigént, háta pedig a mögöttük lévő falnak csapódik. Olyan erővel tette ezt, hogy Ella úgy érezte a csontjait zúza szét épp.
-Nem merészeld a mocskos szádra venni a nevét! -sziszegte, de az idegtől képtelen volt normálisan beszélni.
A szokásos kietlen üreséget, most félelem vette át, a szervezetében. Kapkodni akarta a levegőt, de nem jutott át a vasszorításon semmi. Érezte ahogy a nyála felgyűlik a torkában, már nyelésre képtelen volt.
-Ha akár csak egyszer is, ismét a szádra veszed a nevét...megöllek! -olyan komoly hangsúllyal ejtette ki a fenyegetést, hogy El megborzongott. - Értetted? -kérd vissza, amire csak egy erőtlen bólintásra futotta a lánynak.
-Ereszd el! -lépett oda a fekete hajú húzottabb szemű srác is és óvatosan megveregette Henry vállát. Egy pillanatig vacillált a szőke, de aztán ellépet engedve a fele akkor termetű Ellát. Ahogy levegő jutott a tüdőjébe, lábai összecsuklottak, végig csúszott a falon és köhögve igyekezte rendezni légzését. Könnyeitől nem látott és őszintén imádkozott, hogy ne maradjon meg a zúzódás nyakán.
„Vége, vége El, bírd ki még egy kicsit!" -próbálta nyugtatni magát, de sajnos ez édes kevés volt, ugyanis valójában nem volt vége, sőt...még csak most kezdődött.
-Na gyere szépen! -ragadja meg tarkóját, Max és egy rántással talpra állítja.
-Mi a faszért vagy még itt egyeltalán? -kérdi miközben azon szórakozott ahogy a lány próbál kiszabadulni a szorításából, már a póló anyaga is megreccsent. Most már nem bírta vissza fogni a könnyeit, patakokba mosták az arcát.
-Sokkal könnyebb lenne mindannyiunk élete, ha te nem lennél élő emlékeztető mindannyiunk számára! -kicsit jobban megrángatta, aminek köszönhetően El ismét beverte a fejét a falba. Automatikusan össze akart kucorodni, hogy a fájdalmát enyhítse, de nem engedte, az a rohadék még mindig tartotta, sőt sokkal erősebben.
-Igazából van valami, amit már rég meg akartam kérdezni! -hajolt egészen közel Ella füléhez, amitől, ő igyekezett messzebb kerülni, de mozdulni se tudott. Ismét felnézett a régi haverja szemébe, aki érzelemmentesen figyelte a lány kínzását.
-Az csicseregte egy nagyon kedves ismerősöm, hogy nem tudsz úszni, igaz ez? -kérdi ördögi vigyorral a képén. Eleanor gyomra összeszűkült. Ne, csak ezt ne, bármit, csak ezt ne!
-Ne, kérlhek ne! -kezdett el könyörögni, de ezzel csak a lovat adta a bántalmazó alá.
-Hahaha...- ez a nevetés a leggonoszabb hang volt, amit El valaha is hallott. -Ez őszintén szánalmas! -még mindig kacagott és hirtelen ráfogott könyökére. A pánik áramszerűén szaladt végig Ella testén. Az agya nem működött, még is mi a francot csinálhatna, két nála sokkalta nagyobb fiú ellen. A kis vészvillogó hangosan zúgott a fejébe.
Egyetlen ötlete volt, hogy síkitani kezdjen, talán őt is megbüntetik amiért lóg, de akkor nem esik ismét áldozattul annak a hülye medencének.
Ahogy a torka engedte kétségbe esett sikoltást produkált. Néhol megcsuklott hangja a sírástól, de kitartóan könyörgött segítségért. Szíve ezerrel vert, az adrenalin csodája ismét kiütközött. A maradék erejét is elégedte.
Befogták a száját és úgy ráncigálták tovább a szűk kis folyosón, ami összeköti a két épületet. Nell megérezte azt a klórosszagot és a pánik teljesmértékben átvette szervezete felett az irányítást.
Nyilvánvalóan senki nem volt akkor ott, a környéken, így amin az ajtó becsukódott szabadon engedték a száját, nyugodtan jajveszékeljen csak. Ismét a medence szélére került érezte lába alatt a vizet.
