Mit tehetnék? [Befejezett]

#9 Vele minden jobb

Az út csendesen telik, túl csendesen. Muszáj megszólalnom. 
-Jungkook? -szólalok meg félénken.- Akkor.. -kezdenék bele, de elcsitít.-
A mellkasán pihenő fejem felé tekint, majd mosolyogva újra az útnak szenteli a tekintetét. Sóhajtva belekezd a mondandójába.
-Ne. Yuri, én szeretlek, de még nem érzem úgy hogy itt az ideje egy kapcsolatnak. Még meg kell szoknod a társaságunkat. Félek hogy ha huzamosabb ideig itt lennél, szépen lassan kikészülnél tőlünk. -kínosan felnevet.- Maradjunk annyiban hogy szeretlek.. Egyre jobban megismertelek és egyre jobban megszerettelek. -az alsó ajkába harap majd egy kisebbet sóhajt.-
-Kook tegyél le, kérlek. -az egyik szemöldökét felvonva teljesíti a feladatot.-
Két lábbal a földön állok, de mellette nem itt érzem magam. Sokkal felszabadultabb vagyok, és sokkal inkább önmagam. Mint Kanggal, de vele mégis másabb. A szívem a torkomban érzem ahogyan közeledik felém. Közeledik felém?! Kikerekedett szemekkel figyelem ahogyan egyre közelebb és közelebb hajol hozzám. Pár centi lehet az ajkaink között, lehunyom a szemem. Formás száját az enyémnek nyomja, kis habozással átkarolom a nyakát és lábujjhegyre állok. Lassan kezdi mozgatni az ajkait, ezzel engem is erre kényszerítve. Hatalmas kezeit a csípőmre helyezi, majd alsó ajkamhoz érinti nyelvét. Vacillálva de kissé elnyitom az ajkaim egymástól, nyelve pedig mohón előre tör a számba. Lassú ütemet diktálva ezzel az enyémnek is, egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra váltva át. Kezei még lejjebb csúsznak és a fenekemen állapodnak meg. Levegőhiány miatt elválunk egymástól. Szenvedélytől csillogó szemekkel mered rám, amit egy halvány pírrel díjazok. Kezemet az övébe vonja és tovább sétálunk. Levakarhatatlan mosoly ül az arcán. Boldog, és ettől én is az leszek. Ez egész hazaút szótlanul telik, de ez nem az a bizonyos kínos csend. Inkább amikor a boldogságtól nem tudsz megszólalni, sosem éreztem ilyet. Boldog vagyok és minden gondomat elfelejtem.. Mellette. 
Lassan nyitja ki a bejárati ajtót, csendesen besétálunk és lehuzakodunk. Óvatosan a kezemért nyúl és össze kulcsolja az ujjainkat. Szerelembe estem, meggondolatlanul, ez a szerelem mindvégig a szemeidben úszkált, és megfojtott. Nem gondoltam rád; mégis te lettél a levegőm.
Csendesen vezet végig az előszobán, át a nappalin és végül fel a lépcsőn. Hangtalanul nyitja ki az ajtaját, majd magunk után be is csukja. Helyet foglalok az ágyán és Ő is így tesz. Nagyot sóhajtva beszélni kezd.
-Úgy gondoltam, hogy barátok is lehetnénk csak ahhoz le kellett volna győznöm az érzéseimet. Semmi sem nehezebb annál, ha nem szerethetsz valakit. Féltem.. Féltem, hogy te nem viszonoznád. Mindig is fájt látni ha mással vagy, megakadályozhattam volna ha elmondom. De nem akartam. Nem voltam biztos az érzéseidben. -sóhajt.- De most már mindenkinél boldogabb vagyok. Viszont szeretsz. -fogja meg a kezem, szabad kezével pedig az állam alá nyúl.-
Megemeli a fejem, és mosolyogva kémleli a szemeim. Gyors csókot lop, majd tovább figyeli az enyhén megbújó mosolyom. Rakoncátlan barna tincsem a szemem elől elsepri, majd a fülem mögé rakja. Finoman végig simít a fülemtől a számig, majd az ajkaimon végig húzza a hüvelykujját. Belekuncogok a tettébe, amit Ő is megmosolyog. 
-Hol voltál eddig Kyeh Yuri? -teszi fel a kérését, mélyen a szemembe nézve.-
-És te Jeon Jungkook? -kérdezek vissza mosolyogva.- 
Nevetve hátra veti a fejét, majd az ölébe húz. A buksim a mellkasára helyezem, és felnézek rá.
