Az onsen. Igen, ott kezdődhetett, mikor először nem értettem Viktor hirtelen közvetlenségét.
Tudtam, hogy az oroszok (illetve úgy általában a nyugatiak) számára máshol van a határa az intimitásnak, hogy egy csók lehet csupán baráti üdvözlés is. Ellenben azt sosem sikerült megértenem, hogy Viktor mégis miért közvetlenebb velem, mint bárki mással a környezetében.
Mindenesetre már a legelejétől furcsán éreztem magam a közelében. Olyan magabiztossággal jelentette ki, hogy az edzőm lesz, hogy nem is merült fel bennem, hogy másképp is lehetne. Viszont ezt miért segg pucéran kellet kijelentenie? Persze, itt is én hibáztam, hiszen megvárhattam volna, míg végez, és akkor kérdőre vonni - de nem tettem.
Belegondolva lehet, hogy jobb is így - hogy ekképp kezdődött a kapcsolatunk. Végül is azt hiszem, ez által már közelebb kerültünk egymáshoz... Nem, totálisan hülyeségeket beszélek! Persze, hogy nem arra kellett volna alapoznunk a munkaviszonyunkat, hogy én az ő izmos testét vizslatom - kicsit túlontúl hosszú ideig.
Azt hiszem, tényleg akkor és ott kezdődött. Egy túl hosszú pillantással, és a túl kevés ruhát viselő Viktorral. Akkor indultam el ezen a testileg és érzelmileg kimerítő úton, ami a karrierem csúcsára, és Viktor karjaiba vezetett.