Luna másnap újra hullafáradtan esett be a kávézóba, ahol újra Ashtont vélte felfedezni, aki megint szomorúan ült az asztalnál.
Luna újból a 2-es asztalhoz lépkedett, és leüllt Ashtonhoz.
- Mi a baj?
Ashton felnézett.
Nem mutatta ki, de legbelül nagyon örült a lánynak.
- Semmi baj nincsen. Miért kérdezed?
A mondat úgy lenne helyes, hogy csak a szokásos gondjaim vannak.
Gondolta Ashton magában.
- Csak mert megint szomorúan meredsz magad elé.
- Luna. Ne várd el tőlem, hogy boldog legyek és mosolyogjak.
- Miért?
- Túl sok rossz dolog történt velem, ahhoz, hogy boldog legyek.
Mondta sóhajtva Ashton.
Luna nem tudott erre mit mondani.
Inkább a fiút kezdte el tanulmányozni.
Szemei megakadtak a csuklóján.
Géz takarta el azt.
- Miért van géz a karodon?
- Bevertem az asztalba.
Mondta Ashton, talán túl gyorsan is.
Luna nem hitt neki.
Elkezdte letekerni Ashton csuklójáról a gézt.
Ashton automatikusan nyúlt Luna karja felé, hogy ellökje azt.
- Ssssh... nyugi.
A lány hangja törődést és nyugalmat sugárzott.
Ashton hagyta Lunának, hogy letekerje a csuklójáról a gézt, ami minden tekerésnél egy vágást engedett látni.
Levette teljesen a gézt.
12 mély vágást látott.
Egyikhez hozzáért, mire Ashton felszisszent.
Luna felemelte a fiú karját és csókot lehelt a sebekre.
Ashtonnak az édesanyja jutott Lunáról eszébe.
Amikor még nem élt velük az a szemétláda.
- Csak egy kérdés. Miért?
- Mert.
Ashtont melegség öntötte el.
Hiányolta a lány ajkait az alkarján.
Egy kicsit habozott, majd megkérdezte.
- Adsz még egy puszit a hegekre?
Luna mosolyogva teljesítette a fiú kérését.
A fiú kezére gondosan visszatekerte a gézt, és mégegyszer végig simított a hegeken.
Utálta, ha valaki saját magát kínozza.
Vagy nem.
Azokat utálta, akik miatt kínozták magukat az emberek.
- Nem megyünk el valahova?
Kérdezte a fiú.
- Pontosan hova?
- Csak el. Olyan szépen esik kint a hó!
- A parkba?
- Mehetünk.
Fizettek és elindultak a színház előtt elhelyezkedő óriási parkba.
Ám találkoztak pár nem kívánatos ismerőssel is..