- Hunyadi Viktóri, a magyar hercegnő és Stuart Mária, skót királynő!- kiálotta az ajtó mellett álló férfi, mikor a két lány belépett.
Ferenc és Katalin a terem közepén álltak, mindeketten érdelkődve nézték őket.
- Ő Madaci Katalani és Ferenc. -suttogta Mária a másik lánynak.
- Ő az akit nem kéne felbosszantanom. - mosolyodott el Viktória.
- Valahogy úgy. - bolintott a lány.
Ahogy leértek a lépcsőn Mária Ferenc mellé állt.
- Szép reggelt, Viktória vagyok, felség. - bokolt a lány.
- Madaci Katalin, ő itt a fiam Ferenc, Máriát pedig nem kell bemutatnom. Örvendek a találkozásnak. - mosolygott a lányra Katalin.
- Köszönöm, hogy országukban tartozkodhatok. A francia borok a gyengéim, csak apám meg ne tudja, mert lezárassa még a végén az otthoni pincét. - mondta a lány, mire az egybegyültek felnevettek.
- Ez az őszinte magyar humor, rég hallottunk már ilyet. - nevetett Ferenc.
- A kuzinom ha jól tudom nem rég távozott a vendégszeretetükből. - társalgott tovább Viktória.
- Greer kérője a napokban távozott. - bolintott Mária.
- Az egyik legjobb stratégáját sajnos vissza kellett hivnia apám. De ha jol tudom az eljegyzés nem bomlott fel.
- Tényleg nem. - igazolta a másik lány.
- Ha nem sértem meg önöket visszavonulnék, több órás utam volt, elfáradtam. - hajolt meg Viktória.
- Menj csak nyugodtan kedvesem. - mondta Katalin.
- El ne felejtsem, ezt felségednek hoztam. - intette magához a lány egy otthonról hozott szolgáját. Egy tulipánokkal szépen kifaragott dobozt nyitott ki és adott át a királynénak. Két gyöngy fülbevaló feküdt benne. - Remélem elnyeri a tetszését, az új világból hozták.
- Köszönöm. - vette ki az egyik égszert, hogy közelebről is megnézhesse Katalin.
- Ezt meg a trónörökösen hoztam. - emelt ki egy hosszú ezüst dobozból egy gondosan készített kardot. - Apám legjobb kovácsai dolgoztak rajta hetekig, remélem sok országot hódít meg vele, csak ami a szerény földünket oltalmazza meg. - adta át a kardot Ferencnek.
- Köszönöm, igazán szép ajándék. - forgatta meg ovatosan a kardot.
- Mária királynőnek...
- Csak Mária. - vágott mosolyogva a szavába a lány.
- Mária neked ha nem bántalak meg ezt hoztam a hazámból. - egy gyöngyel, gyémántokkal és más ékkövekkel díszített bölcsőt hozott be két szolga.
- De gyönögyrű. Nagyon köszönöm. - simította végig a kis ágyat a lány.
- Mégegyszer örvendek a találkozásnak. Most már tényleg visszavonulnék. - fejet hajtott majd pár udvarhölgyel a háta mögött elhagyta a termet Viktória.
- Tudja, hogyan kell belépni az már biztos. - nézett a lány után Katalin.
- Szerintem csak rendes akart lenni, nincs miért lekenyerezzen minket. - rázta meg tiltakozoan a fejét Mária.
- Én szerintem is. - bolintott Ferenc. - És ez a kard egy mestermű, nem keves idő lehet egy ilyet elkészíteni.
- Jaj, el is felejtettem megköszönni a korábbi ajándékait. Utána megyek. - kapott észhez Mária, de igazából csak egy indok kellett, hogy kettesben tudjon maradni a magyar hercegnővel, hogy átadhassa a leveleket.
- Milyen ajándékok? - kérdezte Ferenc meglepetten.
- Csak néhány ruha. - mondta Mária, de már a lépcső fele sietett.
- Hagyd csak őket barátkozni, jol fognak jönni az ilyen barátok. - állította meg a fiát Katalin, mikor látta hogy készűl a felesége után menni.
A hercegnő lakosztálya a kerte nézőek egyike volt. Épp a ruháit vette ki a ládából, amikor Mária belépett.
- Magunkra hagyhattok. - szolt az udvarhölgyeinel magyarúl, mire azok kivonultak a helyiségből.