-Mit fogunk csinálni? -sóhajtok.-
-Ezt hogy érted? -szegezi rám a tekintetét.-
-Hogy fogjuk nekik elmondani? Hogy szeretjük egymást? -húzom félre a számat.-
-Figyelj.. Még nem járunk. Addig nem muszáj tudniuk.. -nevetve feleli.-
Felülök az öléből, mellé mászok az ágyon, majd elterülök. A plafont nézem, miközben érzem a tekintetét rajtam. Lehunyom a szemem, két kezem pedig az arcom elé rakom. Kook az oldalára fekszik, majd az egyik kezét könyökölve a feje alá rakja. Félve elveszem a kezeim és óvatosan felé pillantok. Pár pillanatig csak néz majd vág egy vicces pofát. Elnevetem magam, vissza nézek rá majd bekancsítok. Ő is nevetésbe tör ki, majd nyitódik az ajtó. Jimin lép be rajta, és könnyedén levágódik az ágyra. 
-Na halljam. Hogy telt a sétája a szerelmes párnak? -furán felnevet.-
Jungkookra kapom a tekintetem, majd kínosan felnevetünk. 
-Nagyon jól! -vágjuk rá egyszerre.-
-"Szerelmes pár." -karcolok idézőjelet a levegőbe.-
-Jó ez furcsa volt.. -tördeli az ujjait.- Amúgy Jin küldött, -ül fel.- gyertek enni. -feláll az ágyról és kisétál az ajtón.-
Még mindig nevetve mi is talpra állunk és kimegyünk a bejárón. Rám néz, mire értetlen fejjel nézek rá. Leguggol, majd a megütögeti a lábam. Kapcsolok, hogy valószínűleg fel akar venni a hátára. Megvilágosodva átteszem az egyik lábam az egyik oldalára, a másikat pedig az ellenkező oldalon hagyom. Hatalmas kezeivel a combomra fog, majd lassan kiegyenesedik. Kicsit feljebb lök, majd leindul a lépcsőn. Két karom összefűzöm nyaka előtt és a tarkójába fúrom a fejem. Lassacskán leérünk a lépcsőn és a konyha felé veszi az irányt. Már mindenki lent van, és a többségük már eszik is. Nagyon nyelek amikor Jungkook belép a helyiségbe. Lepattanok a hátáról, majd a közelebbi széken foglalok helyet, mellettem Kook ül le. Jin két tányért egyensúlyoz felénk. Mosolyogva lehelyezi elénk.
-Jó étvágyat. -ül le a helyére.-
-Nektek is. -pillantok körbe.-
-Jó étvágyat. -szólalnak fel a többiek.-
Piszkálom az ételt, egy-két harapást eszek. Körülöttem mindenki bőségesen eszik. Nem tudok rendesen étkezni a nővérem halála óta. Még nem volt belőle bajom, nem szorul rá a testem az ételre. 
-Egyél. -bök meg Jeon, ezzel kizökkentve a gondolkodásomból.-
-Köszönöm, finom volt. -állok fel az asztaltól, be tolom a székem és a nappaliba sétálok.-
Lehuppanok a kanapéra és előveszem a telefonom.
-Szia Kang. -szólok bele a készülékbe.-
-Szia Yuri. -köszön vissza.-
-Hogy telt a napod? -terülök el a szófán.-
-Esemény mentesen. -fújtat.- Neked?
-Nekem nem épp. -nevetek.-
-Na mesélj.- vinnyog.-
-Várj egy percet. -felállok a heverőről és felsétálok a fürdőbe.-
-Na itt vagyok. -szólalok meg amint bezártam az ajtót.-
-Mondd már akkor. -érdeklődik.-
-Jungkookkal bevallottuk egymásnak a szerelmünket. -suttogom, majd felnevetek.-
-Hogy.. Hogy mi?! -kezd el ordítozni.-
-Jól hallottad. -vágok önelégült képet.-
-SOK BOLDOGSÁGOT! -visít a mobilba.-
-Még nem is járunk.. -nevetek, a reakcióján.-
-MÉG! -nevet fel.- De most megyek, még átnézem hogy nem hagytam-e ki semmit. -gondolkozik el, majd kinyomja.-
-Neked is szia. -nézek dühösen a képernyőre, majd elmosolyodom.-
Belenézek a tükörbe, és egy boldog lányt látok. Megmosolygom a személyem, amit eddig sosem tettem. A fülem mögé tűröm a hajam és megmosom az arcom. Megtörlöm a nedves bőröm, és a hegeimre téved a tekintetem. Undorodva felnézek a kezemről, majd kisétálok a fürdőből. 
Nem találom sok értelmét annak, hogy visszamenjek a földszintre, ezért Jungkook szobája felé veszem az irányt. Belépek az ajtón és leveszem a nadrágom majd az ágyra fekszem. Mégsem szeretnék farmerben aludni. Az álom úgy ragad el, mint vadász az áldozatát. Még érzékelem hogy az ágy besüpped mellettem, majd valaki az arcomra simít és betakar.