-Tekla! Leszaladnál a recire, és odaadnád ezt Ottónak, hogy csinálja meg? Utána elmennél a bárhoz? Gergőnek ezt alá kellene írnia - szólal meg egy idő után Marci.
-Persze!
-Uh, de figyelj csak még egy percre. Most itt vannak a válogatott kosarasok, legyél velük kedves. Egész nyáron itt lesznek, így elég sokat fogod őket látni.
-Oké, kösz az infót.
Ezzel elindulok lefele. Gondolhattam volna, hogy valami sportolókkal találkoztam befelé jövet. Amikor leérek az előtérbe, látom, hogy 2-3 kosaras van ott. Tudomást se veszek róluk, hanem elindulok Ottó felé.
-Szia! Marci küldi ezeket a papírokat, hogy a rendszerben ellenőrizd le ezeket a papírokat - nyújtom át neki a paskamétát -, mindjárt jövök értük. Ha valami nem okés, írd már fel! Köszcsi!
Megfordulok, majd elkezdek Gergő felé sétálni. Mikor meglát, kijön a pult mögül, és elindul felém széles vigyorral. Kicsit meg is lepődök ezen az arckifejezésen, hosz tavaly nem jött össze köztünk a dolog. De mielőtt odaérhetne hozzám, érzem, hogy valami a fejemre zuhan, majd már csak azt, hogy összeesek.
----------
-Kezd ébredezni! - hallom valaki hangját.
-Tekla, szívem! Nyisd ki kérlek a szemed!
Lassan megpróbálom kinyitni a szemem, hogy lássam az ismeretlen hang tulajdonosát. Ez nem is olyan könnyű feladat. A fejem iszonyatosan fáj. De minden erőmet összeszedve nekirugaszkodok, és kinyitom. Ami elém tárul, azt elsőre, sőt még másodjára se tudom felfogni. Ottó, Gergő es egy számomra ismeretlen férfi fej van fölöttem.
-Ti mit kerestek a fejem felett? És Gergő - fordulok felé hirtelen-, jól hallottam, hogy szivemnek szólítottál? Húzzál el a közelemből!
-Na, végre! Mostmár biztos vagyok benne, hogy nem esett nagy bajod, hisz már most tudsz sértegetni.
-Persze, hogy tudlak! Mit képzeltél, hogy csak úgy minden tettedet el fogom felejteni?
-Jó, oké, tudjuk, hogy reggelig is el tudnátok veszekedni, de esetleg nem térhetnenk rá arra, hogy jól vagy-e Tekla? Elég csúnyát kaptál a fejedre.
-Igen, jól vagyok, ittletve fáj a fejem. Valaki segítene felülni? Veled pedig - fordulok Gergő felé -, még nem végeztem, de most húzzál innen, mert szétesik a fejem.
Rámnéz, majd elindul vissza a bár felé. Ottó és az ismeretlen segítenek felülni, és azt veszem észre, hogy egyre többen gyűlnek körénk. Nyújtom a kezem, hogy segítsenek felhúzni is, ám helyette az ismeretlen nagyon helyes srác felkap, és megkérdezi, hogy hova vigyen.
-Adja kérem ide, és menjen el nyugodtan. Majd én elviszem - ajánlja fel Ottó.
-Nem, én viszem. Meg akarok rróla bizonyosodni, hogy semmi baja sincs.
Nem tudok tovább odafigyelni, hogy miről beszélnek, mert érzem a srác illatát, ami körbefog. Fekete haj, zöld szem, egy kis gödör és egy nagyon aggódó arc. Ezt onnan tudom, hogy minden második másodpercben lenéz rám. Érzem, hogy valamitől csúszóssá válik a karja, amit ő is észrevesz.
-Tekla! Ugye szólíthatlak így? - kérdezi bizonytalanul. Bólintással válaszolok neki, ami látszólag egy kicsit megnyugttja. - Felemelnéd egy pillanatra a fejed?
Bizonytalanul, nagy nehezen felemel, hogy be tudjon alá nézni.
-Basszus, vérzel - suttogja nekem halkan -. Siessünk! Vérzik a feje!
Otto hátranéz, majd megszaporítja a lépteit. Megmutatja, hogy hova tegyen le, majd kimegy telefonálni.
-Meg szabadna kérdeznem, hogy te ki vagy? És hogy mi történt?
-Máté vagyok, és az emeletről pont a fejedre ejtettem egy üvegpoharat, ami széttört, és elájultál. De most maradj csöndben, hogy a vérzés helyére rakhassak valamit.
A recepció mögötti szobában semmi törölköző féleség nem volt, így Máté a saját pólóját rakja a fejemre, amit közben már le is vett. Meg kell hogy mondjam, nem bánom. Kockahasú, íígy látom mind a 6 kockáját. És azt is, hogy milyen alaacsonyan lóg rajta a térdgatya.
Míg én Máté hasában gyönyörködtem, Lali érkezett meg futva. Ő itt az elsősegélyes, ha valami nagyobb baj van. ő tanítja is ezt a kollégák között.
-Tekla, jól vagy? Mutasd a fejed! - ez nem kérés volt, hanem parancs. Mátét is el kell löknie az útjából, hogy odaférjen hozzám. Többszöri kérés ellenére se hagyja el a szobát a lovagom.
Lali fejvizsgálat után közli, hogy akkor én most emeljem fel a seggem, és induljak ki az autóhoz, aztán pedig irány a kórház.Máté is akart jönni, ám Lali nem engedte. De azt megígérte neki, hogy miután megvizsgáltak, majd valami úton-módon eljuttatjuk hozzá a híreket.
FONTOS!!!! A kép csak illusztáció