-Ne kérlek Max, kérlek, csak ezt ne, kérlek! -most ő kapaszkodott beléjük, mintha valami öntapadós matrica. Hirtelen Henry megállította a vérszemet kapó haverját. Ella azt hitte talán meg esett rajta a szíve.
-Ereszd! -lökte arrébb cinkos társát, és így már ő tartotta a hozzá (és úgy mindenkihez képest) törpe lányt.
-Köszönö...-akart hálálkodni rögtön Eleanor, de félbeszakította és ebben a percben minden reményét nyugodtan fel is hagyhatta.
-Miért is? Talán nem csak félsz egyedül Elly? -a becenév gyomorszájón vágta, a banda hívta őt így réges-régen. -Félsz hogy egyedül leszel ott a sötétében, miközben az életedért küzdesz? -horkant fel ironikusan, Ella nagyobbat nyelt, tudja hová vezet ez a felvezető.
-Hát elmondom neked több mint ötven ember érezte így magát, rettegve nézte végig ahogy az előtte lévőket lepuffantják, ahogy az a pszichopata válogat közülük. Vajon én leszek a következő, vagy a mellettem reszkető két évvel fiatalabb lány? – szavai penge élesek voltak, szemei kiduzzadtak, arca eltorzult. Eleanor már nem küzdött csak ízlelgette a keserű zamatot, amit a fiú szavai okoztak neki.
-Milyen érdekes nem? Te pont nem érezted ezt! -hisztérikusan felnevetett.
-Dante érezte, tudod, hogy halt meg igazából? -kérdezte és megrángatta a lányt. Nemlegesen megrázta a fejét.
-Engem védett meg! -egy könnycsepp lecsordult a bal szeméből. -4 golyót kapott. -úgy mondta mintha nem is ebben a jelenben lenne, hanem abba amelyikben párja holteste rázuhan, mint valami élettelen báb ú, ahogy őt mint egy pajzs védi.
-Sose bántottuk őt, azt a rihadékot, még is meghúzta a ravaszt! -úgy tűnt most visszatért Ella tortujárához.
-Akkor gondolom, ahogy neki is nekünk is jogunk van oktalanul is ezt csinálni. - jelentette ki és megragadva Ella oldalát olyan mélyre dobta amennyire csak tudta.
Már megint.
Ismét ugyanaz a forgató könyv.
Kivéve egy dolgot...hogy most nem fogja megmenteni Damien.
„Ahh jól van ez csak egy ajánlat, de legközelebb nem foglak megmenteni, nem számít, hogy miattam estél-e vízbe vagy sem!" -visszhangoztak a fiú szavai El fejében.
Eleanor nem küzdött, minden erejét elhasználta a szárazföldön, csak lebegett és most érezte igazán mennyire is komoly a fejét ért ütés. Behunyta a szemét és hagyta, hogy a sötétség nyerjen.
„Félsz, hogy egyedül leszel ott a sötétében, miközben az életedért küzdesz?"
Sokan így tettek, ebben igaza volt, valamiért akaratán kívül is Faye Volton arca bukkant fel előtte, majd Nadié. Utána pedig mind az 56 név, ami memorizált. Tompa volt, arcok nem társultak hozzá csak nevek voltak, mintha egy papír lapra írták volna fel őket és onnan olvassa.
Ella nem mozdult és ez bizony kívülről is látszódott. A két srác keresztbe tett kézzel állt egymás mellett és figyelték.
-Tuti megjátssza! -horkant fel Max.
-Tőlem meg is fulladhat! -köpi a szavait haragosan Henry, de a szemeiből könnyek folynak.Nem Ella miatt, inkább az elhunyt szerelme utolsó pillanatai miatt.
Még a mondatát ki se mondta egy éles zajt hallottak meg hátuk mögül. Meglepődve figyelték, ahogy Jessica Dippel feldúlt lépésekkel közelít feléjük.
-Szedd ki onnan! -utasította kemény ábrázattal. Jessicának alapvetően angyali arca van, vörös fürtjei eltudnak varázsolni az első pillanatban, de most azok a fürtök kontyba vannak kötve és arca olyan kemény, mintha porcelánból lenne.
-Tessék? -kérdezett vissza Max.