Viktória a kandalló elötti két fotelhez kísérte a skót királynőt és két levelet vett elő egy kis arany dobozból.
- Az angol királynő megkért, hogy adjam át köszönetét is ha elfogadod az ajánlatot. - adta át a leveleket.
Mária kibontotta, amelyiken az angol pecsét volt és olvasni kezdte. Majd a pápai levelet is végigfutotta.
- Akkor ezek szerint én leszek a következő angol királynő? - nézett az egyik majd a másik levélre felváltva a lány.
- Igen, és én melletted leszek. A királynőnek már alig van egy hete. Úgy kell megérkezz Angliába, hogy még él, mert később nagyon nehéz lesz bejutnunk az országba. - magyarázta Viktória.
- De akkor még holnap el kéne indulnunk, nem? - kérdezte Mária.
- De igen. Muszály minél hamarabb odaérnünk. - sürgette a lány.
- Nagyon hányingerem van. Hozatnál egy tálat vagy valamit? - kérte a fejét fogva.
- Persze. - azzal kisietett.
Pár perc mulva egy laborral tért vissza Viktória.
- Beteg vagy Mária? Látott már egy orvos? - gugolt le Máriával szembe a lány.
- Igen, azt mondta terhes vagyok. - mondta a tál felé hajolva a skót királynő.
- Hogy mi? De hát az jó hír. Ferenc tudja? - kérdezte Viktória meglepetten.
- Nem. Nem rég született meg a fia, s egyik nap láttam őt és Lolát ahogy a pici mellett aludtak, mint egy igazi család. Én nem férek bele az ő életükbe, s félek, hogy a gyerekkemmel csak még jobban kilognánk.
- Ezért arra gondoltál, hogy majd leírod egy levélben, amit akkor kap kézhez, mikor te már a hajón leszel anglia fele. - fejezte be helyette Viktória.
- Igen. - húzta el a száját. Nagy lélegzeteket vett Mária, miközben felállt és az egyik kinyitott ablak alatti székre átült.
- Te tudod, én nem értek az ilyenhez. Jobban vagy? - tette arrébb a tálat.
- Most már igen. - bolintott Mary, - Felhívod Ferencet, amig kifújom magam? Az Angliás ügyről tudnia kell. Addig megírom azt a levelet is.
- Persze. Találsz papírt az asztalon. - azzal kilépett az ajtón magára hagyva Máriát.
**********
Viktória lépett be a helyiségbe nyomában Ferencel, tűvé tette érte az egész kastélyt. Mária az ablak alatti széken ült és kibámult a kertre, ahol már majdnem felolvadt a hó.
- Mi a baj? - lépett felesége elé Ferenc. A lány elmondott mindent, arról hogy egy ideje levelezik Viktóriával, aki nem rég Londonban járt és hozott két levelet is.
- Akkor ez már végleges? - kérdezte Ferenc.
- Magunkra hagynál minket? - nézett a fiú mögött állo lányra Mária. Viktória szó nélkül kiment.
- Igen. Sajnálom, de holnap muszály lesz elindulnom, ha meg akarom védeni a népem, s azzal ha a trónra kerülök megmenthetem Skóciát, s az életemet is. - állt szembe a férjével.
- Tudom, és bár veled mehetnék, de most nem tudok. - ölelte át Ferenc a lányt.
- Nem lesz semmi bajc Viktória elkísér. - szorította magához a fiú Mária.
- Szeretlek. - suttogta a Ferenc.
- Én is szeretlek. - mondta Mária, s szemébe összegyűlt a könny, hogy nem mondhatja el a titkát Ferencnek.
**********
Aznap este Mary elmegyarázta az udvarhölgyeinek, hogy miért kell elutaznia.
Másnap reggel a hajnal első sugaraival beültek egy hintóba.
- Vigyázz magadra, 30 őrt küldek el veled, hosszú az út Londonig. És kérlek ne felejts el írni. - csokolta meg utoljára feleségét Ferenc.
- Te is vigyázz magadra. - azzal a kocsi kikanyaridott az kastély udvaráról, nekivágva a hosszú útnak.
**********
Ferenc szomorúen felment a szobájába pár papírért a reggeli gyűléshez, s egy levelet talált az asztalán, Mária pecsétje zárta le.