- Elvisszük magukkal. – vágtam rá gondolkodás nélkül
Steve és Clint lehajoltak Peterhez, az egyik a lábától emelte fel, a másik pedig a kezét helyezte a nyaka köré. A nyilas férfi olyan képet vágott, mintha szívesen elejtené őt, nem bánná. Ennek ellenére, a Kapitány eléggé rosszállóan nézett rám. Akkor sem bánom meg, hogy kiütöttem.
- Ez akkor is irreális. – morogta Clint
Ebben nagyon is egyet értettem, ez az egész túlságosan hihetetlen. Néztem az alvó, szürke hajú fiút. A vonásai kisimultak és elmúlt az idegtépő pimaszsága. Alig nézett ki többnek tizennyolcnál, még csak egy tinédzser és nem tudja, milyen hatalom van a birtokában. Vagyis tévedek, Peter Maximoff nagyon is tisztában van mire képes, csak, mint sokan, nem tudja hol a határ. Mégis, annyira nem hagy nyugodni ez a rengeteg hasonlóság azzal a Pietróval, Higanyszállal, akit én ismerek. Felráztam magam a bámulásomból és sóhajtottam.
- Ha imposztor, ha nem, jobb, mintha a HYDRA találna rá, tudjuk mi történt a másik Maximoff-al.- mondtam határozottan és mindketten egyet értettek
Elindultunk kifelé, én mentem előre. Azt hiszem ez elég érdekes küldetés volt, nem csak a fegyverem szereztem vissza, de összeszedtem még egy Higanyszálat. Ha lenne naplóm, a mondat végére azt írnám még: kedves naplóm, tehát, ez egy jó nap volt. Elmosolyodtam és egy pillanatra hátrafordultam:
- Kapitány, fejre vigyázz.
De már késő volt, Steve feje kuppant egyet, de ő erős maradt és nem káromkodott. Példaképem. A két Bosszúálló kissé nehézkesen hozta fel Petert, nem a súlya miatt, hanem mert nem találtak rajta fogást. A srác elég soványnak nézett ki most visszagondolva, ha neki is felgyorsult metabolizmusa van, akkor nem csodálom, hogy benassol és mégis hajszálvékony. Amikor felértünk a lépcsők tetejére, én körülnéztem és megkönnyebbültem, hogy nem láttam Pietro anyját. Helyette viszont egy zavarodott arcú kislányt láttam, aki egy macit tartott még a kezében. Valószínűleg a fiú húga, a torkomban egy gombóc nőtt. Most hogyan nyugtassak meg egy kislányt, akinek a kiütött bátyát két fegyveres viszi el? Nem akármilyen helyzet ez most.
- Ne aggódj, semmi baja, csak kicsit gyengélkedik. Mi... – hadartam a lehető legnyugtatóbban -elvisszük meggyógyítani.
Kissé nehéz őszintén vigasztalni, főleg, hogy én ütöttem ki a testvérét. A kislány ajka lefelé görbült, de nem szólt semmit, szomorú szemekkel nézett rám. Lehajoltam hozzá és kinyújtottam neki a kezem, amit ő habozva elfogadott. Mintha egy energia hullám ment rajtam keresztül, amikor hozzáértem. A kérdésemre választ kaptam, ha ő olyan, mint a Bosszúálló Pietro húga, akkor, bizony hogy hasonló erők birtokában lesz.
- Ő a bátyád igaz? – mosolyodtam rá - Mi a neved?
- Wanda Maximoff.
Hátra pillantottam a két Bosszúállóra, akik sejtelmes arcot vágtak. Mióta ebbe a házba jöttünk, olyan mintha más univerzumba csöppentünk volna. Túl sok a véletlen egybeesés Csak szerintem menjünk innen, mert kiráz a hideg? Felegyenesedtem és lenéztem a Pietrótól jóval fiatalabb lányra, a szemei túl őszintén csillogtak ahhoz, hogy hazudjon.
- Menjünk, engem kezd kirázni a hideg. – morogta Clint és én mélyen egyetértettem vele
Tiszta volt a levegő, így Steve és a férfi elindultak kifelé, én viszont még visszapillantottam a lánykára. Talán neki is olyan képességei vannak –vagy lesznek, mint az általam ismert Wanda Maximoffnak. Egy biztos, most nem akarom ezt megtudni.