-Jól hallottad és igyekezz különben, higgyj nekem, nem fogod megköszöni ezt magadnak! -unott képet vágott, de a tartása arra utalt ideges Ella miatt.
-Fenyegetsz engem? -kérdezte közelebb lépve, de Jess pillantása mindent elmondott. Megtorpant a nagyképű fickó. Mindketten tesiruhában voltak, valószínű Jessica meglátta, hogy kisurran ez a két rohadék és utánuk ment.
Max Cheng is átgondolta mit is akar tenni, ha valakihez hát Jessica Dippel-hez nem érdemes egy ujjal se nyúlni. Nem csak Jessica befolyásos apja, de az úszócsapat nagyrésze is igen haragos lenne.
-Gyerünk, nem mondom még egyszer! -bólintott a víz felé. Max egy pillanatig tétovázott, majd nagy levegő vétellel lerántotta magáról a polót és beugrott Elláért.
Jess lézerként ható szeme, most Henryt találták meg. Rendesen maró érzést váltott ki a fiúból ez a tekintett.
Előbukkant Cheng kezében a reszkető ájulással küzdő lánnyal a kezében. Undorodva lehelyezte a földre, mintha csak legalább is fertőző betegséget hordozna.
-Milady! -hajolt meg Jess előtt gúnyosan a félmeztelen félig ázsiai és felkapva polóját kerülte ki. Talán a fejébe volt az, hogy vállal meglöki, de okosan inkább kikerülte.
-Most pedig kotródjatok! -legyintett kezével, amire Henry felhorkant.
-Most már te leszel a jó kislány? A megmentő? A suli ribancától ez érdekes fordulat! -incselkedett csúnyaszavakkal körítve. Jess igyekezett vissza fogni a mosolyát, de képtelen volt leplezni.
-Csak irigykedsz, hogy nekem az elmúlt egy évben érte is fasz a seggem, veled ellentétben! Erről van szó drágám? -még mindig mosolygot, Henry pedig felszívta magát.
-Mit mondtál? -akart volna elindulni a lány felé, de Max hirtelen közöttük termet és vissza fogta haverját. Még ő is tudja hogy ennek csak rossz kimenetele lehet ,pedig neki sincs túl sok sütni valója.
-Nocsak, nocsak! A ferde fogú és a ferde hajlamú! Micsoda duo! -forgatja meg szemét.
-Tűnjetek el, ezt a ti érdekitekben mondom! -intett a kijárat felé, majd már nem is törődve velük egy köntöst terített az épp ülőhelyzetbe felküzdő lány hátára.
Ella nem igazán értett semmit a körülötte lévő történésből, csak annyit tudott, hogy a feje nagyon fáj, szédül és most szívesen visszatérne a rókázási pontjára. Marta a klór a torkát és undorodott, hogy a ruhái megint hozzátapadnak a hideg víz miatt.
-Nem igazán értettem mi is történik, de két dolgot szeretnék mondani...-próbálja összeszedni a gondolatait El. -köszönöm és...-támaszkodott meg a kövön. -és hűha! -fejezi ki a belső érzéseit a lehető legkevesebb energiáját felhasználva. Jess csengő hangon felnevet.
-Azt hiszem jóban leszünk! -kuncogott tovább, majd felsegítette Ellát.
-Súlyos lehet ez a fejsérülésem! -fog fejét ért ütésre.
-Te vérzel. -jegyzi meg nyugodtabb tónusban a vöröshajú. Igaza volt, bár csak a könyöke horzsolódott le nem a feje, de az tényleg vérzett. Egy gyors fejszámolást csinált, hogy is állhat sebesülések terén, nem állt túl jól a szénája.
-Hálás vagyok mindenért, de haza kell jutnom! -támasztott fejére, mert megint kicsit összemosódott a világ.
-Rendben haza viszlek! -ajánlotta fel készségesen, Eleanor pedig úgy látta jobb lesz, ha ezt elfogadja.
A parkoló hála istenek ott van az uszoda mellett, szóval zökkenés mentesen kijutottak. A friss levegő jól esett a leharcolt lánynak. Jess sárga modern kocsija felé lépkedtek, a magasabb megtartotta őt, kétséges volt, hogy El egyeltalán képes lenne magától mennie. Kicsit megkönnyebbült végre haza kerülhet, de ismét túl elhamarkodott volt ez az öröm. Füle sípolt a szédülés teljesen leuralta.
