Nezumi, amikor megunta a szüntelen kopogást az ajtaján, kelletlenül ugyan, de feltápászkodott a kanapéról ajtót nyitni. Semmi kedve nem volt emberekkel találkozni, csak egyetlen napot szeretett volna önsajnálattal tölteni, kifordulni magából és a plafont bámulni, azon a napon merengve, amikor otthagyta Shiont a 6. körzet romjai mellett, mert nem volt képes visszamenni oda.
Éppen ezért volt annyira lesokkolva, amikor megpillantotta azt a bizonyos fehér hajú személyt az ajtajában állni.
A szeme kitágult a döbbenettől, nem tudott megszólalni, megmozdulni. Csak nézte őt, mint aki egy látomást lát, nem akart hinni a szemének, nem hitte, hogy tényleg itt van.
-Shi...Shion.-többet, ha képes lett volna se lett volna ideje kinyögni.
Shion egy másodpercet sem várt, magához rántotta Nezumit a pólójánál fogva, és hevesen megölelte. Az arcát a mellkasába temette, és folyamatosan ezt suttogta, mivel látta Nezumi szemében a fájdalmat, amit el akart rejteni a világ elől:
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom...
-Baka...-Nezumi eltolta magától a fiút.-Ennyi ideig tartott rendbetenni azt a szemétdombot? Nem is csodálkozom, tulajdonképpen...
-Tudod, egy éve nem láttalak, mégsem változtál egy kicsit sem. Ugyanannyira gyűlölöd őket, mint régen, igaz?-nézett Nezumira szomorúan.-Pedig nem olyan rosszak, mint hiszed...
-A véleményemet nem fogom megváltoztatni. Gyere be a nappaliba, ha még maradni akarsz egy kicsit, ne itt beszélgessünk.-intett a fejével.
-Nezumi, én...,-az említett személyre nézett Shion, miközben elkapta a csuklókát.-én itt maradok! Nem megyek vissza többet a 6. körzetbe. Maradok... Persze, csak, ha megengeded.
-Nocsak.-mosolyodott el Nezumi.-Mire véljem ezt a hirtelen bejelentést? Csak nem történt valami?
-Semmi, csak...-Shion a földet bámulta.-Nem tartoztam oda. Sehol sem éreztem úgy otthon magam, mint amikor itt voltam veled.-nézett körbe a szobában.-Akármit csináltunk, ha olvastunk, de még akkor is, ha veszekedtünk, olyan volt, mintha ez lenne az otthonom. Veled. Ezt az érzést nem találtam meg a városban, és rájöttem, hogy nem is fogom, ha te nem vagy ott, szóval...
-Gyere, ne itt add elő a nagymonológodat.-karolta át Shion vállát.-Nem gondolod, hogy ahhoz sokkal méltóbb hely lenne egy könyvekkel teli helyiség?
-És, neked van nagymonológod? Tudod, ilyenkor illik valamit mondani válaszként.-vigyorgott megkönnyebbülten Nezumira.
-Ha te mondod... Majd valamit rögtönzök.
A helyiségbe érve lehuppantak a kanapéra, és hosszú órákon keresztül csak beszéltek, elmesélték, mit csináltak az elmúlt egy évben, mit éreztek, amióta elhagyták egymást, és természetesen, mivel róluk van szó, párszor fejbeverték egymást, ha valami hülyeséget mondtak. Már éjszaka lehetett, amikor Shion fáradtan Nezumi vállának döntötte a fejét. Ő először meglepődve nézte a fehér hajú fiút, de aztán elmosolyodott.
-Tudod... Azért nekem is hiányoztál.
-Uhhggt...-motyogott valamit Shion félálomba, lehunyt szemmel.
-Francba, te hülye. Éppen valami szépet mondtam, erre te elalszol.-nevette el magát halkan, nehogy felébressze.-Hát, a te bajod, mert ilyen nem lesz többet.
Hát, lehet, hogy nagyon szar lett, de ők az egyik kedvenc shippem, szóval muszáj volt írnom róluk valamit. Nem tudtam aludni, és ez az ötlet már nagyon régóta megvolt (persze nem túl eredeti, biztosan mások is megírták már hasonlóan), úgyhogy most itt van. Azért remélem élvezhető volt.