- Semmi baj sem lesz, Wanda. – mondtam gyengéden és én is hittem magamnak
x
Csendben figyeltem az üvegablakon keresztül, miközben vártam a többieket, hogy megérkezzenek. Steve és Clint mentek szólni a többieknek, én viszont maradtam, hogy figyelemmel tartsam. Peter még mindig kissé ki volt ütve, a szoba közepén feküdt a földön és békésen aludt. Fura ez a kölyök, nem mondom. Halk lépteket hallottam és megláttam Pietro Maximoff húgát felém sétálni. Biccentettünk egymásnak és a lány mellém állt. Ahhoz képest, hogy milyen erővel bír és milyen zárkózottan jött hozzánk, nem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülünk egymáshoz és a barátomnak nevezhetem. Érdekes, hogy ő érkezett először körülszimatolni, hogy kit hoztunk magunkkal. A Skarlát Boszorkány kíváncsibb, mint mutatja, Higanyszál pedig éppen fordítva, úgy tűnik minden érdekli, valójában pedig csak el akarja ütni az időt. A lány szeme bemért engem, majd Peter Maximoffot, nem tudva ki a srác.
- Ugye nem lát minket? – kérdezte halkan Wanda
Megráztam a fejem és próbáltam kiolvasni a lány tekintetét. Olyan ellenségességgel nézte a kidőlt Petert, mintha tudná, hogy kicsoda. Keresztbe tettem a kezem és vártam, hogy a többiek is megérkezzenek. Nem tagadom, türelmetlen gyerekként éreztem magam, mert alig várom a többiek reakcióját a két Higanyszálra.
- Nem. – erősítettem meg a tekintetem visszafordítva
Magamban számoltam a másodperceket, amikor társaságunk lesz. Ahol Wanda van, ott előbb-utóbb a bátya is felbukkan. Nem mintha bánnám, kíváncsi vagyok az arcára. Még be sem fejeztem magamban a gondolatot, máris szél suhant el köztünk és kissé felborzolta a hajam. Csak emlegetni kellett, máris itt termett. Pietro kidugta közöttünk a fejét és a két kezét a vállunkra helyezte, mintha megpihenne. Nem tudom, miért csinálja ezt folyton, de ha valakinek, neki nincs szüksége támaszra. Elodáztam a kezétől, Higanyszál nem könnyű eset. Úgy súlyban sem, megtermett férfi. Pietro nevetett és hagyott arrébb húzódni, de csak azért is közém és Wanda közé furakodott. Az ajkamon egy fáradt mosoly volt, ahogyan a srácén, ami viszont elmúlt, mikor meglátta mit bámultunk mindketten mielőtt ide viharzott volna.
- Ki a srác? – kérdezte homlokráncolva Pietro, az akcentus a hangjában erős még mindig, ezt az egyet azt hiszem sosem fogja hátrahagyni, akármennyire is amerikanizálódik velünk
Ezt a pillanatot vártam, mondjuk úgy vagy egy negyed órája. A hatás kedvéért egy pillanatig haboztam, de Pietro kíváncsi tekintete alatt nem lehetett húzni az időt.
- Te. – mondtam vigyorogva és a szemébe néztem
A hatás valóban nem maradt el, ahogyan vártam. Az ikrek szeme elkerekedett és Pietro kezét éreztem a vállamon, aki majdnem megpördített, hogy lássa valóban annyira sejtelmes vagyok, mint amilyennek hallatszom.
- Mi? – kérdezték egyszerre a Maximoff ikrek
Leráztam magamról Pietro kezét, sosem szerettem, mikor ezt csinálja, mármint semmi figyelmeztetés nélkül rángat. Hitetlen arcokkal találkoztam, de megvontam a vállam, én sem hittem először el. Az ikrek először rám, majd az alvó Peterre, majd megint rám pillantottak. Ha nem ismerném jobban Wandát, azt mondanám, hogy már kutat a fejemben.
- A srác magát Pietro, avagy Peter Maximoffnak hívja. – jelentettem ki
Az arc nem változott, de nem is vártam túl nagy csodát. Követtem a jeges tekintetük, ami Peterre összpontosult. Wanda az üveghez ért és elszántan nézte a szürke hajú fiút. Én háttal támaszkodtam az üvegnek és Pietrót, valamint a lassan szállingózó Bosszúállókat néztem.