-NELL! -hasította keresztül a levegőt egy férfias és igen feldúlt hang.
-Tudtam, hogy valami hiányzott ebből a csodás naptól! -mormogta orra alá, de Jessica hallotta és jóízűen kacagott megszólalásán.
-Mi a franc történt veled? -képed el teljesen Damien, ahogy közelebb ért. Tényleg nem nyújthatott fényes látványt.
-Hagyj békén! -szerette volna kikerülni és beülni Jess kocsijába, de Damien elkapta a kezét és vissza rántotta maga elé.
Pillantása megint olyan iszonyatosan mély fekete lett, az a fajta sötétség, ami mindent bekebelezz. Állkapcsa megfeszült, ahogy végig futtatta szemét rajta.
Ella felszisszent, amikor könyökén való sebre szorított Dam. Oda kapta pillantást és máris feljebb csúsztatta mancsát. Nyílt sebéről, a tekintette átsuhant Eleanor nyakára.
El is felejtette, hogy ott is megzúzódott, zavarában el akarta takarni, de a fiú megakadályozta, és meleg ujjaival ő futtatta gyengéden végig érintését a kék lila területen.
Ellának a feje tényleg nagyon zúgott, az előtte álló másfél fejjel magasabb fiú arcát se látta.
Jess kicsit visszább húzódva figyelte a jelentett.
-Ki tette ezt? -olyan erőteljes és tiszta harag volt Damien hangjában, hogy még a két lány is mgborzongot.
-Nem mindegy neked az? -horkant fel El, de már a szemei felfelé akartak akadni.
„Nem lesz ennek jó vége!"
Egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy erőt gyűjtsön.
-Ki a faszom volt ilyen bátor, hogy ezt tette veled Nell? -kérdezte ismét, most már kicsit felemelte a hangját, ez nem tett jót, a sípolás erősebb lett.
-Damien...-suttogta oda a fiúnak, aki minden idegszállal rá koncentrált.- tudom, hogy utálsz de... elkapnál kérlek? -csak ennyit tudott kinyögni, mielőtt a szó szószoros érelmében a fiú vállára ájult.
A magas úszócsapat kapitány úgy kapta el és szorította magához, mintha a saját tulajdon vére lenne. A lány klór szagú haja felidézte benne, azt amikor ott volt, amikor kimentette, ha ilyen helyzetbe került, de most nem lehetett ott és, ettől a szíve megszakadt. Tisztán hallotta ahogy repedésnek indul.
Eleanor Grayson, apró kis teste hideg és nedves volt, reszketett, sebek borították és borzalmasan vékony volt.
Hirtelen felelőségét kezdett érezni a történtek miatt. A lány iránt.
-Jól van Nell, nem lesz semmi baj! -csókolja homlokon az ájult lányt. A homloka viszont lángolt, főleg ott ahol Dam ajka hagytak nyomott. Lázas volt.
A fiú szeme találkozott a vöröshajú lányéval és hirtelen kitört rajta a pánik, mások előtt még sose mutatta meg, hogy törődik az ellenségével, de most mintha minden igazivá vált volna.
Viszont Jess arcán, nem meglepettség, vagy elítélés tükröződött, sokkal inkább büszkeség látszódott az arcán.
-Gratulálok Dam-Dam, megtaláltad a gombot, ami vissza kapcsolja az érzelmeid! -mosolyodott el és sokat tudóan a reszkető lány felé bólintott. Damien lenézett a holt sápadt lányra és ő is egy apró mosolyra húzta ajakait. Ez olyan dolog volt, amit csak ők ketten érthettek, JEssica akárhogy is próbálta meggyógyítani, elérni, hogy újra érezzen, sose sikerült annyit haladnia, mint Nellnek ebben a pár hétben és ezért Jess igen hálás volt.
-Tudnom kell, ki csinálta ezt Jess! -fordul barátja felé határozottan.
Sziasztok, nos mit gondoltok?❤️🔥 Slay Jess! 🤪🧡 Remélem élvezhető volt köszönöm szépen ha elolvastátok, legközelebb tala, na pussza!❤️❤️❤️