- Fenét. – vágta rá Pietro, de az egész inkább egy mordulásnak hatott
Körbefutotta az üvegketrecet és szempillantás alatt mellettem termett, szintén háttal az üvegnek. Az arca gondterhelt és kissé bosszús volt és látszott, hogy nagyon töri a fejét a problémán. Az álla megfeszült és keresztbe tette a karjait, ami azzal járt, hogy nekem önkéntelenül is az izmaira esik a pillantásom. Ez van, ő hiába kerül ki minden akadályt, annyira nagy darab, hogy az én tekintetem viszont nem tudja őt kikerülni. Mikor a szikrázó kék szemei megtalálták az én kutató pillantásom, én elkaptam a tekintetem és inkább azt kezdtem számlálni, hogy hányan kell még jöjjenek.
- Mi nem ismerünk más rokonunk aki Maximoff lenne. – fordult felém Wanda, értetlenül pillantgatva
Tanácstalanul ráztam a fejem, megfordult nekem is a fejemben, hogy talán valami eltitkolt unokatestvér vagy valami, de Wanda ugyanúgy nem tud mit kezdeni ezzel a bizonyos Peter Maximoff-al. Befejeztem a számolást és láttam, hogy mindenki áll és figyel. Tony Stark érkezett meg utoljára, egy szelet pizzával a kezében.
- Egyébként meg, találjátok ki mi a szuperképessége? –szólaltam meg tettetett izgatottsággal, a kérdést most már nem csak a Maximoff ikreknek célozva
- Gyors? – kérdezetett rá Bruce
Bólintottam válaszként. Egy percnyi csönd. Mintha gyászolnánk valamit, talán a nyugalmunk, amitől a két Higanyszál valószínűleg meg fog fosztani.
- Szóval van még egy ugyanolyan nevű, ugyanolyan képességű mutáns, mint ez itt? – kérdezett vissza Natasha, az arca valami most-ez-valami-vicc arc volt
Bólintottam és hallottam, hogy Pietro mellettem kienged egy sóhajt, már most bosszantja, hogy van még egy belőle, hát még akkor, mikor Peter beszélni is fog.
- Ez már copyright sértés, nem? – kommentálta Tony, gúnyos mosollyal a szája sarkában
Ráztam a fejem és többen ugyanúgy nem értékelték a viccét. Tony viszont vigyorgott és mivel legyűrte a pizza szeletet, tovább hallatta a hangját.
- Csak egy dolgot nem értek. – kérdezett újra Tony - Nem volt elég nekünk egy Speedy, minek kellett ez is?
Több olyan arc is volt, ami arra utalt, hogy benne is megfordult a kérdés. Pietro csúnyán nézett Tonyra, de nem csúnyábban, mint Wanda a bátyára.
- Hagyjuk inkább a Hydrának? – szállt vitába Steve, kissé felháborodottan
- Jogos. – emelte fel a kezét védekezésképpen Tony, beadva a derekát
Néhány perc csend lett, mindenki az alvó Petert nézte, tanácstalanul. Mind közül azt hiszem, Pietro tekintete volt a legáthatóbb. Azon kezdtem gondolkodni, vajon milyen lesz így neki, - és nekünk – tudva, hogy nem egyedüli a képességével. Pietro hirtelen természet, de Peter is, nem tudom, hogy sülhet-e ki jó ebből, de robbanó elegy az biztos.
- Mi van, ha ez kamu? – szólalt meg hirtelen Natasha
Az ajkamba haraptam és megráztam a fejem. Steve-re néztem majd vissza Peterre.
- A srác hazudhat, de a kishúga? – válaszoltam habozva - Nem, én annak a kislánynak hiszek. Azt állította, hogy Wanda Maximoff és felismerte a fiúban a bátyát.
Mindenki feldolgozta magában az információt és hallgatásba merültünk. Éreztem magamon Wanda tekintetét, de mikor ránéztem, elkapta. Ráncoltam a szemöldököm, nem leszek én senkinek sem a futára, ha nem hiszik, menjenek és nézzék meg.
- Ez akkor is lehetetlen. – sóhajtott valaki
Nagyon is ismerem az érzést, még mindig él benne. Egyszer Peterre nézek, aztán Pietróra, majd Wandára és nem akarom elhinni a dolgokat, amik ma rám zúdultak. Ez mindenkinek kissé sok volt.
- Én sem hittem a szememnek, míg nem láttam. – ismertem be és láttam Stevet és Clintet bólogatni
Tony türelmetlenül összecsapta a két kezét és az üveg felé indult. Én és Pietro helyet adtunk neki.
- Akkor, mire várunk, nézzük meg.